Rekord értéken a magyar lakosság hitelállománya. Az EU-ban a legalacsonyabb a magyar lakosság eladósodottsága. Két – látszólag – ellentmondó állítás. Most féljünk, vagy örüljünk? Objektív helyzetértékelés, szubjektív megoldási javaslatokkal.
Az aggodalom (?) oka
Ha az alábbi grafikonra nézünk, mely a magyar lakosság teljes aktuális hiteltartozását ábrázolja az elmúlt 22 évben, ténylegesen ijesztő lehet a 13 500 milliárd forintnyi hiteltartozás. Ez több, mint 20%-kal haladja meg a keserves szenvedést eredményező 2008-as hitelállomány értékét.
Hirdetés
Hirdetés
Miért felesleges farkast kiáltani?
Pénzügyi értelemben nem a hitelállomány abszolút értéke a meghatározó. Elsődlegesen az a kérdés, hogy a hiteltartozás gyorsabban nő-e, mint:
- a lakások ára (a lakossági hitelek nagyságrendileg fele lakáshitel)
- az infláció, vagy
- a lakosság jövedelme (hiszen ebből kerül kifizetésre a havi törlesztés).
Az alábbi grafikonon egészen jól látható, hogy ha az infláció alakulását is figyelembe vesszük, akkor ma a lakossági hitelállomány a 20 évvel ezelőtti szinten tartózkodik. Amennyiben a lakásárak változásával korrigáljuk a hitelállományt, úgy az eladósodottság 2003-as szinten található. A legkedvezőbb a mutató értéke akkor, ha a lakosság jövedelemváltozását figyelembe véve vizsgáljuk a hitelállomány változását (2002-es szinten állunk jelenleg).
A nemzetközi gyakorlat alapján az eladósodottság vizsgálható még a lakosság pénzügyi megtakarításainak hányadosaként is, mely alapján azt látjuk, hogy a 2002 előtti szintet sem éri el a mai lakossági hitelállomány. (Természetesen ezt a megközelítést érheti az a kritika, hogy a megtakarítás és a hitel nem ugyanazon háztartásoknál található, ugyanakkor mégsem véletlenül alkalmazott mutató ez a nemzetközi gyakorlatban).
Az utolsó vizsgálatot a GDP arányában kifejezett eladósodottsággal érdemes megtenni. Ez alapján is megállapítható, hogy nagyon távol van a magyar lakosság hitelállománya a csúcsértéktől.
Fentiek alapján megállapítható: legalább 61%-kal kellene nőnie (minden más változatlansága mellett) a magyar lakosság hitelállományának, hogy újra csúcsértéket érjen el – az inflációval korrigálva – valós értelemben. A többi mutató esetében (GDP, jövedelem, lakásár, pénzügyi megtakarítás) 140-190%-os (azaz két és fél, közel háromszoros) növekedésre lenne szükség az új csúcsértékhez.
A teljes lelki nyugalom érdekében érdemes egy nemzetközi kitekintést is megtenni: hogyan viszonyul a magyar lakosság eladósodottsága a többi európai országgal összehasonlítva. Ezt lakáshitelekre vonatkoztatva tudjuk jelenleg bemutatni. GDP arányosan és a lakossági jövedelem arányában kifejezve is az EU tagállamok közül a legalacsonyabb az egy főre eső, EUR-ban kifejezett lakáshitelállomány vonatkozásában pedig a második legalacsonyabb értékkel rendelkezünk.
Mégis miért lenne jó, ha növekedne a magyar lakosság eladósodottsága?
Alapvető közgazdasági tézis, hogy (egészséges gazdasági környezetben) a hitelfelvétel növekedése támogatni tudja a GDP növekedést. A káros mellékhatások elkerülésének természetesen számos előfeltétele van, melynek tárgyalása terjedelmi okokból nem része a jelenlegi cikkünknek.
Ma tényként kezelhetjük, hogy az állam, a vállalatok és a lakosság közül Magyarországon a lakossági hitelfelvétel növekedésének van számottevő tere.
