Rendesen felkavarta az állóvizet a német jegybank korhatár-emelési javaslata, amire azért van szükség, mert különben szerintük a rendszer fenntarthatatlanná válik. Számunkra sem jó hír mindez, hiszen hasonló cipőben járunk, bár a lehetőségeink talán valamelyest nagyobbak. Ki kell mondani, hogy a következő évtizedekben sokkal többet kell tenni ugyanazért az állami nyugdíjért. Ha nem akarunk kiszolgáltatottak lenni, akkor érdemes már idejekorán a nyugdíjra célzottan takarékoskodni.
A németek már aggódnak
Megszaporodtak mostanság a nyugdíjrendszert jövőjét firtató elemzések, nem olyan régen a magyar jegybank készített egy ilyet, míg most a német kollégák jöttek ki egy terjedelmesebb anyaggal. Még mielőtt azt gondolnánk, hogy a németek kivételezett helyzetben vannak és a náluk minden a lehető legnagyobb rendben van, a valóságban ez koránt sincs így. Ezért náluk is a tettek mezejére kellett lépni.
Nem mondhatnánk, hogy a németek mindent az utolsó percre halogatnának, már korábban döntöttek arról, hogy a nyugdíjrendszerüket megerősítik. Nem tehettek mást, hiszen az állami nyugdíjrendszer súlyos pénzügyi nehézségek elé néz az alacsony születésszám és a növekvő várható élettartam miatt. Márpedig, ha a bevételek nem fedezik a kiadásokat hosszú távon, akkor máshonnan kell elvenni pénzt, hogy a nyugdíjakra legyen. És ezt a német kormány sem hagyhatta szó nélkül.
Három területen is beavatkoztak, amelyek fokozatosan 2030-ig lépnek érvénybe:
- 65 évről 67 évre emelik fokozatosan a nyugdíjkorhatárt
- a nyugdíjjárulék a mostani 18,7%-ról 22%-ra nő
- a nyugdíjak átlagos szintje az átlagkeresethez (járulékkal csökkentett, de adózás előtti) képest 50%-ról 43%-ra esik vissza
Gondolhatnánk, hogy ha már ilyen horderejű lépéseket hoztak, akkor ez már talán csak elegendő lesz, de a jegybank a napokban publikált tanulmányában megkongatta a vészharangokat. A hivatalos számítások 2030-on túl nem igazán készültek, márpedig olyan mértékben romlik a helyzet az említett időpontot követően, hogy a bankárok szerint a kötelező nyugdíjkorhatárt 2030-tól 2060-ig még tovább kell emelni, méghozzá 69 évre. Ahogy fogalmaztak: a munkával töltött évek meghosszabbodásának nem szabad tabunak lennie, sokkal inkább kulcskérdésként kell kezelni.
Hirdetés
Hirdetés
Fogyóban a puskapor
Nem véletlen, hogy a nyugdíjkorhatárhoz nyúlnának a jegybankárok, mert igazán más választási lehetőség nem nagyon van. Egyik oldalról azért vannak gondban a gazdaság irányítói, mert a járulékokat nem lehet egy bizonyos szint fölé emelni, hiszen akkor az emberek munkavégzési kedve hagyna alább. Másik oldalról a nyugdíjak – átlagkeresethez viszonyított – relatív szintjét sem lehet vég nélkül csökkenteni, hiszen ez komolyabb társadalmi ellenállást váltana ki.
Végső soron marad a nyugdíjkorhatár, ami a leghatásosabb fegyver lehet a politikusok kezében. Azért számít csodafegyvernek, mert egyrészt arra kényszeríti a foglalkoztatottakat, hogy tovább maradjanak aktívak és fizessék a járulékokat. Másrészt a nyugdíjrendszer kiadásait is visszafogja, mert nem engedi, hogy a növekvő élettartam hatására többet legyenek az emberek nyugdíjban.
Beszédesek a németeknél megfigyelhető számok. Aki 1960-ban ment nyugdíjba, annak a várható élettartama 13,5 év volt, míg 2011-ben a férfiak és nők átlagosan már 19 évet töltöttek el nyugdíjasként. Másként megfogalmazva, míg bő 50 éve a munkában töltött évek 30%-át tette ki a nyugdíjban töltött idő, addig 2011-re ez az arány 42%-ra nőtt. Ennek fényében nem véletlen, hogy a lakosság számára komoly megszorítással járó intézkedéseket indítottak el.
A jegybank szerint, ha 2030-tól újabb korhatáremelés indulna el, akkor nem romlana tovább ez a helyzet, és nem esne tovább az átlagos nyugdíjak értéke az átlagkeresethez képest. Bár tanulságos, hogy a beszámolójukban növekvő nyugdíjjárulékkal számolnak (24% lesz 2060-ban), vagyis ha a nyugdíjak fenntartása prioritást élvez, akkor a korhatár emelés mellett még a járulékokat is kisebb mértékben emelni szükséges.
Az biztos, hogy a 2017-es német választások előtt nincs sok remény arra, hogy a jegybanki javaslatokról érdemben tárgyaljanak. De a témát nem lehet szőnyeg alá söpörni, mert a fenti példa is mutatja, hogy folyamatos újratervezés nélkül elszállna a nyugdíjrendszer hiánya.
Ne számítsunk semmi jóra
A német jegybank számításai aggodalommal tölthetnek el bennünket, hiszen nagyon hasonló forgatókönyv elé nézünk mi is. Nálunk annyiban jobb a helyzet, hogy itthon elegendő volt a 65 éves korhatár fokozatos bevezetése és a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítása ahhoz, hogy a 2030-as évek közepéig a nyugdíjrendszerünk egyensúlyba maradjon. Utána viszont szétnyílik az olló a bevételek és a kiadások között, vagyis ránk is az az út vár, amit a németeknél már megpedzegetett a központi bank.
Végső soron mindegy, hogy pontosan mi változik (nyugdíjkorhatár, járulék, kezdőnyugdíj szintje), mert a következmény úgyis az lesz, hogy egy manapság látott nyugdíjhoz képest sokkal többet kell tennünk a jövőben. Vagy azzal, hogy többet dolgozunk, vagy azzal, hogy több járulékot fizetünk be, vagy esetleg mind a kettőt. Azt még most nem lehet tudni, hogy mi lesz az irány, a német javaslatok viszont támpontul szolgálhatnak.
Egyetlen út marad, ha elfogadjuk, hogy kisebb állami nyugdíj vár ránk, mégpedig az öngondoskodás. Több lehetőség is nyitva áll előttünk, kezdve a néhány ezer forintos kezdő befizetéstől elérhető önkéntes nyugdíjpénztárakkal. Már havi 5000 forint mellett is elindulhatunk, és kellően hosszú időszak után érdemi nyugdíj-kiegészítést kaphatunk.
