Kell-e féltenünk a nyugdíj-megtakarításainkat az erősödő inflációtól?

Hirtelen és rendkívüli erővel csapott le az infláció a megtakarításainkra. Azt gondolhatnánk nincs hová menekülni. Tény, rövid távon kevés a jó alternatíva – jó eséllyel csak mérsékelni tudjuk a veszteségeket. Hosszabb távon azonban olyan ez, mint Waze-zel menni az Adriára: lehet, hogy baleset van az autópályán, de egy jól kitalált kerülővel néhány perces időveszteséggel célba érünk. Aki a jó kerülőt tervezi, az a profi befektető.

Szeptemberben 20 százalék fölé ugrott az infláció Magyarországon, és a piacok az áremelkedés ütemének további gyorsulásától tartanak. A pénzromlás üteme legfeljebb a jövő év első negyedében kezdhet csökkenni, és ma már az összes elemző úgy véli, hogy 2023-ban sem néz be a mutató 10 százalék alá. Amit ebből megélünk, az voltaképpen ennél is rosszabb, mert a legjobban dráguló két termékcsoport az élelmiszer és a rezsi, ezek pedig az legtöbb háztartásban nagy súlyt képviselnek a havi kiadásokon belül.

Könnyelműen kezeljük megtakarításainkat

Ma Magyarországon több mint 6 ezermilliárd forint van a lakosságnál készpénz formájában, további 9-10 milliárd forint pedig rendkívül alacsony kamatozású (1-2 százalék) látra szóló betétekben. Ez a 15 ezermilliárd forint az elmúlt egy évben 3 ezermilliárd forintot veszített az értékéből, és az előttünk álló egy évben minden valószínűség szerint legalább további 2 ezermilliárd forinttal csökken a vásárlóértéke. Ez azt jelenti, hogy az így kezelt – egészen pontosan sehogyan sem kezelt – pénzből 2023 utolsó negyedévében harmadával kevesebb dolgot lehet majd megvásárolni, mint 2021 utolsó negyedévében.

Ez egészen elképesztő könnyelműség a lakosság részéről. Ehhez képest pont ezekben az időkben találkozunk a leginkább azokkal a hangokkal, hogy „minek fektessem be, lám az 5 százalékos állampapírral is milyen rosszul jártunk”. Nos, a korábban sztárbefektetésnek tekintett lakossági állampapírok valóban nem bizonyultak alkalmasnak az infláció kivédésére, de igazságtalanság lenne azt mondani, hogy semmit sem értek. Aki időben lépett, az néhány évig pozitív reálhozamot kapott utánuk, és az inflációs veszteséget is relativizálja az a tény, hogy ezekkel a kötvényekkel az áremelkedés egy részét mindenképpen visszakaptuk kamat formájában.

Mit nyerhetünk, ha hosszú távon gondolkodunk?

Ahhoz, hogy megértsük a befektetések működését, célszerűbb azonban a hosszabb távú megtakarításokat és azok hozamát megvizsgálnunk. Az ugyanis meglehetősen természetes, hogy vészterhes és turbulens időkben nem minden befektetés teljesít jól, befektetési jegyek veszítenek az értékükből, vagy állampapír hozamok maradnak el az inflációtól, de a hosszú távú befektetések elemzése mutatja meg, hogy mire képesek az alapkezelők igazán. Ennek jegyében érdemes megvizsgálni az önkéntes nyugdíjpénztárak visszamenőleges teljesítményét az elmúlt években.

A nyugdíjpénztári szektor 2021-ben a maga 2,6 százalékos hozamával ugyancsak alulteljesítette az inflációt, de a 15 évre visszatekintő szektorszintű hozam évi 5,5 százalék volt. Történt ez egy olyan időszakban, amiben láthattunk egy igazán komoly nemzetközi pénzügyi válságot 2008-ban, majd azt követően lényegében egy hosszú évtizeden keresztül rendkívül alacsony infláció, és erőteljes jegybanki pénzteremtés jellemezte a piacokat, ami hosszú időre a negatív tartományba taszította a biztonságosan elérhető reálhozamokat. Ebben az időszakban volt a magyar önkéntes nyugdíjpénztárak átlagos éves reálhozama – azaz infláció feletti hozama – 2 százalék.

