Az aktívan kezelt befektetési alapok mögött profi elemző csapat dolgozik éjt nappallá téve azon, hogy megtalálják a legígéretesebb befektetéseket. Ezeknél az alapkezelő és a portfólió menedzser személye a garancia a színvonalas szakmai munkára. Népszerűek ugyanakkor az úgynevezett passzívan kezelt befektetési alapok is, amelyek közül az ETF-ek a legismertebbek. Ezek egy bizonyos részvénykosár vagy éppen egy adott tőzsde árfolyammozgását képezik le. Két nagyon különböző befektetői filozófiáról van szó, ám a piacon mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága.
Az ETF-ek (Exchange Traded Funds) egy meghatározott tőzsde kiválasztott részvényeinek árfolyamát képezik le, vagyis azokkal mozognak együtt. Ez persze azt is jelenti, hogy esetükben nincs szükség olyan aktív portfólió-menedzsmentre, mint azoknál az alapoknál, ahol a portfólió folyamatosan változik aszerint, hogy éppen hogyan teljesítenek az egyes befektetési elemek.
Ez utóbbi alapok kulcsfigurái a portfólió menedzserek, akik döntenek arról, hogy a szabályok keretein belül milyen eszközök kerüljenek az általuk kezelt alap portfóliójába, illetve mikor érdemes lecserélni azokat, mert már nem kedvezőek a jövőbeli kilátások. Az ETF alapok esetében egészen más a helyzet, itt a kiválasztott tőzsdei termékekkel együtt mozog az árfolyam, a lehető legkisebb eltéréssel.
Az ETF-ek akkor jelenthetnek optimális választást, ha befektetőként jó teljesítményt remélsz valamely tőzsdétől, esetleg egy iparág – gyógyszeripar, robotika, energia szektor – részvényeitől, és az ebben rejlő lehetőségeket szeretnéd kiaknázni. Az ETF-eken keresztül ezt megteheted, ráadásul viszonylag kis költséggel.
Az ETF-ek között a leggyakoribbak azok, amelyek egy kiválasztott tőzsdeindexet képeznek le. Például, ezzel a módszerrel közvetve bevásárolhatsz az amerikai piac 500 legfontosabb cégének részvényeiből, így profitálhatsz a S&P 500 index esetleges emelkedéséből. Persze választhatsz olyan ETF-et is, ami éppen a hozamcsökkenésre utazik, vagyis a piaci lejtmenetből termel profitot. De nem is kell ennyire messzire menni, hiszen megvásárolható akár az OTP Alapkezelő BUX ETF-je is, ami a budapesti értéktőzsde teljesítményét képezi le. Ez a nyilvános, nyíltvégű részvényalap az elmúlt 3 évben 13% feletti hozamot ért el, míg a 2006. végi indulás óta 4,254 %-os volt az évesített hozam. A részvényalapok esetében természetesen kockázatos befektetési formáról beszélhetünk, ahol nagy a piaci mozgások volumene, ezért 5 évnél hosszabb befektetési távon érdemes ilyet választani.
Hirdetés
Hirdetés
Így alakulnak a költségek
Ahogy már említettük, az ETF-ek nem igényelnek aktív portfólió-menedzselést, az alapkezelő ebben az esetben nem tesz mást, mint részarányuknak megfelelően vásárolja az adott indexben szereplő részvényeket. Ennek megfelelően az ilyen alapok költségei alacsonyak: éves szinten a befektetett összeg 0,1—0,2 százaléka, természetesen a vétel/eladás és az értékpapír számla költségein felül. Az alap teljesítménye is egyszerűen mérhető: a befektetetők közel akkora hozamot érnek el, mint amilyen teljesítményt a követett index produkált.
Az aktívan kezelt befektetési alapok menedzselése lényegesen összetettebb folyamat, itt folyamatos elemzésre van szükség ahhoz, hogy megtalálják a jövő növekedési sztorijait, illetve éppen idejében adják el azokat a részvényeket, amelyek nem hozzák az alap által elvárt hozamszintet. A portfóliómenedzserek – és a munkájukat támogató szakmai stáb – ezért folyamatosan olvassák a piaci elemzéseket, figyelik a vállalati eredményeket, valamint személyes kapcsolatot ápolnak a piaci szereplőkkel, hogy a döntéseikhez szükséges információknak a birtokába kerüljenek. Részben ezért az aktívan kezelt befektetési alapok költsége magasabb: jellemzően a befektetett összeg 1-2%-a évente. (Persze a vétel és az eladás költsége, valamint a számladíj nélkül.)
Melyiket válasszuk?
Az előbbiekből következik, hogy az ETF-ek általában akkor voltak igazán népszerűek, amikor bizonyos részvényindexek stabilan emelkedtek, így különösebb szakértelem és piacismeret nélkül is az állampírokat meghaladó hozamszinteket lehetett elérni. (Jellemzően ilyen volt a 2009. és 2018. közötti időszak.)
Így aztán, ha befektetőként most úgy gondolod, hogy az amerikai, az európai, a kínai vagy éppen a magyar részvénypiac középtávon jól teljesít majd, akkor most is jó választás lehet egy ezeket lekövető ETF. Ezzel szemben, ha a rekord magas részvényárfolyamok és a rekord alacsony kamatok láttán kétségeid támadnak a konjunktúrát illetően, akkor érdemes lehet inkább aktívan kezelt befektetési alapban gondolkodnod. Hiszen, ahogy a fák sem nőnek az égig, úgy a részvényárfolyamok sem emelkedhetnek a végtelenségig, egy esetleges piaci változást, ne adj isten földrengést pedig időben és szakszerűen kell lemenedzselni.
Egy átlagos részvénypiaci korrekció kb. 10%-os visszaesést eredményez, egy erősebb medvepiac 20-25%-os esést jelenthet. Az ETF-ek ezen mozgásokat ugyanúgy lekövetik, mint az emelkedést, így érdemes tudatosan dönteni, hogy mikor, melyik alternatívát választjuk. Mindkét lehetőség rendelkezésre áll Magyarországon. (Bár azt fontos megjegyezni, hogy Magyarországról befektetve sok esetben az ETF megvásárlásának és eladásának indokolatlanuk magas a tranzakciós költsége, hacsak nem a legköltséghatékonyabb tranzakciós lehetőségeket választjuk.)
Természetesen nem elvetendő az ETF-ek és az aktívan kezelt befektetési alapok egyidejű tartása sem más-más piacok vonatkozásában. (Ugyanazon piac esetében ez a megoldás azonban már nem célravezető.)
1