Megközelítőleg 75 százalékkal nőtt egy átlagosnak tekinthető devizahitel törlesztőrészlete a felvételkor érvényes értékhez képest. A változáshátterében elsősorban a forint gyengülése áll, a kamatok emelkedése jóval kisebb szerepet játszott az adósok terheinek növekedésében.
A számtalan mentőcsomag ellenére még ma is mintegy 3 500 milliárd forintra tehető a devizaalapú jelzáloghitelek állománya, és az elmúlt években megemelkedett törlesztőrészletek komoly kihívások elé állítják az adósok jelentős részét. Számításaink szerint egy átlagosnak tekinthető kölcsön után most 75 százalékkal kell többet fizetni az adósnak, mint a hitel felvételekor. A forint és a devizahitel közötti különbség lényegében eltűnt: bár a futamidő első éveiben jóval kevesebbet kellett fizetni a svájci frankban eladósodottaknak, ma már törlesztőrészleteik átlagosan 20 százalékkal a forinthiteleseké felett van.
Mi a felelős?
A devizahitelekkel kapcsolatos vitákban vissza-visszatérő kérdés, hogy a terhek emelkedését a forint svájci frankhoz viszonyított gyengülése vagy inkább a hitelkamatok növekedése okozta. A válasz az, hogy eltérő mértékben ugyan, de mindkét tényező szerepet játszott a törlesztők megugrásában. A svájci frank a válság hatására jelentősen felértékelődött, és menekülővalutaként nagymértékben erősödött a forinthoz képest. Míg legtöbben 155-160 CHF/HUF árfolyamon vették fel hiteleiket, ma már 240 CHF/HUF szinten kell törleszteniük. Ez természetesen komoly hatással volt az adós által fizetendő összegekre is, számításaink szerint a törlesztőrészlet-emelkedés 72 százalékáért a forintgyengülés felel.
Az árfolyam emelkedése mellett a kamatok is módosultak, ugyancsak felfelé tornászva az adósok által fizetendő összegeket. A hitelkamatok a kezdeti átlagos 6-7 százalékról fokozatosan 8-9 százalékra nőttek, ami a terhek emelkedéséhez 28 százalékban járult hozzá.
Miért nőtt a kamat?
A devizahitelek kamatát számos tényező befolyásolja: a jegybanki alapkamat, a forrásköltség, vagy éppen az országkockázati felár. Ezek jelentős részére a banknak nincs érdemi ráhatása, a változások beépülnek az alkalmazott kamatba. A svájci jegybank például a frank erősödésére kamatvágással reagált, és az alapkamat 2006-hoz képest 1,8 százalékponttal, 2007-hez képest pedig 2,8 százalékponttal 0 százalék közelébe csökkent. Ezen logika alapján a devizahitelek kamatának nem hogy nőnie, hanem csökkennie kellett volna. Ezzel ellentétesen mozgott azonban az országkockázati (CDS) felár, ami az állampapírok nemfizetésére kötött biztosítások árát jelzi. Mivel a válság kitörését követően a magyar CDS-felárjelentősen megugrott, a magyar bankok a korábbinál jóval drágábban jutottak külső forrásokhoz hiteleik finanszírozásához, és ez természetesen a devizahitelek kamatában is megjelent.
Ugyancsak beépül a kamatokba az úgynevezett likviditási prémium, ami a 20 éves jelzáloghitelek rövid betétből való finanszírozási kényszere miatt jelentkezik, és amely átlagosan 1 százalékra becsülhető. A hitelek kamatait a jelzáloghitelekhez kapcsolódó közvetlen működési költségek (OPEX) is befolyásolják, ami egy hazai bank esetében 1,3 százalék körül mozog, a hitelek kockázati költségei pedig egy Magyarországhoz hasonló gazdaságban 2-2,5 százalék körül alakulnak.
Sok esetben a törlesztőrészletek emelkedése azonban nem csak az árfolyamgyengülésre vagy a kamatemelésre vezethető vissza, hanem a türelmi idővel kínált hitelek sajátosságaira is. Ezeknél a termékeknél 5 évig az adós csak kamatot törlesztett, és a tőketörlesztés csak a türelmi idő lejárta után indult el. Az hatására emelkedő részletek a forint gyengülésével kombinálva érzékenyen, és sok esetben felkészületlenül érték az ilyen konstrukcióval rendelkező adósokat.
Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb, vagy írj a jobb oldalon található „Kérdezz tőlünk” felületen! Mindenkinek válaszolunk.