Ez nem tűnik soknak, de ha megértjük a hozamok működését, látni fogjuk, hogy ez a 2 százalék reálhozam egy nyugdíj célú megtakarítás esetében mit jelent. Százezer forintos befektetésre vetítve ezt azzal szemléltethetjük, ha megnézzük, hogyan változik a pénzünk vásárlóértéke 15, vagy 30 éves időtávon 2 százalékos reálhozam mellett.

A hozam a kamatos kamat elve szerint számolódik, azaz a 2 százalékos reálkamatot nem 100 ezer forintos alapbefektetésre vetítjük, hanem minden évben a megelőző évben megtakarított, hozammal növelt értékre. Ez azt jelenti, hogy ha 15 évvel ezelőtt helyeztünk volna el 100 ezer forintot egy átlagos teljesítményű önkéntes nyugdíjpénztárba, akkor reál értelemben, azaz vásárlóértékét tekintve ma 135 ezer forintunk lenne, mint akkor volt. További 15 év múlva ugyanaz a 100 ezer forint pedig már 181 ezer forint lenne, azaz bő 80 százalékkal több árut és szolgáltatást vehetnénk belőle, mint 30 évvel korábban.

Mi döntünk arról, hogy mennyi kockázatot vállalunk

Csakhogy a pénztárak hozama több szempontból sem eleve elrendeltetett. Ahogy általában a befektetéseink esetében, úgy az önkéntes nyugdíjpénztáraknál is rendelkezhetünk a saját kockázattűrő képességünkről, vagyis arról, hogy a pénztárak milyen biztonsági besorolású eszközökben tartsák a megtakarításunkat. A magyar önkéntes pénztárak ezeknek a rendelkezéseknek nyomán a befektetések bő felét nagyon alacsony kockázatú állampapírokban tartják, miközben a nagyobb kockázat mellett nagyobb hozammal kecsegtető részvény befektetésekben például csak 8 százalékát.

Ennél kevésbé konzervatív, azaz valahol a kötvény és részvény befektetések kockázata között félúton a hosszú távon elért reálhozam minden bizonnyal 4 százalék fölött lenne. (A tisztán részvénybefektetések az elmúlt 9 évben bőven 7 százalék feletti reálhozamot értek el.) Ezzel számolva a 15, 30 és 40 éves reálhozam rendre 80, 224, illetve 380 százalék lenne, azaz a 15 évvel ezelőtti 100 ezer forint ma 180 ezret, 15 év múlva 324 ezret, 25 év múlva pedig 480 ezer forintot érne.

Minden szempontot mérlegeljünk, mielőtt hosszú távra elköteleződünk

Mindez persze csak példa. A befektetések értéke ingadozhat, rosszabb időkben – mint például mostanában – átmenetileg csökkenhet is, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az alapkezelők idővel képesek ledolgozni ezeket a veszteségeket, azaz a hosszú távú befektetések viszonylag nagy biztonsággal érdemi reálhozamot produkálnak, átsegítenek az olyan magas inflációval terhelt időszakokon, mint a mostani, jó alapot teremtve ezáltal a biztonságos időskorra.

Egészen más szemmel kell tehát néznünk azt, hogy rövid távon hogyan próbálunk védekezni a rendkívül gyors pénzromlás ellen, és mit teszünk hosszú távú céljaink, így például időskori megélhetésünk megalapozása érdekében. A nyugdíjcélú előtakarékosságnak viszonylag széles, évtizedek óta formálódó intézményrendszere működik Magyarországon. Ahogy a fenti példából is látszik óriási előnye lehet annak, ha minél előbb elkezdünk félretenni a nyugdíjas évekre.

A személyes igényeknek legjobban megfelelő portfólió kialakításában érdemes pénzügyi szakember segítségét igénybe venni. Kérj segítséget a Bankmonitor tanácsadóitól, és biztosítsd be a nyugdíjcélú befektetéseidet!