Az előttünk álló évtizedekben gyakorlatilag tarthatatlan lesz a mostani 65 éves nyugdíjkorhatár. A kérdés csak az, hogy milyen időközönként és mennyit kell majd emelni a korhatáron. Nézzük, mire számíthatsz, ha a 40-es vagy 50-es éveidben jársz. A még fiatalabbak különösen kössék fel a gatyájukat!
Honnan lehet tudni, hogy emelni kell a korhatáron?
A nyugdíjkorhatár várható alakulását egy nagyon egyszerű metodikával is megkísérelhetjük előrejelezni. Tudjuk, hogy ma demográfiai értelemben hogyan épül fel a magyar társadalom: a nyugdíjas korúak (65 év felettiek) száma kb. 2 millió fő, az aktív korúak (15-64 évesek) pedig 6,2 millióan vannak. Tegyük fel, hogy ilyen arányokkal még jól tud működni a nyugdíjrendszer, azaz nincs gond, amíg az aktív korúak kb. 3-szor annyian vannak, mint a nyugdíjas korúak. Persze ez azt is jelenti, hogy amint lényegesen megváltozna a korösszetétel, akkor egy fájdalmas eszközhöz, a korhatáremeléshez kell folyamodni.
Hirdetés
Hirdetés
Legközelebb mikor kell emelni a nyugdíjkorhatárt?
A korhatáremelések „megjóslásához” a KSH demográfiai prognózisait hívjuk segítségül. Azon belül is az eltartottsági ráta alakulását érdemes figyelnünk, amely a 65 év felettieknek az aktív korúakhoz (15-64 évesekhez) mért arányát jelenti. Például 2020-ban 1,94 millió időskorú jutott 6,41 millió aktívra, azaz a két csoport létszámának egymáshoz viszonyított aránya 0,30 volt.
Nagy szerencsénk, hogy a demográfiai folyamatok meglehetősen jól előrejelezhetők, eltekintve persze olyan rendkívüli és ritka sokkoktól, mint például egy Covid-járvány miatti megnövekedett halandóság. A KSH forgatókönyvét alapul véve arra törekszünk, hogy az idő előrehaladtával 0,30 környékén stabilizáljuk az eltartottsági rátát, azaz mindig pont annyival növeljük a nyugdíjkorhatárt, hogy ne boruljon fel az aktívak és a nyugdíjas korúak 2020-ban rögzített egyensúlya.
Látható, hogy a fenti logika alapján már 2025-ben indokolt lenne egy érdemi korhatáremelés: 65 évről 66 évre kellene emelni a nyugdíjba vonulási életkort. Azután a következő (enyhébb, mindössze 0,5 éves) korhatáremelésre pedig 2035-ben lehet szükség.
Tényleg a sírig tartó munkára kell számítanunk?
A születési évedből kiindulva te is kiszámolhatod, hogy várhatóan hol fog húzódni a korhatár, mire te magad nyugdíjba vonulsz. Lássunk erre néhány reális példát!
- 1970-ben születettek: 66,5 évesen mehetnének nyugdíjba.
- 1980-ban születettek: 69 évesen mehetnének nyugdíjba.
- 1990-ben születettek: 71 évesen mehetnének nyugdíjba.
Márpedig ezek kifejezetten tragikus számok annak fényében, hogy Magyarországon 1980-ban és 1990-ben is mindössze 69 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. Vagyis sokak számára ezek a korhatáremelések egyet jelentenének a sírig tartó munkával.
Más egyensúlyjavító intézkedések is szóba jöhetnek
A fenti módszertan persze túlzottan leegyszerűsíti a képet, hiszen csak a demográfiai átalakulásból indul ki, és nem veszi figyelembe, hogy a nyugdíjkassza pénzügyi egyensúlyának megőrzésére más eszközök is rendelkezésre állnak.
Bevételi oldalon ilyen például a foglalkoztatás bővítése, a bérek fehérítése, az adó- és járulékkulcsok emelése, sőt, a termelékenység (azaz az egységnyi munkaidő alatt előállított GDP) növekedése is. Kiadási oldalon valamivel szűkebb a mozgástér, de a nyugdíjjogosultságok szigorítása vagy a nyugdíjak reálértékének csökkentése, azaz a nyugdíjak infláció alatti emelése ugyancsak érdekében állhat az államnak, ha a felosztó-kirovó nyugdíjpillért zökkenőmentesen szeretné működtetni.
Már nem érvényes a Magyar Nemzeti Bank optimista előrejelzése
A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságáról érdemes felidéznünk a Magyar Nemzeti Bank kutatóinak 2016-ban megjelent, rendkívül nívós tanulmányát. A szerzők azt tekintették fenntartható állapotnak, amikor a nyugdíjkassza bevételei fedezik a kiadásokat, és megállapították, hogy ilyen értelemben húsz évig (a 2030-as évek közepéig) nincs gond a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával.
Az azóta eltelt 8 évben azonban egészen máshogyan alakultak a dolgok, mint azt a Nemzeti Bank szakemberei feltételezték. Mind bevételi oldalon, mind kiadási oldalon komoly érvágásokat szenvedett el a Nyugdíjbiztosítási Alap: előbbire jó példa a szociális hozzájárulási adó jelentős csökkentése, utóbbira pedig a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetése.
Mindezek következtében végül már 2023-ban olyan hatalmas (a GDP 2 százalékát kitevő) hiány keletkezett a nyugdíjkasszában, amekkorát az MNB kutatói csak 2050 környékére vártak! Ha tehát elfogadjuk az MNB fenntarthatósági definícióját, akkor már ma is indokoltnak nevezhetjük a nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyának helyreállítását célzó intézkedéseket.
A kormány álláspontja szerint nincs tennivaló
Fontos, hogy a gyakorlati döntéshozatal során nem csupán a költségvetési szempontok érvényesülnek, legalább ennyire nagy súllyal esnek latba a politikai szempontok is. Például a 13. havi nyugdíj, illetve a sokat kritizált Nők40 korkedvezmény két olyan „szent tehén”, amelyek ugyan rengeteg pénzbe (együttesen nagyságrendileg évi ezer milliárd forintba) kerülnek, mégis elképzelhetetlen az eltörlésük.
A kormány egyértelműen és következetesen kommunikál a kérdésben. Álláspontjuk szerint a magyar nyugdíjrendszerben évről évre megkeletkező deficit egyéb – nem nyugdíjcélú – állami bevételekből finanszírozható, ezért a tetemes hiány ellenére semmiféle egyensúlyjavító intézkedés nincs napirenden. Sőt, elmondásuk alapján ugyanilyen megfontolásból a következő 10 évben sem lesz szükség nyugdíjreformra.
A valóság persze közbeszólhat, és hamarabb is előállhat olyan szcenárió, amikor a mindenkori magyar kormány rákényszerül arra, hogy lefaragja a nyugdíjkassza hiányát. Mindaddig azonban arra számíthatunk, hogy az aktuális paraméterek, például a 65 éves általános nyugdíjkorhatár, illetve a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékkulcs változatlanok maradnak.
Te vajon mennyi nyugdíjra számíthatsz?
Szeretnéd megtudni, mekkora állami nyugdíjra számíthatsz? Kalkulátorunkkal gyorsan és egyszerűen kiderítheted!
