Egy friss elemzés rendkívül erős megállapítást tett, eszerint olyan kemény helyzet elé állítja a társadalom öregedése a nyugdíjrendszert, hogy 2015 és 2050 között az OECD országokban átlagosan 8,4 évvel kellene növelni a nyugdíjkorhatárt a 65 éves korhatáron felül. Megnéztük egy kicsit mélyebben a kérdést és hogy mik lehetnek a válaszok. Az egyik ilyen, ha elkezdünk célzottan nyugdíjra takarékoskodni.
Használd nyugdíj-megtakarítás kalkulátorunk, és megtudhatod, mennyivel egészítheted ki a nyugdíjad!
A társadalmunk öregszik és ez ellen nem nagyon lehet tenni. A szerzők azt nézték meg, hogy mire van szükség ahhoz, ha az időskori függőségi rátát stabilizálni akarják. A függőségi ráta azért nagyon fontos, mert megmutatja a nyugdíjas korúak és az aktív korban lévők egymáshoz viszonyított arányát.
Csak azért, hogy lássuk a probléma nagyságát, míg 1980-ban átlagosan 20 idős (65 év feletti) jutott 100 aktívra (20-64 év közöttire), addig 2015-ben már 28-ra nőtt ez a szám. A következő évtizedekben felgyorsul a reláció romlása, 2050-re 100 aktívra 53 időskorú fog jutni.
Az állami nyugdíjrendszer Magyarországon is nagyon érzékeny a társadalom öregedésére, hiszen az éppen dolgozók befizetéseiből fizetik ki az időskorúak nyugdíját. Minél több idős van arányaiban a dolgozókhoz képest, annál nehezebb lesz a rendszert fenntartani. Nem csoda, hogy az állami nyugdíj csökkentése nagyon is valóságos veszély, csak az a kérdés, hogy a mértéke mekkora lesz.
Az OECD elemzői azt próbálták bemutatni, hogy ha belenyúlnak kívülről a rendszerbe és a nyugdíjkorhatáron keresztül a nyugdíjasok és az aktívak arányát viszonylag stabilan tartják, akkor milyen beavatkozásra van szükség.
Az jött ki, hogy átlagosan az országokban 8,4 évvel kellene a kötelező nyugdíjkorhatárt emelni a 65 éves korhatár felett. Nézzünk néhány példát, és azt, hogy mi hol állunk a rendszerben:
- Finnországban és Svédországban elegendő lenne 4,5 éves korhatáremelés is,
- Magyarországon 7,5 év körüli korhatáremelés szükséges (az EU-átlagánál kisebbre),
- Chilében, Mexikóban és Spanyolországban 11,5 éves növekedésre lenne szükség,
- Dél-Koreában viszont olyan gyors a társadalom öregedése, hogy 15,5 évre.
Azért rögtön megjegyeznénk, hogy nagyon nehéz egy ilyen méretű korhatáremelést véghezvinni és vélhetően több intézkedés mixéből alakul majd ki a végső megoldás, ami viszont mindenképpen áldozatokat kíván. Gondoljunk csak bele, hogy ki menne bele egy olyan törvény elfogadásába és mekkora ellenállást váltana ki társadalmi szinten, ha 65 évről például 72-73 évre nőne a következő évtizedekben a nyugdíjkorhatár.
Van még néhány megoldás, de korlátozottak a lehetőségek. Ott van például a nyugdíjjárulékok szintjének emelése, a foglalkoztatottság emelése (különösen az idősebb korosztálynál és a nőknél), vagy éppen a költségvetési hiány felvállalása, amit általános adóbevételekből fedeznének.
Nagyon tanulságos megnézni a lengyel példát egy a szerzők által is hivatkozott jelentésben. Náluk egy olyan nyugdíjrendszer működik, ami a nyugdíjak szintjét automatikusan úgy változtatja meg, hogy a rendszer bevételei és kiadásai egyensúlyban legyenek. Az EU becslései szerint 2016 és 2056 között a helyettesítési ráta (kezdőnyugdíj az utolsó keresethez képest) náluk 40%-ponttal fog visszaesni. Tehát, nagyon is valóságos problémával nézünk szembe, ami szélsőséges esetben a korhatár drámai megemelését vagy a nyugdíjak drasztikus visszavágását vonja maga után.
Mindent egybevéve nem túl fényes a helyzet, és nincs annál jobb módszer, mint ha a saját kezünkbe vesszük az irányítást és elkezdünk célzottan nyugdíjcélra megtakarítani. Számos államilag is támogatott módja van ennek, és akár már havi néhány ezer forinttal is el lehet kezdeni a takarékoskodást.
Az elkerülhetetlennek látszó nyugdíjcsökkenés negatív hatását ezzel tudjuk részben ellensúlyozni, és a legfontosabb, hogy eközben nagyrészt függetleníteni tudjuk magunkat az állami nyugdíjrendszer változásaitól.
Nézd meg kalkulátorunkkal, és megtetted az első lépést az időskori jövedelembiztonságod megteremtése érdekében!
