Sokan sejtik, hogy évtizedek múlva az állami nyugdíjból nem lehet majd a mostani életszínvonalat fenntartani az időskorban, ezért lehetőségükhöz mérten takarékoskodnak előre. Az állam adó-visszatérítés formájában támogatást nyújt, azonban nem mindegy, hogy ugyanazért a befizetésért mit kapunk a nyugdíjban. Az összehasonlításunkból kiderül, hogy a korhatárig megtartva az önkéntes nyugdíjpénztár megelőzi a nyugdíjbiztosításokat. Viszont, ha idő előtt megszorulnánk, nagyon figyeljünk oda az adózásra.
Elkerülhetetlen, hogy félre tegyünk saját erőnkből a nyugdíjunkra, mert évtizedek múlva az állami nyugdíjrendszer nem lesz képes megbirkózni az elé gördülő feladatokkal. Még ha most a rendszer nem is termel hiányt, hogy lenne képes változatlanul működni, ha a következő 30 évben a munkaképes korúak száma 6,6 millióról 5,4 millióra esik vissza, míg a nyugdíjas korú lakosság negyedével nő?
Az arányaiban kisebb nyugdíjat kiegészíthetjük, szerencsénkre több hosszú távú megtakarítási formát is támogat az állam. A három közül mi most kettőt veszünk górcső alá, az önkéntes nyugdíjpénztárt és a nyugdíjbiztosítást. Akárcsak bármilyen banki terméknél, a fókuszba a költségeket helyeztük, pontosan azért, mert ezen keresztül egyértelművé válhat, hogy melyik oldal felé mozdul el a mérleg nyelve.
Nézd meg, mekkora összeg gyűlhet össze nyugdíj-kiegészítésre!
Hirdetés
Hirdetés
A költségek miatt nem kérdés, hogy hol tudunk több pénzt összegyűjteni
A nyugdíjbiztosításokhoz sok esetben csak úgy férhetünk hozzá, ha legalább havi 15-20 ezer forintos havi befizetést vállalunk, így az összehasonlítási alap nálunk utóbbi volt. Szándékosan az önkéntes nyugdíjpénztárral egy olyan nyugdíjbiztosítást vetettünk össze, amely átlagos, 3% körüli TKM mutatóval bír.
A 30 éves megtakarítási időt nézve a 4,5%-os éves hozamot feltételezve a nyugdíjpénztárban 17,6 millió forintunk gyűlik össze, ezzel szemben a példában hozott nyugdíjbiztosítás esetében 15 millió forintunk lesz. Ugyanolyan feltételek mellett, csak az eltérő költségszerkezet miatt a nyugdíjpénztárban 17%-kal magasabb összeget vehetünk fel.
Mivel bárkivel előfordulhat, hogy idő előtt hozzá kell nyúlnia a nyugdíjcélú megtakarításához, ezért arra vonatkozóan is készítettünk becslést, hogy mekkora összeget vehetnénk fel a futamidő közben.
Az önkéntes nyugdíjpénztárnál 10 évig nem lehet hozzáférni a megtakarításhoz, utána a hozamok adómentesek, viszont a tőke adózik, méghozzá úgy, hogy most már minden befizetést külön vizsgálnak. A befizetés megtörténte után 11-20 év között egyre csökken az adófizetés alapjául szolgáló rész (adókulcs összesen 30,34%), és csak a 21. évtől válik adómentessé az először befizetett összeg.
A nyugdíjbiztosításoknál annyival egyszerűbb a kép, hogy rendszeres díj esetében a hozamok 6 éven belül 15%-kal, 6-10 év között 7,5%-kal, míg 10 évet követően adómentesen felvehetők. Idő előtti felvételnél az adó-visszatérítést 20%-kal növelten kell visszafizetni. Ráadásul a biztosító csak egy meghatározott visszavásárlási táblázat alapján ad nekünk kifizetést. Jelen esetben a tartam közben minimum 80%-os kifizetéssel számoltunk, mert a példában említett biztosításra ez volt érvényes.