A helyzet mindemellett rendkívül ellentmondásos, hiszen a magyar lakosság kapja – szinte minden bizonnyal – a legtöbb támogatott hitellehetőséget az EU-ban és ez sem tűnik elegendőnek… Egyértelműen megállapítható, hogy nem feltétlenül jelent minden helyzetben megoldást a támogatott hitel, sőt…
Miért lesz nehéz akár csak megközelíteni a közép-európai országok átlagos lakossági eladósodottságát?
Számos olyan tényező van, mely rendkívüli nehézzé teszi a regionális átlaghoz történő felzárkózást.
Jövedelmi pozíció
Elsősorban a társadalom felső rétege rendelkezik számottevő további hitelfelvételi képességgel. Jól mutatja mindezt, hogy 2023-ban az MNB kimutatásai szerint a legjobban kereső 20% vette fel az új lakáshitelek 67%-át és a kereseti skálán őket követő ötöd a további 19%-ot. Összességében tehát a társadalom legjobban kereső 40%-a vette fel az összes új lakáshitel 86%-át 2023-ban. A tavalyi statisztikák még nem jelentek meg, valószínűleg némileg enyhült az extrém magas jövedelműek túlsúlya 2024-ben, de az elmozdulás várhatóan nem számottevő.
Az Eurostat statisztikái szerint a magyar középrétegek jövedelmi pozíciója az EU-n belül az utolsó előtti pozíciót foglalja el, és így közvetve a hitelfelvételi képessége sem acélos.
Ingatlanpiac kettészakadása
Az ingatlanárak a gazdaságilag prosperáló területeken (és ezen belül elsősorban Budapesten) olyan magas szintre kerültek, ahol az önerő előteremtése érdemi korláttá vált. A Független Pénzügyi Közvetítők Országos Szövetsége által tavaly novemberben végzett felmérés szerint a lakáshitelfelvétel elsődleges korlátja ma nem a túl magas banki kamatszint, hanem a túl magas ingatlanár.
A 2008-as válság öröksége
A 2008-as válság olyan mértékű sebeket okozott a lakosságnak (devizahitelezés), hogy egészen konkrétan átestünk a ló túloldalára: nagyon erős a hitelekhez kapcsolódó téveszmék jelenléte a magyar társadalomban. A fentebb említett Szövetség lakossági körben végzett felmérése szerint a válaszadók 61% gondolja úgy, hogy a bankok bármikor módosíthatják a hitelszerződés feltételeit (miközben ez egyáltalán nem igaz a mai szabályozás alapján).
Túl drágák a magyar bankok?
Ezen sorok írásakor 6,78%-ot fizet a magyar állam, ha 10 évre vesz fel hitelt (ennyi a magyar államkötvény 10 éves hozama). Átlagfizetéssel rendelkező magánszemélyek ennél egy kicsit kedvezőbb, 6,5-6,7%-os kamatszinten igényelhetnek lakáshitelt. Olcsóbban kapunk tehát magánszemélyként hitelt, mint az állam, miközben a világ legtöbb országában az államkötvényhez képest 1,5%-2%-kal magasabb kamatot kellene fizetnünk. És ez még nem minden: átlag feletti jövedelem esetén könnyen elérhetjük a 6,3%-os lakáshitel kamatszintet, kiugró jövedelemmel pedig akár a 6% alatti érték is elérhető.
Mindemellett nagyon nehéz lenne kijelenteni, hogy a bankok által kínált kamatszint lenne túl magas.
Az egészséges hitelezés tökéletes receptje
Végezetül álljon itt az egészséges magyar hitelezés receptjében szereplő hozzávalók listája a szerző szubjektív megítélésben:
- javuló és tartósan magas szinten stabilizálódó lakossági bizalom
- gazdaságilag megalapozott (termelékenység-növekedéssel párosuló) jövedelem felzárkózás
- az új állami lakáspiaci stratégia révén enyhülő árazási feszültségek az ingatlanpiacon
- a 2008-as válság következtében létrejött hitelpiaci túlszabályozás áramvonalasítása
- Magyarország kedvezőbb befektetői megítélésén keresztül csökkenő kamatszint, ami lehetővé teszi a támogatott hiteltermékek fokozatos visszaszorulását
- a hitelfelvételhez kapcsolódó lakossági ismeret/tudásszint emelkedése (akár pozitív kormányzati kommunikáció révén).
A cikk eredetileg a telex.hu részére készült szakmai tartalom.
