A tőzsdéről és bankokról szóló filmeket szinte mindig megnézem. A Wall Street farkasa szerencsétlen kis nyávogás volt, amiből a tömegek csak a fényűzést érthették meg. „A nagy dobás” viszont a legjobbak egyike, melyből – némi megerőltetés árán – mindenki valós betekintést kaphat a 2008-ban kipattant hatalmas válság hátterébe. Egyetlen kérdésem van a filmmel kapcsolatban: én értem félre, vagy mindenki más?
(Sándorfi Balázs írása)
A film arról szól, hogy az amerikai bankok ész nélkül adtak hiteleket mindenkinek ingatlanvásárlásra. Hatalmas csalást építettek a hitelezés mögé létrehozott kötvény kibocsátásokból. Majd jött az összeomlás, 2008.09.15-én csődbe ment a Lehman Brothers és 80 éve nem látott világgazdasági reccsenés a nyomában…
A filmmel kapcsolatban megjelent cikkek állítása szerint pozitív karakterek nélküli sztorit nézhetünk, szurkolva az összeomlás bekövetkezéséért… A filmben ugyanis néhány befektető arra tesz nagy pénzeket, hogy a kártyavár összeomlik (és ők ezen nyerni fognak).
A sejtésem az, hogy az emberi természet a tőzsde megjelenését követően néhány generációval sem tudja feldolgozni: nem erkölcstelen, nem elítélendő, ha az árfolyamok csökkenéséből valaki profitál.
Fordítsuk ugyanis meg a képletet: ha a film olyan befektetőkről szól, akik sikeresen találják meg minek az árfolyama fog emelkedni, akkor pozitív karakterré válnak. Való igaz, hogy ebben az esetben nincs olyan mellékhatás, hogy emberek vesztik el a munkájukat és ingatlanjukat. Normális piaci körülmények között azonban az árfolyamcsökkenésre fogadók mérséklik az irracionális áremelkedéseket, fékezhetik a későbbi összeomlás mértékét.
Megítélésem szerint a legkisebb probléma sincs azzal, hogy az intézményesen idiotizmus szintjére emelt hitelválság jeleit értelmes befektetők kiszúrják és abból profitálnak. A válság semmivel nem lett volna kisebb, ha ők ezt nem teszik meg. Ennek ellenére negatív figurák maradnak az általános megítélés szerint. Érdemes azért észrevenni a képkockák között, hogy ezek az emberek is befektetési alapot menedzseltek. Arra vállalkoztak, hogy másoknak hozamot termelnek. Gyakorlatilag kötelességük volt az összeomlásra játszani, ha azonosították a kártyavárat.
Nem mellesleg némi észre és nem kevés bátorságra is szükség van ahhoz, hogy befektetőként valaki egy ilyen folyamatot végigcsináljon. A befektetési alapkezelők 99%-a a világon mindig az általános trendeket fogja követni és első számú célja saját állásának megőrzése lesz a nyugdíjig… Az utolsó képkockák egyikén, Doki felírja a falra a hozamot: 495%… (és ezt megkapták a befektetői).
Brad Pitt a film végén tudatosítja, hogy „ha Ti nyertek, akkor sokaknak nagyon rossz lesz”. De nem a néhány okos befektető profitja miatt vesznek el állások és költöznek ki emberek korábbi lakásaikból, hanem az irracionális pénzügyi légvár megépítése miatt. A rendszer bűncselekmények sorozatával épül: a bank értelmetlenül ad hitelt, a hitelminősítő nem tölti be a szerepét, a pénzügyi felügyelet vakegérként asszisztál, a jegybank elnöke pedig kezdő óvódásként vigyorog a szemétdomb tetején.
Egyes értelmezések szerint Brad Pitt filmbeli alakja a lelkiismeretet képviseli. Viszonylag egyszerűen igazolható, hogy ez nem így van. A megtörtént esetet feldolgozó filmben ugyanis Pitt egy olyan figurát játszik, aki megundorodva a bankoktól kilépett a szektorból. Amikor a kezdő befektetők megkeresik, akkor segít nekik „a rendszer ellen fogadni”. Ha valaki erkölcsi okok miatt száll ki, akkor nem fogja támogatni saját kapcsolatrendszerének felhasználásával erkölcstelen kezdők törekvéseit… Megnyilvánulása nem a lelkiismeret hangja, hanem egy addicionális összefüggés objektív láttatása a kezdőkkel.
És álljon itt a végén egy kis összefüggés napjaink pénzügyeivel: a mai nagyon alacsony kamatszint az egész világon még mindig a 2008-as összeomlás következménye. A világ még mindig nem heverte ki a történteket, ennek köszönhető, hogy ma Magyarországon 1,35% az alapkamat. Olcsó a hitel mindenhol, mely nem kevés veszélyt rejt magában.
