A fejlett világban a munkanélküliségi ráta nagyon fontos mutató lehet, ha a gazdasági kilátásokról szeretnénk képet kapni. Márpedig ha ezt a mutatót nézzük, azt látjuk, hogy a fejlett országok munkanélkülisége 40 éves mélyponton van. Ennek örülhetnénk, de megközelíthetjük onnan is, hogy gyakorlatilag elfogy a rendelkezésre álló munkaerő. Ez pedig gyorsuló inflációval is jár, vagyis véget érhet az évek óta alacsony kamat és árnövekedés korszaka a következő években, ami viszont a különböző befektetésekre kedvezőtlen hatással lehet. Az Alapblogról szemezgettünk, ahol írásában Zsiday Viktor tőkepiaci szakember fejtette ki a véleményét a globális gazdasági ciklus helyzetéről.
Gyakorlatilag a ’80-as évek fordulópontot jelentettek a globális munkaerőpiac szempontjából, hiszen Kína és Közép-Kelet-Európa is ebben az időszakban szabadított hatalmas többlet-munkaerőkínálatot világba. Márpedig az olcsó munkaerő és a világszerte növekvő munkaerő-kínálat fokozódó egyenlőtlenséget, alacsony inflációt, alacsony kamatokat, és magas részvényárakat hozott.
Mára pedig azt látjuk, hogy gyakorlatilag elfogyott az olcsó munkaerő, ráadásul az erőteljes bérnövekedés miatt már Kína is elveszítette ezen a téren a versenyképességét. Emellett a fejlett világ munkanélküliségi rátája is 40 éves mélypontjára került, vagyis itt is elfogyott a munkaerő. Zsiday Viktor érvelése szerint ez az alacsony infláció és kamatok korának is véget fog vetni a következő időszakban, tehát elindulhatnak szép lassan felfelé a kamatok. Így lassan a támogató tőkepiaci környezet is megfordul, és a részvényárak emelkedése is véget ér. Sőt a globális tőzsdéken akár évtizedes sávkereskedésre van kilátás, hasonlóan az 1970-es évekhez. A témáról részletesen az Alapblog „A legfontosabb ábra” című írásában olvashatunk.
