Lakhatási válság van, drága az albérlet, drágák az ingatlanok, a fiataloknak esélye sincsen saját ingatlant vásárolni. Ezek a gondolatok jönnek elő amikor szóba kerül a budapesti ingatlanpiac, de vajon csak nálunk ilyen rossz a helyzet? A Bankmonitor szakértői megvizsgálták, hogy mekkora terhet jelent a lakbér kifizetése az EU-s országok fővárosaiban.
Gyakran tárgyalt téma, hogy milyen költségesek a budapesti albérletek és, hogy milyen nehéz helyzetben vannak azok akik albérletben laknak vagy éppen most szeretnének saját ingatlant vásárolni a fővárosban vagy környékén. Tény, hogy az érintetteknek valóban jövedelmük jelentős részét kell albérletre fordítaniuk, de a helyzet megítéléséhez érdemes körülnézni Európában is, hogy hogyan állnak más fővárosok lakói a bérleti díjakkal.
Budapesten 39%-os teher az egyszobás albérlet
Budapesten egy egyszobás nem belvárosi albérletre hozzávetőleg 192 ezer forintot (€481) kell költeni. Ez persze egy nagy összeg, azonban a budapesti nettó átlagbérnek ez a 39%-a. Habár ez az arányszám még mindig magasabb, mint az ideális maximumnak tartott 33%, itt tehát csak egy kicsit lóg túl Budapest, nem pedig jelentősen. Összeségében tehát a budapesti albérlet piac nettó átlagbérből nem tűnik teljesen megfizethetetlennek, de az alacsonyabb jövedelműeknek már kifejezetten nagy terhet jelent a lakhatás megoldása, akár Budapesten akár az agglomerációban keresnek albérletet.
Most akár saját lakásra cserélheted az albérletet az Otthon Start támogatott hitelnek köszönhetően. Ezt azt jelenti, hogy nagyjából ugyanannyi törlesztőt kellene fizetned mint most albérletet, csak azzal a bónusszal, hogy a törlesztőrészleted fix 25 évre és nem fog emelkedni. Ha tudsz vele élni akkor mindenképpen érdemes felvenned a 3%-os lakáshitelt az első lakóingatlanod megvásárlásához.
Hirdetés
Hirdetés
Európai középmezőnyben van Budapest
Európai kitekintésben Budapest közel sem áll annyira rosszul, mint azt elsőre gondolhatnánk. Bár a fővárosban az albérletre fordított jövedelem aránya eléri a 38,8%-ot, ezzel nincsen olyan előkelő helyen, mint Riga vagy Bécs, de nem is kell minden megkeresett forintot lakhatásra költeni, mint Lisszabonban. A közép-kelet-európai régióban is viszonylag jól áll Budapest: Pozsonyban, Prágában és Varsóban a nettó átlagbér 42–44%-át viszi el a lakbér, tehát a magyar főváros ebben az összevetésben is a mérsékeltebb kategóriába tartozik.
Európa legmegfizethetőbb fővárosai közé tartozik természetesen Bécs, ahol 27,4%-át kell csak a fizetésnek albérletre fordítani. Azonban ezzel az értékkel sem tudott a legmegfizethetőbb város lenni az osztrák főváros, mivel Lettország fővárosában csak 26,9%-ból is lehet egy egyszobás nem belvárosi lakást bérelni. A Budapesthez hasonló fizetésekkel rendelkező Rigában már €354 (141 800 Ft) is elég ehhez.
Riga megfizethetősége mögött egy átgondolt lakásprogram áll, amely PPP-megállapodásokon keresztül vállalja, hogy megfizethető bérlakásokat épít. A programot az Európai Unió és az Európai Beruházási Bank több mint 10 millió euróval támogatta, így a város eladósodási kockázata is jelentősen csökkent.
Bécs sikere ismertebb, hiszen az osztrák fővárosban már egy évszázada kiemelten kezelik a szociális lakhatást, így ma már a lakások közel 60%-a az önkormányzat vagy nonprofit szervezetek kezelésében áll. Az erősen szabályozott bérleti díjak és a lakók széles körű jogosultsága megfizethetővé teszi a lakhatást. Ez a stabilitás mérsékli a piaci árakat is, hiszen a magánszektor versenytársaként folyamatosan jelen van a magas minőségű, megfizethető szociális alternatíva.
Európa ledrágább fővárosában, Lisszabonban a nettó átlagfizetés 90,8%-át is felemészti az egyszobás albérlet. Ha Budapesten lakhatási válság van, akkor a portugál fővárosban apokaliptikus állapotok uralkodnak.
Szintén magas, de már közel sem Lisszabon szinten van Athén albérleti piaca is. A két városban közös, hogy a megnövekedett turizmus miatt a tulajdonosok inkább a rövidtávú kiadásokat preferálják (mivel magasabb megtérülést érhetnek el vele) és ezzel egyidejűleg csökkentik a hosszútávú bérlemények kínálatát, ami felhajtotta az árakat. Bár Athénban közel nem olyan súlyos a helyzet, de így is a nettó átlagbér 50,3%-t kell kifizetni egy külvárosi egyszobás lakásért.
Dublinban is súlyos a helyzet, Athénhoz hasonlóan az ír fővárosban is a havi nettó kereset 50,2%-a el tud menni egy külvárosi albérletre. Itt nem a turizmus miatt rövidtávú kiadást választó tulajdonosok okolhatóak a kialakult helyzetért, hanem a népesség gyors növekedése és a kevés újlakásépítés. Ez a kettő eredményezi azt, hogy Dublinban nem várható a lakhatási válság enyhülése.
Mit kellene Budapestnek csinálnia?
Budapest lakhatási helyzete európai összehasonlításban kedvezőbb, mint ahogyan azt belföldről érzékeljük, ugyanakkor ez nem jelenti, hogy a magyar fővárosban megnyugtató lenne a helyzet. A valódi megoldás a jó minőségű albérletek kínálatának jelentős bővítésével érhető el, amelyben meghatározó tényező a szociális pillér is. Ez utóbbi biztosítaná, hogy az alacsonyabb jövedelmű vagy hátrányos helyzetű társadalmi csoportok se árazódjanak ki a piacról, egyúttal pedig az árakat is mérsékelné azáltal, hogy valódi alternatívát kínálna a piaci lakbérekkel szemben.
