„Majd lesz valahogy” – a legtöbben erre a három szóra építik a nyugdíjstratégiájukat. Bíznak a szerencsében, az utolsó évek magas fizetésében, vagy épp abban, hogy a bankszámlán pihenő milliók kitartanak évtizedekig. Azonban veszélyes illúziókban ringatja magát, aki így gondolkodik.
Íme a 6 legmakacsabb tévhit az időskori megélhetésről, amit sürgősen el kell felejtenie mindenkinek, aki tényleg anyagi biztonságban akarja tölteni élete utolsó harmadát. A Bankmontor szakértői tiszta vizet öntenek a pohárba.
1. Tévhit: „Úgysem élem meg a nyugdíjat, miért tennék félre?”
Ez talán a leggyakoribb hárítás. Sokszor lehet hallani, hogy „ebben a stresszes világban az emberek a hatvanat se érik meg”. Való igaz, hogy a magyar egészségügyi adatok nem a legfényesebbek, de a statisztika makacs dolog.
A KSH adatai egyértelműen bizonyítják: a 20 éves nők még további 60,3 évre számíthatnak és a férfiak tovább 54,2-re. És az aki megéri a 65 éves nyugdíjkorhatárt, az nőként 18,6 évre és férfiként 14,7 évre számíthat még. Tehát egy magyar ember átlagosan még 15-18 évnyi nyugdíjban eletölött időre számíthat.
Az igazi kérdés tehát nem az, hogy megélik-e a magyarok a nyugdíjat, hanem az, hogy miből fognak megélni idős korukban. Miből fogják kifizetni a számlát, megvenni az élelmiszert életük utolsó két évtizedében?
2. Tévhit: „Nem baj a kevés nyugdíj, majd úgyis dolgozom mellette!”
A másik kedvenc „B-terv”. Majd elmegy az ember portásnak, biztonsági őrnek, esetleg részmunkaidőben könyvel. Papíron ez remekül hangzik, a valóság viszont letaglózó.
Bár az átlagos élettartam valóban nő, a nyugdíjban egészségesen eltöltött évek száma Magyarországon mindössze 7-8 év. A férfiaknak 7,3 év és a nőknak 7,9 év. Tehát a nyugdíjas évek felében-harmadában várhatóan a betegségek, a fizikai korlátok és a gyógyszeres kezelések határozzák majd meg a mindennapokat. Így nem igazán lehet dolgozni, ráadásul a mindennapi kiadások is megemelkedhetnek.
Hiába akar valaki dolgozni 75 évesen, ha a teste már nem fogja bírni. Ráadásul a krónikus betegségek megjelenésével a gyógyszerköltségek egekbe fognak szökni. Erre a B-tervre nem alapozhatja senki az időskori megélhetését!
3. Tévhit: „Félreszek 50 millió forintot! Az 30 év múlva rengeteg pénz!”
Gyakori hiba, hogy az emberek úgy tervezik meg a jövőjüket, mintha az árak sosem változnának. Látnak egy 50 millió forintos összeget a kimutatás végén, és úgy érzik, hátradőlhetnek.
Sajnos az infláció könyörtelen és láthatatlanul emészti fel – különösen ilyen hosszú távon – a pénzt. Sosem érdemes a nominális számot (a felírt 50 milliót) nézni, hanem a pénz vásárlóértékét, azaz a reálértékét kell követni! Érdemes belegondolni, hogy mit lehetett venni 10 évvel ezelőtt egy tízezresből a boltban, és mit kapni érte ma. Ha az árak a következő 30 évben tovább emelkednek, a ma „rengetegnek” tűnő 50 millió forintból lehet, hogy csak egy használt autót lehet megvenni, vagy pár évnyi bevásárlást fedez majd.
A megtakarításnak elengedhetetlen infláció feletti hozamot termelnie, különben folyamatosan elértéktelenedik a számlán.
Szeretnéd tudni, hogy a mai életszínvonalad fenntartásához pontosan mennyi megtakarításra lesz szükséged, inflációval is korrigálva? Ne találgass! Használd a Bankmonitor kalkulátorát, és számold ki pár kattintással, hogy mekkora hiánnyal fogsz küzdeni, ha nem lépsz azonnal!
