A 2008-as válságot követő 5 esztendőben átlagosan 5 százalékkal csökkent a vállalati hitelállomány évente, ami ennek következtében 2013-ra a válság előtti szint 72 százalékára zsugorodott. A lakossági hitelezést is zuhanórepülés jellemezte a 2008 utáni években, itt 2013-ra az állomány a válság előtti szint 78 százalékára esett vissza, de ebben a devizahitel-válság okozta sokkon túl a végtörlesztés is nagy szerepet játszott. A számok azonban azt mutatják, hogy van még bőven tartalék a hazai hitelpiacban.
Látszólag a vállalati és a lakossági hitelpiac 2008 óta nem talált teljesen magára, amit legjobban az mutat, hogy az MNB 2018-as Növekedési Jelentése szerint a magyarországi hitelállomány nagysága mind az Eurozóna, mind a Visegrádi Együttműködés országaihoz (Csehország, Szlovákia és Lengyelország) képest alacsony. A számok még inkább érzékeltetik a lemaradást: miközben a V3 országokban a lakossági hitelállomány 2008. októberéhez képest 2018. áprilisára 180 százalékkal nőtt, addig Magyarországon még mindig 40 százalékos lemaradást látunk.
A vállalati hitelezés – részben az MNB Növekedési Hitelprogramjának is köszönhetően – valamivel jobbat teljesített az elmúlt évtizedben, de itt is csak a 2008-as szint 70 százalékán áll a hitelállomány nagysága, miközben a régiós versenytársaknál 130 százalék közelében van ugyanez,
Még látványosabb a hitelállomány GDP-hez viszonyított változása, Magyarország ebből a szempontból ugyanis még inkább elválik a régiós trendtől. Míg nálunk a magánszektor eladósodottsága 30 százalékos a GDP-hez viszonyítva, addig Lengyelországban és Csehországban 50 százalékos, Szlovákiában pedig 60 százalékos, míg az Eurozónában 85 százalék körüli ugyanez.
A magyar hitelpiacban rejlő lehetőségeket mutatja a hitellel rendelkező háztartások alacsony, kicsivel 30 százalék feletti aránya is, hiszen az Eurozóna átlaga 43-45 százalék körül van.
A lakhatási státusz szerinti összehasonlítás is érdekes képet mutat, ugyanis a magyarok nagy része hagyományosan saját tulajdonú ingatlanban él (körülbelül 70 százalék), ám ezek közül a lakáshitellel terhelt állomány csak 15 százalék körüli.
A hitelezés jövőbeni felfutásának lehetőségét jelzi a háztartások rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyított átlagos törlesztési terhe is, ami jelenleg 8 százalék körüli. Ráadásul, ez az arány az elmúlt években folyamatosan csökkent, a háztartások reáljövedelme gyorsabban nőtt, mint a fizetendő törlesztők, azaz bevételeik mind kisebb hányadát fordítják erre a célra. Ez is rejt tartalékokat, különösen akkor, ha a reálbérek növekedése a következő években is kitart. Lakáshitel fronton az újépítésű lakóingatlan-projektek húzhatják még a piacot, már csak azért is, mert azzal, hogy a kormány – bizonyos feltételekkel – 2023 végéig kitolta a kedvezményes lakásáfa alkalmazásának lehetőségét, valószínűleg elmarad a drasztikus áremelkedés, ami vásárlói oldalon plusz keresletet generálhat.
1