Egyik nyugdíjcélú megtakarítási lehetőséget sem azért veszi meg az ember, hogy idő előtt feltörje, viszont a számítások szerint, ha mégis, akkor számolnunk kell a következményekkel. Mind a két esetben kevesebbet kapunk vissza jóval, mint amekkora a számlánk valódi egyenlege, vagyis a döntésünkkel mindig vesztünk. A pénztárakra vonatkozó szigorúbb adózási szabályok miatt viszont adódhat olyan helyzet, amikor a nyugdíjbiztosítás kisebb áldozattal jár. Ha viszont a lejárati összeg fontos nekünk, akkor a nyugdíjpénztár a jobb választás.
Nem véletlenül olcsó a nyugdíjpénztár
Ha eltekintünk a belépéskor egyszeri díjként felmerülő pár ezer forintos költségtől, akkor két fő tételt kell megfizetnünk. Az egyik a működési költségre levont összeg, amit arányosan vonnak le a befizetéseinkből (!). Általában az éves befizetéshez kötődően sávosan változik a működési költség: minél nagyobb összeget fizetünk be, annál kevesebbet von le a pénztár. Ha 10 és 20 ezer forintot fizetünk havonta, akkor a legnagyobb pénztáraknál 4,2-6,3 százalékot visz el a működési költség.
Fontos, hogy ezt a költséget nem a megtakarítás teljes értékéből, hanem a friss befizetésekből vonják, így ha vagyonarányosan néznénk, akkor néhány évtized múlva 1% alatti költség jönne ki. Nem véletlen, hogy az MNB szerint az átlagos díjterhelés 0,31%.
A másik költség a vagyonkezelésre vonatkozik, hiszen a pénzünk kezelésével megbízott pénztárnak vagy a megbízott vagyonkezelőnek is el kell látnia a feladatát. A törvény szerint vagyonarányosan 0,8%-nál nem lehet több a díj, az MNB adataira támaszkodva ennél alacsonyabb, 0,53%-os költséggel találkozunk (a hozamokba épül be ez a költség). Mindent egybevéve a kezelt vagyonhoz vagy más néven az egyéni számlánk egyenlegéhez képest átlagosan 0,84%-ot visznek el a költségek, ami alacsonynak mondható.
Nehezebb átlátni a nyugdíjbiztosítást
2017-től életbe lépett az etikus életbiztosítási koncepciója, bár még mindig nagyobb odafigyelést igényel meg tőlünk, hogy a költségekről részletesen tájékozódjunk. A TKM mutató megkönnyíti a helyzetünket, bár azokat áttekintve is az derül ki, hogy ha a pénzünknél akarunk lenni, akkor átlagosan 2,35-3,81%-os hozamot kellene elérnünk (a TKM-ben nincs benne adó-visszatérítés hatása, viszont a kiegészítő életbiztosítás költsége igen).
Először is ott van a költségek között a szerződéskötési díj, ami az első három évben rendre maximum 80%, 50% és 20% lehet a befizetésekhez képest. Ez az a díj, amit azért fizetünk ki, mert egy tanácsadó akár több alakalommal is találkozik velünk a szerződéskötés előtt.
Szintén jelentős tétel a működési költségek között az adminisztrációs díj, ami a befizetéseinkre vetítve 4-6% közöttire tehető, bár nagy eltérések lehetnek az egyes biztosítók között. Ráadásul az általunk átnézett unit-linked nyugdíjbiztosításoknál külön vagyonarányos díjat is kivetettek (például számlavezetési költség címen), melynek maximális mértéke megközelítette az 1,8%-os értéket. Mindez azért jelent nagy érvágást, mert a teljes vagyonunkat terhelik meg vele.
A biztosító által elérhető eszközalapok fenntartásának van díja, viszont ezt beleépítik az alapokba, vagyis a költség az árfolyamban látszódik. Külön fel kell tüntetniük ezt is a biztosítóknak, és ezen a téren elég nagy eltérést láttunk. Volt olyan nyugdíjbiztosítás, ahol 0,8 százalék volt egy eszközalap díja, míg máshol a 2% sem volt meglepő.
Végül, de nem utolsó sorban, egyes esetekben azért is elkérhetnek pénzt, hogy milyen formában érkezik meg a befizetésünk a biztosítóhoz. Lehet, hogy például egy csoportos beszedés vagy egy átutalás olcsóbb vagy ingyenes, míg egy csekkes befizetés jóval drágább. Befizetésenként ennek értéke 50-100 forint lehet.
