Idén huszonharmadik éve, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, 2026-ban pedig a Tisza-kormány hivatalba lépésével ismét komolyan napirendre került az euró bevezetése. Eközben szeptember első hetében, a választások óta először, átlépte a lélektani 370 forintos határt az euró árfolyama, alig három hónappal azután, hogy júniusban még 350 alá is bekerült. Megnéztük, mi várható a forint árfolyamától, amennyiben komolyan gondolja az euróbevezetést az új kormány.
Izgalmas utat járt be a forint árfolyama az elmúlt időszakban. 2025 januárjában még 415 forint környékén cserélt gazdát egy euró, míg idén júniusban már 350 alatt is lehetett váltani. Azóta fokozatosan gyengült a hazai deviza, szeptember elején pedig átmenetileg 370 forint fölé is emelkedett a jegyzése, ami a legmagasabb szint a választások óta. Ennek fényében megvizsgáltuk mit hozhat a jövő a forint piacán.
Újra van euró céldátum
Az Európai Uniós csatlakozással Magyarország jogilag vállalata az euró bevezetését, ennek ellenére az elmúlt két évtizedben a bevezetés dátuma mindig egyre távolabbra tolódott. A 2026 áprilisában győztes Tisza kormány szintén elkötelezte magát a csatlakozás mellett, a kormány célja, hogy 2030-ra teljesüljenek az eurózóna-tagság feltételei.
Az euró bevezetéséhez négy fő maastrichti konvergenciakritériumot kell teljesíteni, ezek közül az elemzésünk témája szempontjából legizgalmasabbak az árfolyamra és az árstabilitásra vonatkozó szabályok. Előbbi keretében a forintnak az euró előszobájaként működő ERM II árfolyamrendszerben legalább két évig egy előre kijelölt középárfolyam körüli maximum 15 százalékos sávban kell mozognia. Utóbbi szerint a vizsgált ország inflációja nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú uniós tagállam átlagát 1,5 százalékpontnál nagyobb mértékben, amely referenciaszint az Európai Központi Bank júniusi konvergenciajelentése szerint jelenleg 2,7 százalék.
A kitűzött 2030-as dátum tartásához a gazdaságpolitikának záros határidőn belül meg kell teremtenie a tartós árfolyamstabilitást és az alacsony inflációs környezetet. Ennek a kettős feltételrendszernek a teljesítése azonban különösen nehéz feladat Magyarországon, mivel az árak alakulása és a deviza értéke rendkívül szorosan összefügg.
Hirdetés
Hirdetés
Miért ennyire érzékeny a forint árfolyamára a magyar infláció?
Magyarország az egyik legnyitottabb gazdaság az Európai Unióban – és a világon is –, az import értéke évek óta a GDP mintegy 70 százalékát teszi ki. A magyar fogyasztók emiatt erősen kitettek a forint-euró keresztárfolyam mozgásainak, hiszen az élelmiszerek, az energiahordozók és számos tartós fogyasztási cikk ára jelentős importtartalommal bír. A hatás jól látszik az idei adatokban is, a forint 9 százalékot erősödött az euróval szemben a tavalyi és az idei év júliusa között, a fogyasztói árak éves emelkedése pedig 4,3 százalékról 1,2 százalékra mérséklődött ugyanebben az időszakban. Ez az érték csaknem tízéves mélypontot jelent, miközben a világ legtöbb gazdaságában éppen az infláció újbóli fellángolása okoz komoly fejtörést.
Az MNB 2015-ös tanulmánya rámutatott, hogy akkoriban 1% árfolyam-gyengülés 0,1–0,2%-kal emelte meg a fogyasztói árindexet. Egy 2023-as tanulmányuk már ennek nagyjából dupláját, 0,25-0,35%-os hatást becsült 1 éves időtávon, amit a vállalati árazások rugalmasságának változásával magyaráztak. Ebből egyenesen következik, hogy ha az MNB alacsonyan akarja tartani az inflációt, akkor a forintot nem engedheti jelentősen gyengülni, hiszen egy tartósan gyengülő árfolyam gyorsan visszaköszönne az importált termékek árában.
Mibe kerülhet, ha túl erős árfolyamon lépünk be
Az érem másik oldala azonban legalább ennyire fontos. Ha a forint az ERM II-be lépés előtt túlságosan megerősödik, az a rögzítendő középárfolyamot is felfelé tolhatja ezzel pedig tartósan beéghet egy, a magyar gazdaság versenyképessége szempontjából túl erős árfolyam, hiszen euróbevezetés után a jegybank már nem tudja azt leértékeléssel korrigálni.
Erre a legszemléletesebb példa Szlovákia esete. A szlovák korona a 2009-es euróbevezetést megelőző években mintegy 25 százalékot erősödött, és az ország végül több mutató alapján is túlértékelt árfolyamon lépett be az eurózónába. A rögzített, erős árfolyam megnehezítette a vezetés számára a válság kezelését, hiszen nem élhettek az ilyenkor bevett szokásnak számító árfolyamleértékeléssel. Mindez évekre rontotta a szlovák gazdaság helyzetét mivel a drágábbá váló termékek miatt nemcsak a külpiaci értékesítésük esett vissza, hanem az új tőkebefektetésekért folytatott küzdelemben is hátrányba kerültek.
Magyarországon is hasonló a helyzet. Az erősödő forint miatt már az idén számos exportra termelő vállalkozás panaszkodott a versenyképessége elvesztésére. Ezek a vállalkozások a bevételüket főként euróban szerzik, azonban a költségeik jelentős hányada forintban keletkezik. Egy tartósan erősödő deviza esetén a változatlan eurós bevételek egyre kevesebb forintot érnek miközben a hazai működési kiadások folyamatosan emelkednek. Ezt a nyomást jól szemlélteti, hogy ha egy vállalat idén 8 és 9 százalék közötti mértékben emelte a forintban fizetett béreket az a deviza erősödése miatt euróban számolva akár 15 és 20 százalék közötti költségnövekedést is jelenthet a tavalyi szinthez képest.
