A magyar nyugdíjrendszer papíron teljesen rendben van Az OECD elemzése alapján 78.8%-os a helyettesítési ráta, vagyis a nyugdíj előtti átlagkereset 78,8%-át kapja egy nyugdíjas. Ami kiemelkedően jó érték az Európai Unióban. De ha ez így van (és tényleg így van), akkor miért félünk az állami nyugdíjtól?
El kell mondani, hogy valójában vannak problémák, még akkor is, ha a helyettesítési ráta önmagában rendben van. A nyugdíjrendszer megítélésekor ugyanis nemcsak az számít, mekkora összeget állapítanak meg nyugdíjként, hanem számos más tényező is.
Egy oldalról jó a nyugdíjrendszer és több oldalról is borzalmas
Azzal nem lehet vitatkozni, hogy a 78–80%-os helyettesítési ráta önmagában kedvezőnek tűnik, azonban ez csak egy kiragadott eleme a magyar nyugdíjrendszernek. Önmagában erre alapozva nem lehet reálisan megítélni a rendszer egészét. Súlyos problémát okoz például, hogy a nyugdíjemelések kizárólag az inflációhoz igazodnak. Bár ez elsőre nem hangzik rosszul, a nyugdíjasok saját megélésük alapján azt érzik, hogy vásárlóerejük évről évre csökken – és őket a statisztikák kevéssé nyugtatják meg.
A nyugdíjasokat talán kevésbé érdekli, de a rendszer hosszú távú fenntarthatósága is veszélyben van. Ennek oka az öregedő társadalom, egyre több az idős és az őket eltartani hivatott fiatalok száma folyamatosan csökken (ezen ez az elvándorlás sem segít). Fenntarthatósági kockázat onnan fakad, hogy az állam felelőssége a nyugdíjak előteremtése, azonban az állam nem lépi meg a kellő lépéseket, hogy egyensúlyban legyen a rendszer bevétele és kiadása.
A nyugat-európai országokban az elmúlt évtizedekben egyre tudatosabban helyezik át a nyugdíjjal kapcsolatos felelősséget a magánszemélyekre és az őket foglalkoztató vállalatokra. Ennek eredményeként úgynevezett tőkésített nyugdíjrendszerek jöttek létre, amelyek működésükben sok szempontból hasonlítanak a Magyarországon 2011 előtt létező magánnyugdíjpénztári rendszerhez. Erre a váltásra azért volt szükség, mert az elöregedő társadalom és a folyamatosan növekvő várható élettartam kettős nyomást helyez az állami nyugdíjrendszerekre.
Ezekben az országokban az állami nyugdíj egyre inkább csak egy alapellátást biztosít: annyit, hogy az idősek ne kerüljenek nyomorba. Minden további jövedelem a munkavállalók és a munkáltatók közös, előre felhalmozott megtakarításából származik. A magyar nyugdíjrendszer ezzel szemben jelenleg nem így működik. Magyarországon az emberek többségének alig van nyugdíjcélú megtakarítása, és önállóan nem lennének képesek fenntartani magukat idős korukban az állami nyugdíj nélkül.
Éppen ebből fakad a rendszer egyik legnagyobb fenntarthatósági kockázata. Egyre több olyan nyugdíjas lesz, akinek az alapvető megélhetéshez – például élelmiszerre – sem lenne elegendő jövedelme állami nyugdíj nélkül. Mindez akkor történik, amikor számszerűleg és arányaiban is egyre kevesebb aktív dolgozó marad, akiknek az adójából finanszírozni lehetne az időseket. Ez komoly terhet ró majd az államháztartásra, ezért állami oldalról érthető módon arra lehet számítani, hogy hosszú távon igyekeznek majd a lehető legkevesebbet költeni erre a célra.
A magyar nyugdíjrendszer egy úgynevezett „pay as you go” rendszer, vagyis az aktuálisan befizetett járulékokat osztja szét. Jelenleg azonban ezek a befizetések nem elegendőek, ezért a hiányt költségvetési forrásokból kell pótolni.
