„Csak amikor elmegy a dagály, akkor derül ki, ki úszott meztelenül” – hangzik szabad fordításban Warren Buffett szellemes mondása. A világhírű befektető az angol pénzügyi fogalmak átvitt értelmű használatával ráadásul remek szójátékot is alkotott, de az idézet tartalma bármely más nyelven is érvényes.
Mennyire nyújtanak védelmet a kiegészítő nyugdíjpillérek Magyarországon?
Nem túlzás azt mondani, hogy a fejlett világ társadalmainak elöregedése korábban sosem látott kihívás elé állítja a felosztó-kirovó nyugdíjkoncepciót. Éppen ezért a jól működő modern nyugdíjrendszerek nem csupán egyetlen pillérből állnak, hanem a felosztó-kirovó nyugdíjpillér mellett tőkefedezeti pillérekből is képesek jövedelmet biztosítani az idősek számára.
Cikkünkben körbejárjuk, mennyire nyújtanak védelmet a várható gondokkal szemben a kiegészítő nyugdíjpillérek Magyarországon. Aki boldogító hírekre vágyik, most inkább kapcsoljon el, mert sajnos semmi jóval nem szolgálhatunk.
Hirdetés
Hirdetés
Mi lett a magán-nyugdíjpénztárakkal?
Mivel 2024-ben nagykorúvá értek a 2006-ban született honfitársaink (!), így kénytelenek vagyunk azzal kezdeni, hogy felidézzük a 2011-es magán-nyugdíjpénztári átalakítás történetét. A mai fiatalok értelemszerűen nem emlékezhetnek rá, de ez volt az egyik legmeghatározóbb változás a 21. századi magyar nyugdíjrendszerben.
A magán-nyugdíjpénztári rendszer 1998-ban indult útjára, azzal a céllal, hogy az államnak befizetett nyugdíjjárulékok egy részéből hosszú távú befektetéseket eszközöljenek. A nagyszabású „átalakítás” előtt a magán-nyugdíjpénztárak 3 millió taggal büszkélkedhettek, a fokozatosan felhalmozott tartalékok mennyisége pedig az akkori éves GDP kb. 11 százalékára rúgott.
Végül a pénztárak olyan sorsra jutottak, amire talán senki nem számított. A válságos pénzügyi helyzetben a második Orbán-kormány úgy döntött, hogy 2011-től mindenkit automatikusan kiléptet a magán-nyugdíjpénztári rendszerből, a számlákon lévő vagyont pedig visszairányítja a központi költségvetésbe. Csak azok maradhattak tagjai a pénztáraknak, akik kifejezetten nyilatkoztak erről a szándékukról – ők a tagság alig 3 százalékát tették ki. (Érthető, hogy az elsöprő többség a kilépés mellett döntött, hiszen a bent maradással elveszthették a jövőben keletkezendő állami nyugdíjjogosultságuk jelentős részét.)
A drasztikus művelet azonban – a megtakarítások lenullázásán túl – további nemkívánatos hatásokkal is járt.
A pénztárak kicsontozásának következtében megrendült a bizalom az állami nyugdíjrendszertől totálisan függetlenül működő, önkéntes nyugdíjcélú megtakarításokban is.
Aki aktívan foglalkozik a nyugdíj-előtakarékosság témakörével, napi szinten találkozhat azzal a teljesen téves, mégis magabiztos vélekedéssel, miszerint egy hasonló állami beavatkozás veszélye a ma elérhető, piaci nyugdíjmegtakarításokat is fenyegeti.
Hányan használják ki az önkéntes megtakarításokat?
Habár az állami szervezésű nyugdíj-előtakarékosság már nem elérhető, mégis van arra számos piaci lehetőség, hogy az aktív korúak pénzt tegyenek félre idős korukra. A legnépszerűbb nyugdíjcélú megtakarításnak az önkéntes nyugdíjpénztár tekinthető, ezt több mint 1 millióan használják, de a tagok számottevő része inaktív, azaz régóta nem fizet be a számlájára. A második legnépesebb megtakarítói csoport a nyugdíjbiztosítással rendelkező ügyfeleké (kb. 500 ezer fő), míg nyugdíj-előtakarékossági számlával (NYESZ) kb. 90 ezer fő rendelkezik.
