Bemutatjuk a magyar nyugdíjszámítás kacifántos folyamatát, és azt is leleplezzük, hogy mennyi pénzből élnek ma a nyugdíjasok.
A magyar nyugdíjszámítási módszer szédületesen bonyolult, így a legtöbben feltehetően nagy vonalakban sem tudnák felvázolni, hogy milyen metódussal állapítják meg az induló nyugdíjak összegét. Ebben a cikkben ezt a problémát igyekszünk orvosolni. Előrebocsátjuk, hogy az interneten elérhető pofonegyszerű nyugdíjkalkulátorok egyáltalán nem megbízhatóak: a várható nyugdíj kiszámításához az alábbiakban bemutatott, meglehetősen komplikált (de nem reménytelen) számítási folyamatnak kell nekiveselkedni.
Milyen tényezőktől függ az állami nyugdíj összege?
Ha a lehető legegyszerűbben szeretnénk bemutatni a Magyarországon alkalmazott nyugdíjszámítási módszert, akkor azt mondhatjuk, hogy az induló nyugdíj összege két szám szorzataként adódik. Az egyik szám egy úgynevezett „havi átlagkereset”, a másik szám pedig egy százalékban kifejezett „szorzószám”, melynek nagysága a szolgálati idő hosszúságától függ.
Egy reális példával élve: ha valakinek élete során 300 ezer forintra jön ki a havi átlagkeresete, és a szolgálati ideje alapján 80%-os szorzószám alkalmazására jogosult, akkor az ő induló nyugdíja ennek a két számnak a szorzata, azaz 240 ezer forint lesz.
Eddig talán nem tűnik bonyolultnak a folyamat, de természetesen mind a havi átlagkereset, mind a szorzószám megállapításához hosszú és rögös út vezet, számtalan buktatóval, részletszabállyal és kivétellel. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy érthetően bemutassuk a magyar nyugdíjszámítási metódus alapvető logikáját. Ennek megfelelően nem térünk ki minden részletre, ugyanakkor a további tájékozódáshoz is ajánlunk hiteles forrásokat az érdeklődőknek.
Hirdetés
Hirdetés
Hogyan számítják ki a szolgálati időt?
Magyarországon az a személy jogosult öregségi teljes nyugdíjra, aki a születési évének megfelelő nyugdíjkorhatárt – jelenleg 65 év – betöltötte, valamint rendelkezik legalább 20 évnyi szolgálati idővel. (Kivételt képez ez alól a „Nők40” néven elhíresült korkedvezmény, ugyanis a nők 65 éves koruk betöltése előtt is nyugdíjba mehetnek, amennyiben igazolni tudnak legalább 40 évnyi jogosultsági időt.)
A szolgálati idő alapesetben azt az időszakot jelenti, amely alatt a nyugdíjigénylő nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett.
A szolgálati idő hosszát napra pontosan kell meghatározni, majd a fentebb említett szorzószám megállapításához évekre kell átszámítani (365-tel elosztani), végül egész évekre kerekíteni, mégpedig minden esetben lefelé! Ha például a nyugdíjigénylő 40,99 év szolgálati időt tud felmutatni, akkor is csak a 40 évhez tartozó szorzószámra jogosult.
Minél hosszabb szolgálati idővel rendelkezik valaki, a nyugdíjszámításkor annál magasabb szorzószámmal kell megszorozni a havi átlagkeresetét. A különböző hosszúságú szolgálati időkhöz tartozó szorzószámokat a Társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 2. melléklete tartalmazza. Nézzünk néhány példát arra, hogy adott hosszúságú szolgálati időhöz mekkora szorzószámot rendel a jogszabály:
- 30 évhez: 68%
- 35 évhez: 73%
- 40 évhez: 80%
- 45 évhez: 90%
- 50 vagy annál több évhez: 100%.
Ezek tehát azok a szorzószámok, melyekkel a havi átlagkereset összegét megszorozva adódik az induló nyugdíj összege.
Hogyan számítják ki a havi átlagkeresetet?
A nyugdíjszámításhoz szükséges „havi átlagkereset” hétköznapi megfogalmazásban azt takarja, hogy az 1988-tól szerzett kereseteket többé-kevésbé mai értékre átszámítják, és ezekből vonnak havi átlagot.
A precízebb megfogalmazás szerint az 1988. január 1-től a nyugdíj megállapításának napjáig terjedő időszakban kell figyelembe venni a nyugdíjjárulék (újabban társadalombiztosítási járulék) alapját képező kereseteket. Ezeket a bruttó kereseteket először „nettósítani” kell oly módon, hogy minden évre vonatkozóan az adott évben érvényes szabályok szerint csökkenteni kell a járuléktartalommal és az adótartalommal.
Miért szükséges a valorizáció?
Ezután következik az úgynevezett „valorizáció”, amely a keresetek összehasonlíthatósága érdekében elengedhetetlen művelet. Gondoljunk csak bele, hogy a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset 1990-ben 13 ezer forint volt, 2023-ban pedig 571 ezer forint. A valorizáció során a régi kereseteket közelítőleg mai értékre számítják át, oly módon, hogy az adott évekhez tartozó valorizációs szorzószámmal megszorozzák azokat.
