Egyre többen számítanak arra, hogy a következő 10-20 évben lényegesen emelkedhet a nyugdíjkorhatár. Sőt, már minden negyedik középkorú úgy készül, hogy a nyugdíjba vonulás után is kénytelen lesz munkát vállalni a megélhetés érdekében. Most bemutatjuk, hogyan vélekednek a várható időskori anyagi helyzetükről az aktív korúak, és hogyan kerülhetnék el a nyugdíjkatasztrófát. A legjobb megoldás az állami nyugdíjrendszertől való függetlenedés.
Hirdetés
Hirdetés
Tényleg jöhet a 70 éves nyugdíjkorhatár?
A bank közlése szerint a felmérésben résztvevők átlagosan 69 éves nyugdíjkorhatárra számítanak, ami megegyezik az utóbbi évek eredményeivel. Ugyanakkor az egyes korcsoportok között jelentős eltérések mutatkoznak: az ötvenes éveikben járók legnagyobb része 65 éves (azaz a jelenlegivel megegyező) nyugdíjkorhatárra számít, míg a harmincas és negyvenes korosztály tagjai már a 70 évet említették a leggyakrabban!
Természetesen felmerül a kérdés, hogy van-e tényleges realitás annak, hogy ilyen mértékben tolják ki a nyugdíjkorhatárt. Ha beigazolódnak a várakozásaik, az azt jelentené, hogy a következő 20 évben 5 évvel emelkedne az állami nyugdíjkorhatár. A Bankmonitor korábbi becslése szerint 2040-ben indokolt lehet a 67 éves nyugdíjkorhatár, 2050-ben pedig akár a 70 éves korhatár is elérkezhet, amennyiben a mostanihoz hasonló szinten szeretnénk rögzíteni a nyugdíjas korúak eltartottsági rátáját.
Nem szívesen dolgozunk nyugdíj mellett, de lehet, hogy muszáj lesz
A K&H által megkérdezettek többsége (61%) akkor tervezi a nyugdíjba vonulást, amikor erre a törvényi keretek lehetőséget adnak. Ez az eredmény rosszabbodó tendenciát jelez a korábbi évekhez képest, hiszen 2019-ben, 2020-ban és 2021 második negyedévében még 66-70 százalékuk számított erre.
A leginkább optimista 11 százalék most úgy vélekedik, hogy már az állami nyugdíjkorhatár betöltése előtt visszavonulhat a munka világából – ezt valószínűleg saját megtakarításaikból finanszíroznák. Az előző három évhez képest ez az érték is visszalépést mutat: korábban 12-14% volt az ő arányuk.
A mostani felmérés alapján 27 százalék mondható kifejezetten pesszimistának: ők arra számítanak, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után tovább dolgoznak majd – itt is jelentős romlás érzékelhető a korábbi évek 20 százalék körüli értékeihez képest.
A Magyar Nemzeti Bank adataiból tudjuk, hogy Magyarországon a nyugdíj mellett szerzett munkajövedelem viszonylag alacsony részét képezi az idősek bevételeinek. 2018-ban az összes hazai időskori jövedelem 8 százaléka származott ebből a forrásból, miközben az OECD-országok átlaga 24 százalék volt. Ebből arra következtethetünk, hogy a magyar idősek nem igazán tudnak, esetleg nem akarnak dolgozni a nyugdíjba vonulást követően, így bevétel szempontjából szinte teljes egészében az államra hagyatkoznak. (A feltőkésített pillérekből származó jövedelem részaránya elenyésző, mindössze 3 százalék, miközben az OECD-átlag 18 százalékra tehető).
Könnyen lehetséges azonban, hogy a következő évtizedekben nagyobb figyelmet kell majd fordítanunk a nyugdíjon felüli jövedelemkiegészítő lehetőségekre. Az induló állami nyugdíj már jelenleg is 30-40 százalékkal alacsonyabb lehet az utolsó bérnél, és a jelek szerint a jövőben csak romolhat a helyzet. Aki szeretné elkerülni az akár százezer forintos nagyságrendű bevételkiesést, és saját megtakarításaiból nem lesz képes finanszírozni a hiányzó jövedelemrészt, az rá lesz kényszerülve a nyugdíj melletti munkavégzésre.
A legfrissebb információink szerint ma nagyjából 161 ezer fő vállal munkát a nyugdíj mellett, ami az összes nyugdíjszerű ellátásban részesülőnek alig 6 százaléka, de rosszabbodó időskori anyagi körülmények esetén ez az érték akár lényegesen növekedhet is a következő évtizedekben.
Alternatív megoldás kell az állami nyugdíjon felül
Ugyan az államtól kapott nyugdíj vagy nyugdíjszerű ellátás kifejezetten stabil jövedelemnek (klasszikus életjáradéknak) tekinthető, de az összege nem tudja felvenni a versenyt az aktív korban megszokott bér színvonalával. A kieső munkajövedelem pótlására számos különböző megoldás jöhet szóba a nyugdíjba vonulással egyidejűleg. Ilyen lehet a már említett időskori munkavégzésen túl a családtagok (jellemzően fiatalabb rokonok) anyagi segítségnyújtása, amennyiben az ő élethelyzetük ezt lehetővé teszi. A két módszer közös negatívuma, hogy bizonyos értelemben kiszolgáltatottá teszik az idős személyt: a munkavállalási képesség például jelentős részben az egészségi állapot függvénye, míg hosszú távon a családtagokra hagyatkozás csorbíthatja az autonómiát.
Ezt a problémát hidalhatja át egy privát nyugdíj-előtakarékosság, amelynek segítségével akár havi 20-30 ezer forint megtakarítása árán több millió forintos nagyságrendű nyugdíjtőke épülhet fel az aktív életszakaszban. Az így felhalmozott vagyonból folyósított járadék a helyébe léphet a kieső munkabérnek, és úgy képes stabil jövedelemkiegészítést biztosítani az állami nyugdíjon felül, hogy nem merül fel sem egészségügyi, sem más típusú kiszolgáltatottság. Éppen ezért érdemes már 30-as (vagy legkésőbb 40-es) éveinkben kialakítani a nyugdíjcélt szolgáló megtakarítási stratégiánkat, így bizonyos keretek között akár a korhatáremeléssel szemben is védekezni lehet, illetve képesek leszünk némileg függetlenedni a fenntarthatatlan nyugdíjrendszertől.
A megfelelő megtakarítás kiválasztásában segítséget nyújthat a Bankmonitor nyugdíj-kalkulátora!
