Könnyű kis hétvégi szemezgetésnek szánjuk a következő gondolatainkat, tapasztalatainkat az elmúlt napokból. Néha megdöbbenünk, néha pozitívan rácsodálkozunk dolgokra, de a végeredmény mindig ugyan az: rendkívül elgondolkodtató különbségekbe futunk bele a pénzügyeket, a pénzhez való hozzáállás tekintetében. Gondolatok Kecskeméttől Hollandiáig…
Tanyavilág
Többszörös véletlennek köszönhetően a közelmúltban a Kecskemét melletti tanyavilágban jártunk. Tekintettel arra, hogy számunkra kevéssé ismerős a környék természetes érdeklődés által vezérelve kérdeztük helyi ismerősünket a földutakon haladva a helyi viszonyokról. Hol 24.000 libát tartó gazdaság mellett, hol repedező falú, nem minden szobáján ablakkal rendelkező lakóház mellett elhaladva az elsődleges kérdésünk az volt: „van ezen a vidéken munka?” A válasz meglepő volt: „hát munka az még lenne, de nagyon sokan nem éreznek kedvet hozzá és maradnak inkább a segélynél” No comment…
Hollandia versus Magyarország
Beszélgettünk egy Hollandiában élő ismerősünkkel. Pályakezdő, nem régen kezdett dolgozni. Nem sztár állása van. Elképesztően intelligens hozzáállás a pénzügyekhez. Már a középiskolai évei alatt kapott zsebpénzből is megtakarított, számára a megtakarítás szükségessége evidencia. Jelenleg a családi bevétel 40%-át megtakarítja és befekteti minden hónapban. Nemsokára jön a gyerek, így szóba kerültek a vonatkozó költségek. Az óvoda havi díja támogatás után lesz 200-300 EUR. „Ez otthon még közel ingyenes, mint sok minden más, de majd nyilván ez is megváltozik…”
Teljesen véletlen szóba kerültek az óvodai költségek a rokonság körében Budapesten, melyből kiderült, hogy ma 3500-9000 Ft/hó (12-30 EUR) között szóródik egy gyerek óvodai ellátásának havi díja. És ne gondoljuk azt, hogy Hollandiában az átlagfizetés a magyar átlagfizetés tízszerese.
Milyen szolgáltatásért kell fizetnünk és miért nem? Gondoskodjon rólunk az állam vagy ne? Megtakarítsunk mi, vagy bízzunk mindent az államra? Egy biztos, hogy nincsen semmi ingyen, még az sem, amit az állam fizet helyettünk. Kérdés, hogy az állam szerepvállalása és gondoskodása felelősebb pénzügyi magatartásra ösztönöz-e minket? Egyelőre azt érezzük, hogy nem állunk túl jól Európa közepén…
Bónusz történetünk
Egy bevásárló központ gyors éttermében ebédel a család (út közbeni gyors megoldásként). Fizetendő: 3070 Ft. Ennél a tételnél azért már rákérdezünk, hogy fizethetünk-e kártyával? A válasz egészen meglepő, a kiszolgáló hölgy büszkén csak ennyit mond: „Semmilyen kártyás tranzakciót nem áll módunkban végrehajtani”. Szó szerint, precízen így fogalmazva. Sírjunk, vagy nevessünk?