4. Tévhit: „Ha el is kezdek gyűjteni, úgyis felemelik a korhatárt!”
Ez a félelem egyáltalán nem alaptalan. Az alacsony születésszám és a társadalom elöregedése miatt az európai államok, így Magyarország is, óriási nyomás alatt vannak. Sokan attól tartanak, hogy mire odajutnak, 70 vagy 72 év lesz a nyugdíjkorhatár. Akkor minek tegyék félre a pénzüket évtizedekre?
Van azonban egy tökéletes és teljesen legális „kiskapu”: a Nyugdíjbiztosítás. Ez az egyetlen olyan államilag támogatott forma (szemben a NYESZ-szel vagy az ÖNYP-vel), amely a megtakarítás elkezdésekor érvényes nyugdíjkorhatárt veszi alapul.
Mit jelent ez?Aki ma megköti a szerződést, az 65 éves korában hozzá fog jutni a megtakarításához állami támogatással együtt adómentesen. Ha a kormány holnap 70 évre emeli a nyugdíjkorhatárt, akkor is fel lehet venni a felhalmozott milliókat 65 évesen, adómentesen! Ezzel mindeni saját megvédheti saját magát az ilyen politikai döntésekkel szemben.
5. Tévhit: „Az utolsó fizetés alapján számolják a nyugdíjat, elég a végén jól keresnem!”
Ez a városi legenda még abból az időből maradt ránk, amikor valóban a legkedvezőbb éveket vették alapul, de ez már több mint 30 éve nincs így. Ma már ez óriási tévedés.
A magyar állam a nyugdíj számításakor a teljes életutat nézi, méghozzá 1988. január 1-jétől kezdődően. Az állam az összes bejelentett jövedelmet összegyűjti, és az infláció miatt a régebbi fizetéseket egy úgynevezett valorizációs szorzóval „jelenértékre” hozzák. Az így kapott keresetek alapján határozzák meg a nyugdíjat.
Tehát ha valaki fiatalon sokat volt zsebbe fizetve, minimálbérre volt bejelentve, éveken át KATA-zott vagy épp átalányadózó vállalkozó volt egy alacsony sávban, az mind brutálisan le fogja húzni az életpálya-átlagot. Ez akkor is igaz, ha az utolsó 5 évben milliós bruttó jövedelme volt a kérdéses személynek.
6. Tévhit: „Nyugdíjcélra csak kockázatmentesen szabad befektetni!”
A magyarok zöme retteg a kockázatoktól. Csak az állampapírban és a bankbetétben bíznak. Ha azonban 15, 20 vagy 30 év van hátra a nyugdíjig, ez a stratégia hatalmas luxus.
Rövid távon a részvények árfolyama valóban ingadozik (volatilis). Azonban minél messzebb van a nyugdíj, annál nagyobb „kockázatot” (azaz részvénytúlsúlyt) érdemes vállalni. Miért? Mert több évtizedes távlatban a piaci válságok okozta esések mindig kisimulnak, a részvények által termelt extra hozam pedig elengedhetetlen a vagyonépítéshez.
Egy túlságosan „biztonságos”, fix hozamú stratégiával egyszerűen nem lehet lépést tartani az inflációval. És a cél nem az inflációval való lépéstartás, hanem annak lekörözése.
Ne a véletlenen, a szerencsén múljon!
A tévhitek elengedése az első lépés afelé, hogy felelős döntést lehessen hozni. A második lépés pedig az azonnali cselekvés. Az idő a legnagyobb fegyver, és egyben a legnagyobb ellenség is. Minden halogatott évvel drasztikusan növekszik az az összeg, amit havonta félre kell tenni ugyanannak a célnak az eléréséhez.
Ráadásul az állam nem hagy cserben az öngondoskodásban: a befizetések után évente 20% adójóváírás (összességében akár évi 280 000 forint) is visszaigényelhető a személyi jövedelemadóból, amit automatikusan hozzáadnak a megtakarításhoz.