Gyakran felmerül az is, hogy uniós összehasonlításban Magyarország viszonylag keveset költ nyugdíjakra. Ez azonban elsősorban annak a következménye, hogy az állam alacsony nyugdíjakat állapít meg. Különösen alacsony a minimálnyugdíj: mindössze 28,5 ezer forint, ami 2026-ban sok esetben egy nagyobb bevásárlásra sem elegendő. A minimálnyugdíj tehát gyakorlatilag élhetetlen.
Összességében hiába mutat jól a helyettesítési ráta, a rendszer más területein komoly problémák vannak. Olyan ez, mintha egy befolyásos ember látogatása miatt fel kellett volna újítani az utcát, de csak a ház utcára néző homlokzata készült el, miközben a hátsó oldalon tovább hullik a vakolat. Valahogy ilyen képet fest a magyar nyugdíjrendszer. Éppen ezért fontos, hogy ne utald magad csak az állami nyugdíjra.
Hirdetés
Hirdetés
Nyugdíjmegtakarítások – Mert az állam nem fog megmenteni
Hazánkban a nyugdíjasok többsége ma még kizárólag az állami nyugdíjból él, saját megtakarítást erre az időszakra nem halmozott fel. Ezzel azonban teljesen kiszolgáltatottá váltak egy olyan rendszernek, amely egyre inkább recseg-ropog. Ne áltassuk magunkat: a demográfiai adatok könyörtelenek. Egyre kevesebb aktív dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast. Ha nem akarsz idős korodra életszínvonal-zuhanást, a védőhálót magadnak kell megszőnöd.
Ebben szerencsére a magyar állam is partner: amit félreteszel, azt megtoldja az adóforintjaid egy részének visszatérítésével. Évente akár 280 ezer forint értékben is kaphatsz így „ingyen pénzt” a megtakarítási számládra. Segíts magadon, és az állam is megsegít – vagy legalábbis visszaad abból, amit már befizettél.
Három fő, államilag támogatott nyugdíjmegtakarítás létezik, és mindegyik más típusú embernek ideális:
- Önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP)
- Nyugdíjbiztosítás
- Nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ)
Az önkéntes nyugdíjpénztár – a legnépszerűbb megoldás
Előnye az egyszerűség és az alacsony belépési küszöb: a munkáltatód is utalhat ide, de te magad is elindíthatod havi néhány ezer forinttal. A befizetések után 20%-os SZJA-visszatérítés jár, évente legfeljebb 150 ezer forintig. A pénztárak szakértők bevonásával fektetik be a pénzedet, neked csak annyi a dolgod, hogy kiválaszd a kockázati szintet (bátrabb vagy óvatosabb). Fontos tudni: a pénzhez az első 10 évben nem, vagy csak jelentős veszteséggel férhetsz hozzá. Ez nem vésztartalék, ez a jövőd alapja.
A nyugdíjbiztosítás – védelem a korhatáremeléssel szemben
Ez egy összetettebb konstrukció, amely a megtakarítás mellett kockázati életbiztosítást is tartalmaz. A havi befizetés általában magasabb, és jellemző az éves díjemelés (indexálás), amely segít megőrizni a pénz értékét. Itt is elérhető a 20%-os állami támogatás, de legfeljebb évi 130 ezer forintig. Fontos előnye, hogy a kifizetés a szerződéskötéskori nyugdíjkorhatárhoz kötődik, így kevésbé érinti a későbbi korhatáremelés.
A NYESZ – valójában egy értékpapírszámla
Lényegében egy speciális értékpapírszámla. Ez adja a legnagyobb szabadságot és a legalacsonyabb költségeket, viszont komoly pénzügyi tudást és aktív döntéseket igényel. Az állami támogatás itt is 20%, maximum évi 100 ezer forint. A megtakarítás kizárólag egy összegben vehető fel nyugdíjasként.
Összességében mindhárom forma más típusú megtakarítónak ideális: az ÖNYP az egyszerűséget, a nyugdíjbiztosítás a biztonságot, míg a NYESZ a maximális szabadságot helyezi előtérbe. Bármelyik választás jobb lehet, mint a kivárás, a legnagyobb költség ugyanis az az egy év, amit megtakarítás nélkül hagysz magad mögött.
