Magyarországon nagyon sokan fektetnek befektetési alapokba, de kevesen tudják, hogy miként működik ezeknek az adózása. Ebből a cikkből kiderül, pontosan milyen jövedelmi kategóriába tartozik a befektetési alapokon realizált nyereség, ezt milyen adók terhelik, és mit tehetnek a befektetők, ha szeretnének hozzájutni kedvezőbb adózási feltételekhez.
A magánszemélyek körében a befektetési alapok igen kedvelt befektetési formát képviselnek. Ennek legfőbb okai, hogy a befektetők már alacsony kezdőtőkével – és konkrét szerepvállalás nélkül – is részesedhetnek a legkülönfélébb piacok és üzletágak nyereségeiből. A nyereség után azonban gyakran kell adót fizetni, így kulcsfontosságú megismerkedni ennek pontos menetével.
Hogyan lehet nyerni egy befektetési alappal?
Az alapokba való befektetés során úgynevezett „befektetési jegyek” kerülnek a befektető birtokába. A hagyományos alapoknak napi árfolyamuk van, azaz egy adott napon egy bizonyos árfolyamon lehet kereskedni a befektetési jegyekkel. Nyereség eléréséről akkor beszélhetünk, ha a befektető magasabb áron tudja eladni a befektetési jegyeit, mint amilyen áron korábban vásárolta azokat.
Hirdetés
Hirdetés
Mekkora adók terhelik a nyereséget?
Az így elért hozam Magyarországon kamatjövedelemnek minősül, és 15%-os személyi jövedelemadót kell fizetni utána. (Ezt az adót a köznyelvben „kamatadónak” is szokás nevezni, amely jól leírja ennek lényegét, bár nem precíz megfogalmazás.) Korábban ezen felül még 6%-os egészségügyi hozzájárulás (EHO) is terhelte a befektetési jegyeken elért nyereséget, de ezt 2017-től eltörölték. A kamatadó-fizetési kötelezettség alól csak egy bizonyos értékpapírszámla-típus segítségével lehet mentesülni: ezt későbbi bekezdésekben részletesen is bemutatjuk.
Ki fizeti és vallja be a kamatadót?
Az adót a legjellemzőbb esetben a hagyományos befektetési alapforgalmazója (pl. bank) számítja ki, vonja le az ügyféltől és fizeti be. Ennek köszönhetően a befektetőnek sem adófizetési, sem adóbevallási kötelezettsége nem keletkezik. A helyzetet bonyolíthatja, ha valaki külföldi forgalmazó ügyfele, és/vagy külföldi befektetési alapokat vásárol, de ebben a cikkben csak a Magyarországon mindenki által könnyedén elérhető alapokról ejtünk szót.
Hogyan lehet megúszni a kamatadót?
A befektetés nyereségének 15%-a igen jelentős összeg is lehet: aki 10 millió forintos tőkét fektet be, és egy év alatt 9%-os nyereséget realizál, neki 900 000 forint a bruttó kamatjövedelme. Ennek a 15%-a pedig 135 000 forint, azaz az eredeti tőke 1,35%-a. Éppen ezért érdemes megragadni a kínálkozó alkalmat, ha valamiképpen el lehet kerülni a kamatadót. Ehhez először meg kell ismerkednünk a Tartós Befektetési Számla fogalmával, amely egy sajátosan működő, speciális értékpapírszámla-típus.
Hogyan működik egy Tartós Befektetési Számla?
A TBSZ megnyitásának naptári éve a „gyűjtőév”, amikor a befektető pénzt tehet be a számlájára. (Pénzt felvenni róla már ekkor sem szabad.) Fontos, hogy a naptári évet kell nézni, tehát egy január 1-i TBSZ gyűjtőéve 365 nap, egy december 1-én nyitotté pedig csak 31 nap. A gyűjtőév végeztével megkezdődik az 5 éves „lekötési” időszak, amikor a TBSZ-re már nem lehet pénzt befizetni, és nem is lehet róla felvenni. A rajta lévő pénzből viszont széles körű befektetések elérhetők, és mindennemű korlátozás nélkül meg is valósíthatók. 5 év elteltével a számlán lévő vagyon hozzáférhetővé válik, és nem keletkezik kamatadó-kötelezettség.
Mi történik, ha időközben mégis szeretnénk hozzáférni?
A TBSZ legfőbb előnye, hogy az 5 éves időtartam lejártával a számlán megvalósított ügyleteket illetően nincs kamatadó. Mégis előfordulhat, hogy valaki 5 évnél korábban is szeretne hozzáférni a számlán tartott pénzéhez vagy értékpapírjaihoz. A TBSZ feltörésének esetén a kamatadó-fizetési kötelezettség ugyanúgy fennáll, mintha a befektetéseket nem is TBSZ-en valósítanák meg. 3 év elteltével azonban van lehetőség adókedvezménnyel felvenni egy bizonyos összeget: ekkor 15%-os kamatadó helyett csak 10% terheli az elért hozamot, bár ilyenkor adóbevallási kötelezettség is keletkezik! Összességében elmondható, hogy az adózáson sok pénz megspórolható, de egy TBSZ-nek is lehetnek költségei (pl. számlavezetési költség), ami odafigyelést igényel a befektetők részéről.