Miközben tehát az alacsony infláció elérését a minél erősebb forint támogatná, az exportszektor versenyképessége inkább egy gyengébb vagy legalábbis nem tovább erősödő árfolyamot igényelne.
Két irányból is határokat szabott a jegybanki kommunikáció
Ezt a kettősséget a jegybank és a kormány idei megszólalásai is alátámasztják. Amikor május elején a forint már 350 és 355 közötti szinten járt az euróval szemben, az MNB egyik alelnöke egy konferencián arról beszélt, hogy ez mozgásteret adhat a jegybanknak a kamatcsökkentésre. Ezt a piac úgy értelmezte, hogy a forint erősödése már szúrni kezdte a jegybank szemét is. Néhány nappal később Kármán András pénzügyminiszter arról beszélt, hogy örvendetesebbnek tartaná, ha a javuló magyar kockázati megítélés nem a forint további erősödésében, hanem a kamatok csökkenésében csapódna le. Varga Mihály jegybankelnök pedig a Goldman Sachs 350 forintos euróárfolyamot váró akkori előrejelzése kapcsán úgy fogalmazott, hogy a befektetési bank helyében ő óvatosabb lenne a jövendölésekkel.
Szeptember elején, amikor a geopolitikai kockázatok fokozódásával az euró átlépte a 370 forintos szintet, a Bloomberg egy az ügyet ismerő forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy az MNB a szeptemberben esedékes kamatdöntő ülésén szüneteltetheti a kamatcsökkentési ciklust. Az értesülés szerint a jegybank változatlanul hagyhatja az alapkamatot, ezzel párhuzamosan pedig a jelenlegi 3 százalékos inflációs célt 2,5 százalékra csökkentheti még az ősz folyamán. A jegybank a sajtóhírt nem cáfolta, csupán annyival reagált, hogy a kamatpályáról a szeptemberi inflációs jelentés alapján döntenek, az inflációs cél felülvizsgálata pedig valóban folyamatban van. Ez a kommunikáció jegybanki stabilizációs szándékként értékelhető, amely sikeresen meg is állította a forint elleni eladási hullámot. Mindez pontosan azt a mintázatot erősíti, amit a fentiekből következtetni lehetett, tehát az MNB sem a további gyengülést, sem egy újabb jelentős erősödést nem szeretne látni, helyette egy alacsonyabb inflációs cél mellett egy nagyjából stabil árfolyamot preferálna.
Egyre kevésbé vonzó a forint a carry tradereknek
A forint erősödésének egyik fő hajtóereje az úgynevezett carry trade stratégia volt. Ennek során a nemzetközi befektetők alacsony kamatozású devizákban vesznek fel olcsó hitelt majd ezt a tőkét magas hozamú forinteszközökbe fektették, ami a hazai deviza felértékelődésével járt. A kiemelkedő hazai kamatszint sokáig vonzotta a külföldi pénzeket a hazai fizetőeszköz felé, azonban az idei évben már látványosan szűkülni kezdett a különbség a fejlettpiaci és a magyar hozamszintek között.
Ez a szűkülő hozamelőny önmagában is magyarázza, miért veszített vonzerejéből a forint az elmúlt hónapokban a nemzetközi befektetők szemében, és miért nem várható, hogy a korábbi, kamatelőnyre épülő erősödési trend minden további nélkül folytatódjon.
Mennyi lesz jövőre egy euró?
Jóllehet a jegybank hivatalos kommunikációja szerint nincs konkrét árfolyamcél, a közelmúlt eseményei azonban arra utalnak, hogy az MNB igyekszik a 355 és 370 forint közötti sávban tartani a jegyzést. A jelenlegi makrogazdasági környezetben így az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a hazai deviza ezen a viszonylag szűk sávon belül oldalazik majd a következő időszakban. Ez a fajta stabilitás történelmi távlatban is figyelemre méltó fordulat lenne a 2008 óta tapasztalt tartós leértékelődés és a legutóbbi évek extrém kilengései után.
Mindez a mindennapi pénzügyeinkre is hatással van, ha valaki eddig a forint folyamatos gyengülésére építette a devizabefektetéseit, annak a várható stabilizálódás miatt érdemes lehet újraértékelni a stratégiáját. Ugyanebből kifolyólag már az a korábbi rutin is elveszítheti a jelentőségét, hogy a nyaralásra szánt eurót hónapokkal az utazás előtt, biztonsági okokból váltsuk át.
Természetesen egy váratlan külső sokk időlegesen kimozdíthatja a forintot ebből az egyensúlyi helyzetből. Ugyanakkor, ha megvan a közös politikai akarat a monetáris és a fiskális vezetés részéről egyaránt, akkor a döntéshozók eszköztára kellően széles ahhoz, hogy az árfolyamot visszatereljék a kívánt mederbe. Fontos hozzátenni azt is, hogy a jelenlegi sáv a mostani feltételek mellett tekintendő a jegybank komfortzónájának. Amennyiben a gazdasági fundamentumok és különösen az inflációs folyamatok a jövőben érdemben megváltoznak, úgy ez a célzóna is indokoltan eltolódhat.
Ha te is figyeled az euró árfolyamát, vagy megtakarításaid egy részét euróban tartanád, a Bankmonitor euró árfolyam oldala segít összehasonlítani a hazai bankok árfolyamait és az elérhető eurós megtakarítási lehetőségeket.
