A nyugdíjmegtakarítások esetében sokan szoktak a rendszeres díjakon felül eseti befizetéseket is teljesíteni. De vajon mikor érdemes ezt megtenni? Rögtön akkor, amint rendelkezésre áll a pénzösszeg? Vagy érdemes inkább várni év végéig, és addig máshol fialtatni a pénzt? Most ezt járjuk körül.
Egy olvasónk a következő kérdéssel kereste meg a Bankmonitor szakértőit: adott egy bizonyos pénzösszeg, amelyet a nyugdíjmegtakarítási számlájára szeretne idén befizetni, így jövőre jogosult lesz a 20%-os állami támogatásra. Elképzelése szerint két opció közül választhat:
- Egyből elutalja a pénzösszeget, és a mostani árfolyamokon vásárol belőle befektetéseket.
- Év végéig diszkont kincstárjegybe fekteti a pénzt, és csak a lejárat után fizeti be a nyugdíjcélú megtakarítási számlájára a hozammal növelt összeget.
A válasz nem egyértelmű, ezért ebben a cikkben körbejárjuk, van-e létjogosultsága a befizetés késleltetésének, vagy inkább az azonnali befektetés bizonyulhat kifizetődőbbnek.
Hirdetés
Hirdetés
Miért jöhet szóba a diszkont kincstárjegy?
A diszkont kincstárjegyek (DKJ) rövid lejáratú állampapírok, futamidejük általában 3, 6 vagy 12 hónap. Fontos tulajdonságuk, hogy pontosan ismert a lejáratkor esedékes kifizetésük mértéke, ezáltal pedig a vásárlás és a lejárat közti időszakban elérhető hozam is. Aki például 9 ezer forintért vásárol egy 1 év futamidejű, 10 ezer forint kifizetésű DKJ-t, ő a lejárat napján 11,11%-os éves hozamot realizálhat.
Egy DKJ tehát kézenfekvő választás akkor, ha viszonylag rövid időtávra keresünk biztonságos befektetést. Sőt, ezek az állampapírok a mostani piaci helyzetben kiemelkedően magas (évi 14-15% körüli) hozamokat biztosítanak, ezért még azok számára is vonzók lehetnek, akik eredetileg másmilyen típusú befektetésben gondolkodtak.
Tud ennél jobban teljesíteni egy nyugdíjmegtakarítás?
A nyugdíjcélú megtakarítások esetében a várható hozam mértéke erősen függ a választott portfólió összetételétől. A hosszú időtávot felölelő statisztikák alapján elmondható, hogy az alacsonyabb kockázatú, kötvénytúlsúlyos portfóliók szerényebb várható hozammal kecsegtetnek, míg a részvénytúlsúlyos portfóliók magasabb kockázatot hordoznak, de hozampotenciáljuk is vonzóbb.
Most azonban nem a hosszú távú teljesítmény a kérdés, hanem kifejezetten az, hogy az idei év hátralévő részében vajon milyen hozamokra számíthatnak a megtakarítók. Erre pedig már sokkal nehezebb lenne válaszolni, hiszen senki nem tudhatja előre, hogy milyen irányban fognak elmozdulni a mögöttes piacok. A múltbeli tapasztalatok vegyesek: volt példa olyan szerencsés évre, hogy szektorszinten 10 százalék fölötti hozamot lehetett elérni, de olyan év is előfordult már, hogy a legjobban teljesítő portfóliók is alig tudtak a pozitív tartományban maradni.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a nyugdíjmegtakarítások mögötti befektetések képesek meggyőző teljesítményt produkálni, de teljesen más kockázati szintet képviselnek, mint a fentebb bemutatott, fix kifizetést biztosító alternatíva. Utóbbi ráadásul jelenleg évi 14 százalékos hozamot termel, amit döntéshozatal előtt ugyancsak szem előtt kell tartani, így érthető, hogy sokak szemében most a DKJ felé billen a mérleg.
Az eseti befizetésekre is jár állami támogatás
Akár év végén, akár most fizet be valaki a nyugdíjmegtakarítási számlájára, mindkét esetben jogosulttá válik a 20%-os állami támogatásra (személyi jövedelemadó-visszatérítésre). Egy egyszerű példával élve: aki idén 360 ezer forintot tesz félre egy államilag elismert nyugdíjcélú megtakarításban, jövőre 72 ezer forint adójóváírást kaphat a számlájára, feltéve, hogy fizetett legalább ennyi SZJA-t.
A támogatás nem csak a rendszeres befizetésekre igényelhető, hanem az eseti jelleggel megtakarított pénzösszegekre is, egészen a támogatott limit eléréséig. Önkéntes nyugdíjpénztárak esetében legfeljebb évi 750 ezer forintra jár állami támogatás, nyugdíjbiztosítással rendelkező ügyfeleknek maximum évi 650 ezer forintnyi befizetés után fizet jóváírást az állam, míg a NYESZ-tulajdonosok évi 500 ezer forint megtakarításával tudják maximalizálni a kapott állami támogatást.
