Megtakarítási szakértőnk most bemutatja, milyen tényezők okozzák a pénzügyi döntéseink halogatását, és hogyan küzdhetünk hátráltató szokásunk ellen.
Valljuk be, nagyon tudunk halogatni. Feladatokat: tanulást, dolgozatot, munkahelyi teendőket, otthoni tennivalókat, orvosi vizsgálatokat. Döntéseket: munkahelyváltás, személyes dolgok, pénzügyi kérdések, mint például megtakarítás, befektetés, kockázati biztosítás megkötése, bankszámlaváltás.
Most annak járunk utána, hogy miért halogatjuk a pénzügyi döntéseket is, miért fontos ezt tudatosítani, és mi lehet a megoldás. Mit tegyünk, hogy későbbi énünk hálás legyen nekünk?
Lássuk be, korántsem vagyunk olyanok, akik minden döntésüket racionálisan hozzák meg, és könnyen döntünk akár egy megtakarítás mellett. S ha megkötöttük, évek hosszú során át olyan fegyelmezettek tudunk lenni, olyan erős önkontrollal rendelkezünk, hogy ne bizonytalanodjunk el. Ennek nagyon egyszerű oka van: érzelmeink, hiedelmeink, esetleges téves információk, személyes preferenciáink nagyon is befolyásolják döntéseinket. Ezek a tényezők tudattalanul is bizonytalanná tesznek bennünket, inkább halogatunk és elhalaszthatjuk olyan pénzügyi döntéseinket is, amelyekben pont az időtényezőnek van az egyik legnagyobb szerepe, mint például egy nyugdíjcélú megtakarítás.
Hirdetés
Hirdetés
Magyarázatok a halogatásra
A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk néhány okot és néhány olyan mondatot, amelyek ismerősek lehetnek:
Egy nyugdíjmegtakarítás (önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítás, nyugdíj-előtakarékossági számla) összetett probléma. Sok kérdés felmerül bennünk és nehéznek tűnik dönteni. Így gyakran halasztjuk el azzal, hogy „lehet, meg sem érjük a nyugdíjat” és „úgysem tudok jól dönteni.”
Éppen az összetettsége miatt fontos, hogy bízunk-e abban, akinek a segítségét kérjük, vagy attól tartunk, hogy csak „jól megmondja nekünk a tutit.”
Bizonyított tény, hogy minél hamarabb kezdünk el egy megtakarítást, annál kisebb összeg is elegendő havi szinten ahhoz, hogy ugyanazt az eredményt elérjük. Ennek ellenére mégsem szeretnénk elköteleződni, mert túl hosszúnak tűnik az idő és egyébként is van még időnk. Ezzel függ össze, hogy ennek ellenére irreális elvárásaink lehetnek, rövid idő alatt nagy hasznot szeretnénk elérni, kockázat nélkül és minél alacsonyabb költségek mellett. Ilyen azonban nincs. Nem tartjuk a nyugdíjtervezést sürgős és fontos kérdésnek, nem szerepel a jelen prioritásai között, mert „majd lesz valahogy.” Itt a jelenben nem fáj eléggé és nehezen tudunk azonosulni pár évtizeddel későbbi magunkkal.
Egy szó, mint száz: jók vagyunk halogatásban. Mindig találhatunk kifogást, ám azzal is döntünk, hogy halasztunk és ennek bizony ára van.
Mi a halogatásunk ára? Miért játszik kiemelkedő szerepet egyes pénzügyi döntéseinkben az időtáv?
Mint ahogy arról már korábban is írtam, az időnek egy megtakarításnál többszörös jelentősége van. A megtakarítások alapvető logikája szerint az, hogy adott célunkat milyen időtáv alatt szeretnénk vagy tudjuk elérni, meghatározza, milyen formában érdemes gondolkodnunk. Nem mindegy, hogy rövid, közép vagy hosszú távon tervezünk. Nincs ez másképpen egy nyugdíjcélú megtakarítás esetén sem. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, milyen nagyságú összeget szeretnénk összegyűjteni, vagy mennyit tudunk félretenni egységnyi idő alatt. Bármilyen célú megtakarításban gondolkodjunk is, fontos látni, hogy minél hosszabb távon tervezünk, annál jobb, mert az időtávot figyelembe véve, kevesebb egységnyi összeggel számolva, annál több pénzünk lehet.
A következőkben nézzük meg a számok nyelvén, hogy milyen különbségek mutatkoznak az életkor és ennél fogva a tartam, valamint becsült lejárati összeg, vagy szükséges havi megtakarítás összege szerint.
Első példánkban állandó tényezőnek vettem a havi megtakarítás tervezett, értékkövetés nélküli összegét, amely havi 15 ezer forint. A becsült lejárati összeg számítása pedig feltételezett 7% hozam mellett, adókedvezmény figyelembevételével készült.
Látható, hogy ha valaki 40 éven keresztül havonta mindig csak ugyanakkora összeget fektet, azonos mértékű becsült hozam mellett közel a kétszeresét tudja felhalmozni, mintha ezt „csupán” 30 évig tette volna. Ne becsüljük alá az ugyanilyen feltételek mellett 20 év alatt elérhető értéket, de az „anyagilag gondtalan nyugdíjas évek” célhoz mérten az kevésbé eredményes. Kiemelném azonban, hogy ez is jobb, mint ha nem lenne semmi tartalékunk.
Második példánkban másfelől közelítettem. Arra kerestem a választ, hogy ha egy jelenleg 35 éves személy egy azonos, hozamtól függő lejárati összeget (14 millió forint) szeretne elérni és halogat, akkor hogyan alakul a kezdeti díjak éves összege.
Ezért is fontos, hogy minél hamarabb elkezdjünk egy – a kockázatviselési hajlandóságunk, kockázattűrő képességünk, céljaink függvényében, és jelenlegi anyagi helyzetünk figyelembevételével –, a számunkra legmegfelelőbb nyugdíjcélú-megtakarítást.
Mi lehet a megoldás?
Egy kis tudatosság. Gondold végig, te miért halogattad eddig pénzügyi döntéseidet? Legyen az bankszámlaváltás, egy kockázati biztosítás megkötése, párnacihában lévő vagy bankszámládon parkoló pénzed befektetése, a gyermeknek szánt megtakarítás elkezdése vagy éppen a nyugdíjcélú megtakarításod.
A nyugdíjtervezésnél maradva, az igazság az, hogy van az a helyzet, amikor már adott, hogy mennyiből kell megélned nyugdíjasként, és időutazás hiányában nem igazán tehetsz majd semmit.
Ha ezek alapján úgy gondolod, hogy itt az ideje egy független szakértő segítségét kérni, minket megtalálsz.
Hasonlíts azon fiatal (31 éves) ügyfelemhez, akinek külön listája volt, mit kell eldöntenie, megtennie jövője érdekében. Körüljártuk a nyugdíjcélú megtakarítások lényeges kérdését, átbeszéltünk mindent, kalkuláltunk, kérdéseire megkerestük a válaszokat, megtaláltuk a számára megfelelő megoldást. Felajánlottam, hogy gondolja át, mire ő határozottan döntött, s közölte: nem szeretném tovább halogatni, ki akarom ezt húzni a feladatlistámról.
