Az egész országban találhatók olyan lakótelepek, melyeket évtizedekkel ezelőtt az állam vagy egy-egy helyi nagyvállalat építtetett a munkavállalói számára. Ilyen épületek nemcsak a II. világháború után, hanem annál régebben is épültek. Utóbbiak értéke átlag feletti, mivel az akár egy évszázaddal ezelőtti megépítésük során a jó minőségű kivitelezés fontos szempontnak számított. Az Alapblogon olvashatjuk a részleteket.
Elkészült a Magyar Nemzeti Bank Lakáspiaci Jelentése, mely szerint nemcsak drágák a lakóingatlanok, de még rossz minőségűek is. A vásárlók ettől a megállapítástól nem érezhetik jól magukat, akkor pedig pláne érzékenyen érintheti őket, ha egy ilyen lakás miatt kell az életük hátralévő részében is törleszteniük a lakáshitelüket.
Az is megragadta a figyelmünket, hogy a Magyar Nemzeti Bank szerint új városrész-koncepciók kidolgozására lenne szükség. Ezzel teljesen egyetérthetünk, mivel ez a minőségi lakások számát növelné, a lakásállomány minőségét pedig szinten tartaná. Nyilván az emberek közérzetének is jót tenne, ha új városrészek épülnének, főleg, ha ezzel együtt javulhatnának a lakhatási körülményeik is.
Az Alapblogon megjelenő írás szerint több gyermek születhetne meg, ha az állam a legnagyobb városokban nagyszabású bérlakásépítési programot hirdetne. Ennek megvalósítása a megfelelőbb lakhatási körülmények biztosításához, az országon belüli mobilitás növeléséhez és a bérleti díjak kordában tartásához elengedhetetlennek tűnik.
Véleményem szerint az állam eddig nem vállalta fel a bérleti díjakkal és rezsiköltségekkel kapcsolatos évtizedeken át tartó adminisztrációs teendőket, ami valljuk be, az önkormányzati lakások tapasztalataiból kiindulva, alaposan visszafogja az államot az ilyen célok kitűzésében. Azt mindenképp érdemes megjegyeznünk, hogy az ilyen bérlakásokat valószínűleg nem annyira a legszegényebb réteg venné igénybe, ami az önkormányzati lakásokkal összevetve kevesebb kintlévőséget eredményezhetne.
Az államon kívül a nagyvállalatok is tehetnének az ügy érdekében. A béremelést a munkáltatók ugyanis úgy tudnák kivédeni, hogy saját maguk építtetnének lakásokat a dolgozóik számára. A dolgozóik is örülhetnének, mert a vállalat az erőforrásaiból vélhetően jobb minőségű ingatlanokat finanszírozna, mint amilyeneket a munkavállalók megengedhetnének maguknak. Tehát az államon kívül a nagy cégek is meggondolhatják, hogy a munkavállalóikat korszerű lakásokkal kössék magukhoz. A dolgozók és az állam szempontjait is figyelembe véve, a dolgozók a kiszámíthatóbbá váló életvitelük miatt könnyebben dönthetnek a gyermekvállalás mellett.
Itthon szinte minden családban van lakástulajdon, míg Nyugaton (például Svájcban, Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Liechtensteinben és Ausztriában) a lakáshasználók között sokkal nagyobb a bérlők aránya, mint nálunk. Ez elsősorban a bérszínvonaltól és a bérleti díjak mértékétől függ, na meg attól, hogy náluk a bérleti jogviszonyokat megfelelően szabályozzák. Így az emberek tartósan és akár családostól is vállalják éppúgy a bérlést, mint a bérbeadást.
Az is érdekes és nagyon elgondolkoztató, hogy például 2015-ben Magyarországon körülbelül háromszor annyian laktak albérletben ingyen vagy a piaci ár alatt, mint ahányan piaci áron bérelték azt, ahogy az is szembetűnő, hogy a 2015-ös adatok alapján a lakáshitelek számának növelésében is bőven lehet még potenciál.
A részletekért olvasd el az Alapblogon Comment „Bérlakásprogramok kellenek?” című bejegyzését. A részletes lakáshitel kalkulátorunk vagy az alábbi egyszerűsített kalkulátorunk segítségével nézd meg, hogy melyik banktól veheted fel a legjobb lakáshiteleket!