Az aktuális valorizációs szorzók mértékét a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Kormányrendelet 2. számú melléklete tartalmazza. Nézzünk néhány példát arra, hogy 2024-ben mekkora valorizációs szorzókkal kell megszorozni az adott években szerzett nettó kereseteket:
- 1990-ben szerzett keresetek: 39,188
- 1995-ben szerzett keresetek: 15,288
- 2000-ben szerzett keresetek: 7,045
- 2005-ben szerzett keresetek: 3,811
- 2010-ben szerzett keresetek: 2,954
- 2015-ben szerzett keresetek: 2,414
- 2020-ban szerzett keresetek: 1,458
Keresettömegből havi átlagkereset
Ezután a valorizált nettó kereseteket egyszerűen össze kell adni, így kijön, hogy az életpályája során mekkora nagyságú figyelembe vehető nettó keresettömeget szerzett meg a nyugdíjigénylő. Ez az összeg jellemzően több tízmillió forint, de bizonyos esetekben akár a 100 millió forintot is meghaladhatja.
A nettó valorizált keresettömegből először napi átlagkeresetet kell számítani oly módon, hogy egy osztószámmal elosztják a keresettömeget. Az osztószám azoknak a napoknak a száma, melyekre a nyugdíjigénylőnek az átlagszámítási időszakban keresete, jövedelme volt. (Az osztószám megállapításakor a pihenőnapokat, munkaszüneti napokat, szabadnapokat is figyelembe kell venni.) Az így adódó napi átlagkeresetet havi átlagkeresetté kell alakítani oly módon, hogy meg kell szorozni 365-tel, majd el kell osztani 12-vel.
Degresszió
Itt érdemel említést a degresszió szabálya is, amely a 372 ezer forintot meghaladó havi átlagkeresetek csökkentését írja elő. Amennyiben a kiszámított havi átlagkereset 372 ezer forintnál több, akkor a 372 001 forinttól 421 000 forintig terjedő résznek csak a 90%-át, a 421 ezer forint feletti résznek pedig csak a 80%-át lehet figyelembe venni. Ennek következtében például 500 ezer forintos havi átlagkereset esetén a degresszió miatt csak 479 300 forintot szabad figyelembe venni a nyugdíj kiszámításakor.
Most ugrik a majom a vízbe!
A szolgálati idő hosszúságának és a havi átlagkereset összegének kalandos kiszámítása a legnehezebb feladat. Ha mindkét értékhez eljutottunk, akkor már csak egy szorzás van hátra. A havi átlagkeresetet meg kell szorozni a szolgálati időhöz tartozó nyugdíjszorzóval. A cikk legelején bemutatott egyszerű példánál maradva, 300 ezer forintos havi átlagkereset és 40 évnyi szolgálati idő esetén 300 000 * 0,80 = 240 000 forint a folyósítandó első nyugdíj összege.
Ismét fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a fentiekben csak a nyugdíjszámítás alapjait mutattuk be, és nem tértünk ki minden részletszabályra.
Akit bővebben is érdekel a téma, ő a Magyar Államkincstár oldaláról letöltheti azt az útmutatót, melyben konkrét példaszámításokon keresztül A-tól Z-ig nyomonkövethető a nyugdíjszámítás teljes folyamata.
Mire lesz elég az állami nyugdíj?
A példákban többször is említett 240 ezer forintos nyugdíj nagyjából átlagosnak mondható: 2024. áprilisában 231 700 forint volt az átlagnyugdíj, míg a mediánnyugdíj (azaz a helyzeti középérték) 205 100 forintra rúgott. Ezek a középértékek azonban elfedik a nyugdíjasok közti hatalmas egyenlőtlenségeket. A Bankmonitor számításai szerint tavaly a nyugdíjasok kb. 40 százaléka, nagyságrendileg 900 ezer fő a létminimum alatt élt, azaz havi 160 ezer forintnál kevesebb nyugdíjból gazdálkodott! A nemek közötti különbség itt is kimutatható: a férfi nyugdíjasok 36%-a (307 ezer fő), míg a nők 43%-a (607 ezer fő) részesült a létminimum szintje alatti nyugdíjban.
Egyértelműen azt mondhatjuk tehát, hogy a munkával töltött aktív életszakaszt követően óriási a kockázata a jelentős jövedelemcsökkenésnek. A nyugdíjba vonulással egyik napról a másikra akár felére is zuhanhat a bevételünk, ami drasztikus életszínvonal-csökkenést vonna maga után, hacsak nincs más forrásból érdemi kiegészítő jövedelmünk. Éppen ezért a szakértők egybehangzó véleménye szerint nem szabad kizárólag az állami nyugdíjra hagyatkozni: kulcsfontosságú, hogy időben elindítsunk egy nyugdíjcélú megtakarítást, amellyel jelentősen növelhetjük az időskori bevételeink szintjét.
