A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatatlanná fog válni, de van még idő cselekedni. A változásnak azonban több irányból kell érkeznie. A magyar lakosságnak meg kell kezdenie az öngondoskodást és a teljes nyugdíjrendszer is megérett a változásra. Az alábbiakban egy valós példát mutatunk be arról, hogy ez a két tényező együtt miként oldotta meg a nyugdíjasok jövőjét egy olyan országban, amelynek helyzete kísértetiesen hasonlított hazánkéra.
A hazai nyugdíjrendszer jelenlegi formájában nem lesz fenntartható, ha folytatódnak az utóbbi időben látott demográfiai trendek. A helyzet katasztrofális, de nem kilátástalan: számos ország oldott már meg hasonló problémát. Ha a nyugdíjrendszereknek a Mercer által készített rangsorát nézzük, az első tíz helyezett között is van ilyen.
Az élmezőnyében a várakozásoknak megfelelően a legtöbb nyugdíjrendszer valamelyik fejlett, gazdag országban üzemel (pl. Dánia, Hollandia), egy meglepetést azonban találunk: Chilét. A dél-amerikai ország pedig nem csak a világ egyik legjobb nyugdíjrendszerével bír, a legjobb példát is jelenti arra, hogyan lehet egy fenntarthatatlan rendszert a világ egyik legjobbjává formálni.
A chilei nyugdíjreformot 1981-ben vezették be, és közel két évtizedbe telt, mire a világ legjobbjai közé léphetett. Bár az időtáv elsőre nagynak tűnhet, egy ilyen nagyságrendű változásnál egyáltalán nem számít annak. Ne feledjük, hogy a becslések szerint a magyar nyugdíjrendszerrel sem lesznek bajok 2030-ig.
Érdekel, hogyan érdemes nyugdíjcéllal befektetni? Add meg elérhetőségeidet, szakértőnk visszahív, és minden kérdésre válaszol!
1Mit tud a chilei nyugdíjrendszer?
A chilei nyugdíjrendszer alapelve nagyon egyszerű: a nyugdíjakat szinte teljesen függetlenné tették az államtól. Korábban ott is a magyarhoz hasonló felosztó-kirovó rendszer volt jellemző, a ’81-es reform óta viszont a tőkével fedezett módozatok dominálnak. A reform előtt tehát a dolgozók járulékaiból és adóiból fizették ki az aktuális nyugdíjasokat, azóta viszont a bérekből történt levonások a befizetők saját számláin gyűlnek és kerülnek befektetésre.
A reformokat magánnyugdíjpénztárak megalapításának ösztönzésével kezdte a chilei kormány. Ezek száma 1997-re elérte a 32-t, ma már azonban csak hat található az országban. A reformot követően munkába álló chileiek már csak ezekben gyűjthették időskori megtakarításaikat. Akik már dolgoztak 1981. előtt is, választhattak, hogy átlépnek a magánnyugdíjpénztárakba vagy maradnak az állami rendszerben.
Ha az átlépés mellett döntöttek, megkapták az addig összegyűlt járulékukat kamatokkal együtt. Egyedül azoknak kellett kötelezően a régi rendszerben maradniuk, akiknek kevesebb, mint 5 évük volt hátra a nyugdíjig.
Azoktól, akik az új rendszerbe kerültek nem vontak már le sem járulékot, sem adót a nyugdíj nevében. A munkáltatóknak viszont a dolgozók bruttó bérének 10%-át (maximum 92 023 forintnak megfelelő chilei pesót) át kellett utalniuk azok magánnyugdíjpénztári számlájára. A dolgozók e fölött még bruttó bérük akár 30%-át fizethették be önkéntes alapon a nyugdíj megtakarításaikhoz minden hónapban.
A magánnyugdíjpénztárakba befizetett pénz sorsáról pedig maguk a befizetők döntenek. Minden pénztár öt befektetési alapot tart fenn a kockázati szintek teljes spektrumát lefedve. A megtakarítók mondják meg, ezek közül melyekbe szeretnék tenni a pénzüket. Egyedül a nyugdíjhoz közeli megtakarítókat korlátozzák abban, hogy kockázatos eszközöket tartsanak.
A reformot követően a chilei alapok szemrevaló eredményekre voltak képesek. Az 1981-2013 közötti időszakban éves szinten átlagosan 8,7%-os hozamot teljesítettek.
Ez alapján is kiderült, hogy azok jártak jól, akik átléptek az új rendszerbe. A magánnyugdíjpénztári számlákkal rendelkezők már évekkel ezelőtt is 50-100%-kal magasabb nyugdíjat kaptak, mint azok, akik maradtak a régi rendszerben. A pénztárak által termelt hozamok nagyban függenek a befektetések teljesítményétől, így a nyugdíjak összegei is széles keretek között mozoghatnak.
Az állam sem vonult ki teljesen
A magánnyugdíjpénztárak mellett az állam, bár minimális mértékben, továbbra is szerepet vállal a nyugdíjrendszerben. Aki ugyanis úgy érte el a nyugdíjkorhatárt (férfiaknál 65 év, nőknél 60 év), hogy nyugdíjpénztári számláján nem gyűlt elegendő pénz a minimális járandósághoz, az az államtól maximum – forintban kifejezve – havi 46 742 forintos nyugdíjat kaphat. A hazánk és Chile árszínvonala közötti különbségeit is figyelembe véve ez 57 493 forintot tesz ki.
Hosszútávú megoldás
Chile tehát megoldást talált a hazánkat jelenleg is fenyegető problémára. A chilei nyugdíjrendszerben nem számít, hány dolgozóra hány nyugdíjas jut, hiszen mindenki a saját nyugdíját finanszírozza. Éppen ezért a demográfiai változások sem okoznak feszültséget.
Ennek példáján is látszik, hogy a hazai nyugdíjasok jövőjét egyedül az államtól való függetlenedés, az öngondoskodás jelenti. Erre jelentenek megoldást hazánkban az önkéntes nyugdíjpénztárak, a nyugdíj előtakarékossági számlák, illetve a nyugdíjbiztosítások. Ezekről bővebben az „Ez lesz a magyar nyugdíjrendszer jövője” c. cikkünkben olvashatsz.