A három csoport tehát együttesen 1,6 millió főt jelent, eltekintve attól, hogy egy embernek akár többféle megtakarítása is lehet párhuzamosan. Ez a létszám bizony jóval elmarad a hajdani magán-nyugdíjpénztári tagságtól, elsősorban amiatt, mert ezek a megtakarítások teljesen önkéntesek, nincs semmiféle kötelező jellegük.
Európa szégyenpadján a magyarok megtakarításai
Egy ország megtakarításainak mennyiségét szokás a helyi GDP-hez viszonyítani, így az adatok nemzetközileg összehasonlíthatóvá válnak. Ebben az összevetésben hazánk a sereghajtók közé tartozik, ami a magán-nyugdíjpénztári pillér felszámolása után aligha meglepő.
Látható, hogy a fejlett világban akár a GDP 100 százalékát meghaladó nyugdíjvagyonok is előfordulnak. Európán belül különösen az északi országok, például Dánia, Izland és Hollandia jeleskednek. Ezzel szemben Magyarország a legfrissebb adatok szerint mindössze a GDP 4,2 százalékát kitevő nyugdíjmegtakarítási állományt tudott felmutatni, ami csak az utolsó helyek egyikére volt elegendő.
Egyetlen lábon áll a magyar állami nyugdíjrendszer
Az elégtelen megtakarítási teljesítmény egyik következménye, hogy a magyar nyugdíjasok bevételei szinte teljes egészében a felosztó-kirovó nyugdíjpillérből származnak. Például az OECD tagországokban az idősek jövedelmének átlagosan 58 százalékát teszi ki az állami nyugdíj, de hazánkban csaknem 90 százalék az állami nyugdíj súlya!
Hasonlóképpen az OECD-tagok körében átlagosan az időskori jövedelem 18 százalékát biztosítják a tőkefedezeti nyugdíjpillérek, miközben Magyarországon csak a nyugdíjasok bevételének 3 százaléka származik ilyen forrásból. Kimondhatjuk tehát, hogy a magyar nyugdíjrendszer gyakorlatilag egyetlen lábon áll, és az idősek nagyon kiszolgáltatottak a felosztó-kirovó nyugdíjpillérnek.
Warren Buffett fentebb idézett gondolata alapján úgy is leírhatjuk a helyzetet, hogy a magyar társadalom éppenséggel fürdőruha nélkül lubickol az apadó vízben, és látszólag abban reménykedik, hogy sosem fog elérkezni az igazság pillanata.
Önbecsapás havonta pár ezer forintot félretenni nyugdíjra
Végül röviden érdemes foglalkoznunk a nyugdíjmegtakarítással rendelkezők helyzetével is.
A statisztikák szerint a legtöbben havonta 20 ezer forintot vagy még annál is kevesebbet fizetnek be a megtakarítási számlájukra.
Sokan a minimálisan elvárt befizetéshez igazodnak, és alig havi 5-6 ezer forintot tesznek félre. Ez súlyos problémát okozhat időskorban: a túlzottan kis összegekből épülő megtakarítás fájdalmasan alacsony nyugdíjkiegészítéshez vezethet.
A legfrissebb összeállítás szerint a 60 évnél idősebb önkéntes nyugdíjpénztári tagok átlagosan 2,9 millió forint megtakarítással rendelkeznek, ami 20 évnyi (240 hónapnyi) nyugdíjban töltött időtartamot és nulla reálhozamot feltételezve mindössze havi 12 ezer forint nyugdíjkiegészítést tenne lehetővé. Tehát a mai 233 ezer forintos átlagnyugdíjat 245 ezer forintra tudná emelni a tőkejövedelem – ez bizony távolról sem az a nyugdíjas idill, amelyet a legtöbben elképzelnének.
Használd ki maximálisan a 280 ezer forint adóvisszatérítést!
Ne feledd, december 31-ig van lehetőséged befizetni valamelyik nyugdíjmegtakarítási formádba, hogy jövőre visszaigényelhesd a befizetett SZJA-d 20%-át! Ez akár 280 ezer forintnyi adóvisszatérítést is jelenthet, ám fontos tudnod, hogy ezt az összeget nem lehet egyetlen megtakarítással elérni.
- Önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP): maximum 150 ezer forint visszaigénylés.
- Nyugdíjbiztosítás: legfeljebb 130 ezer forint visszatérítés.
- Nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ): legfeljebb 100 ezer forint visszaigénylés.
Ha még nincs nyugdíjmegtakarításod, használd kalkulátorunkat, és nézd meg, mekkora összeg gyűlhet össze nyugdíjas korodra!
