Az utóbbi években stabilan nőtt az életbiztosítási piac bevétele, azon belül is különösen erős menetelésen vannak túl a nyugdíjcélú megtakarítások. Ennek ellenére a friss jegybanki jelentés rámutat, hogy az üzletág teljesítménye számos ponton hagy még kívánnivalót maga után.
Megjelent a Magyar Nemzeti Bank idei jelentése, amely a biztosítási, pénztári és tőkepiaci kockázatok elemzésével foglalkozik. Az önkéntes nyugdíjpénztárakra vonatkozó friss információkat ebben a cikkünkben dolgoztuk fel, most pedig a nyugdíjbiztosítások piacának tapasztalatait mutatjuk be.
Stagnálnak a szerződésszámok, emelkednek a díjbevételek
A rendszeres díjas életbiztosítási szektor az elmúlt évtizedben nem tudott növekvő darabszámokat felmutatni: 2010 és 2022 között 1,80 millióról 1,75 millióra mérséklődött (gyakorlatilag stagnált) a díjmentesített és szüneteltetett szerződések nélkül számított szerződésszám.
Mindeközben a díjbevételek meglehetősen változóan alakultak a rendszeres díjas életbiztosítások különböző csoportjain belül. A kockázati (tehát nem megtakarítási célú) életbiztosításoké 2017 és 2022 között jelentősen, 65 milliárd forintról 95 milliárd forintra emelkedett.
A szabad felhasználású, hagyományos (nem unit-linked típusú) megtakarítások díjbevétele ugyanez idő alatt számottevő csökkenésen ment keresztül, 40 milliárd forintról 30 milliárdra redukálódott – ennek oka az állomány fokozatos kifutása.
A szabad felhasználású, unit-linked típusú megtakarítások bevétele lassú, de stabil növekedést produkált a vizsgált időtávon (134 milliárdról 152 milliárdra), míg a nyugdíjcélú biztosításoknál valóságos szárnyalásnak (48 milliárdról 110 milliárdra) lehettünk tanúi.
Látható, hogy az egész ágazatban a 2014-ben hosszú kihagyás után ismét útjára indult nyugdíjbiztosítási szegmens produkálta a legerősebb növekedést. A jelentésből azt is kiolvashatjuk, hogy a szerződésszámok némileg elmaradtak a Magyar Biztosítók Szövetségének prognózisától. A MABISZ tavaly év végére 460 ezer fölé várta a nyugdíjbiztosítási szerződések állományát, ezzel szemben a Magyar Nemzeti Bank valamivel kevesebb, 450 ezret megközelítő tényadatot mért, melynek 76%-a volt unit-linked biztosítás.
Érdekesség, hogy a rendszeres díjak emelkedésével egyidejűleg az egyszeri és eseti díjak 2021-ről 2022-re körülbelül 10 százalékkal, 246 milliárd forintról 222 milliárd forintra csökkentek. Ebben feltehetően nagy szerepe volt a tavaly meglóduló inflációnak: ezt bizonyítja az a megállapítás is, hogy a tavalyi eseti befizetések csaknem 70 százaléka az első félévben folyt be.
Hirdetés
Hirdetés
Havi 21 ezer forintot tesznek félre nyugdíjra a megtakarítók
A jegybank idei és tavalyi közzétételei alapján egyszerűsített becslést készíthetünk arra, hogy átlagosan mennyi pénzt tesznek félre a nyugdíjukra a biztosítók ügyfelei. Tudjuk, hogy az átlagos havi díjbevétel tavaly 9,17 milliárd forint volt, az átlagos szerződésszámot pedig – egyenletes növekedést feltételezve – a 2021 év végi és a 2022 év végi állományok átlagának, azaz kb. 435 ezernek tekinthetjük. Ezekből adódik, hogy az egy főre jutó átlagos díjfizetés 2022-ben havi 21 ezer forintnak felelt meg. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a 20%-os személyi jövedelemadó-visszatérítés révén egy évben kb. 50 ezer forint állami támogatásra tehetnek szert a nyugdíjbiztosítással rendelkező ügyfelek.
Mérséklődő, de még mindig jelentős költségek
A felügyeleti szerepkört is ellátó Magyar Nemzeti Bank 2016-tól rendeletben szabályozza, hogyan kell egységesen számszerűsíteni és közzétenni a megtakarítási célú életbiztosítások költségeit. Erre a célra a teljes költségmutató (TKM) alkalmazandó, amely százalékos értékben mutatja meg, hogy mekkora éves hozamveszteséget okoz a megtakarító számára, hogy az adott szerződés keretein belül valósítja meg a megtakarítást. A unit-linked típusú (azaz befektetési egységekhez kötött) életbiztosításokra és nyugdíjbiztosításokra vonatkozóan az MNB limiteket is meghatározott, amelyeket nem – vagy csak kifejezetten indokolt esetben – haladhatnak meg a megtakarítások költségei.
A jelentés szerint a szigorodó szabályozói környezetnek köszönhetően eltűntek a piacról a kiugróan drága termékek, valamint csökkent a TKM-ek átlaga és szórása is. A javulást bizonyítja, hogy a 10 éves futamidejű, rendszeres díjas UL-biztosítások medián költségszintje a 2016-os 5,6%-os értékről 2022-re 4,2%-ra csökkent, míg a 20 év futamidejű szerződések medián költsége ugyanez idő alatt 3,8%-ról 3,2%-ra mérséklődött. Ugyanakkor a szélesebben értelmezett megtakarítási piacon ennél jóval kedvezőbb értékekkel is találkozhatunk: például az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében tavaly alig 1,6% és 0,9% volt a 10 és 20 éves futamidőre vonatkozó medián költségterhelés.
Vegyes eredmények a jegybank üzletági céljainál
A Nemzeti Bank 2018-ban fogalmazta meg a biztosítási szektorra vonatkozó jövőképét és célkitűzéseit. Az akkori kiadvány olyan célokat tartalmaz, melyek elérése biztosítaná a hazai biztosítási üzletág felzárkózását az érett piacokhoz, ezáltal szektorszintű stratégia alapjául is szolgálhatnak. Azonban a friss kockázati jelentésből kirajzolódik, hogy a kitűzött célok jelentős része nem, vagy nem maradéktalanul teljesült.
Számos, a Magyar Nemzeti Bank által megjelölt cél esetében kifejezetten negatív folyamatok mentek végbe az utóbbi években. Mind az öngondoskodási célú szerződések elterjedtsége, mind a GDP-arányos tartalékok és díjbevételek szintje folyamatos csökkenést szenvedett el 2020 és 2022 között. A verseny erősségét mérő mutatók egyöntetűen azt jelzik, hogy növekszik a biztosítási piac koncentrációja, azaz egyre inkább a kevés nagy szereplőhöz csoportosulnak a bevételek.
Ugyanakkor bizonyos pontokon javulás mutatkozik: például az innovatívnak tekintett csatornák már az összes értékesítés 36%-áért felelnek. A különféle költségmutatók vagy a célsávokon belülre kerültek, vagy esetleg a sáv közvetlen közelében helyezkednek el.
A biztosítók jövedelmezősége számottevően rosszabbodott az utóbbi 3 évben, de még mindig a célsávban helyezkedik el, a társaságok tőkéje pedig a látható csökkenés ellenére messze meghaladja a jegybank által kívánatosnak tartott minimumszintet.
