Bár már jó régóta velünk van, még mindig nem barátkoztunk meg vele igazán. Afféle szükséges rossznak tartjuk, és csak akkor használjuk, ha feltétlenül szükséges. Leginkább készpénzt veszünk fel vele az automatából, vásárlásra alig-alig használjuk. Könnyen elképzelhető, hogy mire megbarátkozunk vele, már el is búcsúzhatunk tőle.
Azt hihetnénk a bankkártya a jelenkor vívmánya, pedig az első bankkártyára emlékeztető megoldás már 1914-ban működött. A Western Union máig is működő pénzküldésre szakosodott cég dobta piacra az Egyesült Államokban hűségkártyáját, amely már igencsak emlékeztetett a mai bankkártyákra. Persze ez még nem műanyagból, hanem papírból készült.
Persze a kibocsátók hamar rájöttek, hogy egy sima papírlappal könnyen vissza lehet élni, ezért az igazán biztonságos kártyákra egészen a hatvanas évek végéig kellett várni. Furcsa módon nem egy bank, hanem egy utazási vállalkozás kártyáján az Air Travel Card hátoldalán jelent meg először a jellegzetes mágnescsík. Nem sokkal később léptek a pénzintézetek is: az első bankkártyát Diners Club védjeggyel került piacra, majd ezt követte az American Express. Erre az időre tehető a nagy nemzetközi kártyatársaságok, a Visa és a Mastercard megjelenése is.
Bár Európában már a hatvanas évek második felében lehetett bankkártyát használni, Magyarországon erre a rendszerváltásig, 1989-ig várni kellett. Nálunk a Magyar külkereskedelmi Bank bocsátotta ki az első, devizaszámlához kapcsolódó Visa kártyákat, amelyeket akkor még elsősorban üzletemberek használtak, külföldi utazásaik során felmerülő kiadásaik fedezésére.
Az OTP Bank a deviza- és forintszámlához egyaránt kapcsolható eurocsekk kártyával és a hozzá kapcsolódó csekkekkel az első bank volt, amely már nem csak az akkoriban kiváltságos rétegnek számító, devizával rendelkező ügyfelek részére bocsátott ki készpénzt helyettesítő fizetési eszközt. A Dunabank is megjelent a forint alapú, kizárólag belföldön használható Dunakártyával, amellyel már önállóan, azaz csekk nélkül lehetett fizetni vagy készpénzt felvenni.
Bár a kilencvenes évek elején a hazai bankok gőzerővel dolgoztak a bankkártyás fizetési rendszer kiépítésén, ezekben az években beindultak az elektronikus banki ügyintézést szolgáló fejlesztések is. Vegyük például a legnagyobb hazai lakossági pénzintézetet az OTP Bankot. A banknál a kilencvenes évek közepén már telefonon is lehetett bankolni, 1998-ban már mobiltelefonnnal, egy évvel később pedig már az Internet segítségével is intézhettük pénzügyeinket. 2004-ben az elektornikus banki szolgáltatásokat integrálták, így jött létre az OTPDirekt. A technológiai fejlődést a bank is követi, hiszen az OTP ügyfelek ma már okostelefonuk segítségével intézhetik pénzügyeiket, kereskedhetnek a tőszdén és vásárolhatnak is.
A kilencvenes évek óta nagyot fordult a világ. Magyarországon jelenleg körülbelül 9 millió bankkártya van forgalomban, melyekkel tavaly 1969 milliárd forint értékben vásároltunk. Nagy kérdés azonban, vajon még mennyi ideig használunk plasztiklapot fizetésre? A számítástechnika és a távközlés fejlődésével ugyanis gombamód szaporodnak az újfajta fizetési megoldások, amelyek könnyen kiszoríthatják a bankkártyát a pénztárcánkból.
Már most is vannak a piacon olyan bankkártyák, amelyeket nem kell a POS terminálon lehúzni, hanem érintésmentesen fizethetünk velük. E megoldásnak köszönhetően még fennmaradhat ugyan a bankkártyák népszerűsége, de azért már most vannak ennél kényelmesebb megoldások is. A legvalószínűbb fejlődési iránynak az tűnik, hogy a mobiltelefonunk válik pénztárcává. A speciális kártyával felszerelt mobiltelefonnal ma már érintés nélkül is lehet fizetni. Elég a készüléket a terminálhoz közel tenni és már fizettünk is, a vásárlás összegével néhány másodperc alatt megterhelik a bankszámlánkat.
Május elején elindult az OTPay, egy okostelefonon futó integrált ingyenes mobilfizetési alkalmazás. Segítségével az internetes kereskedők mellett a boltokban is lehet fizetni, és bármelyik bank ügyfele használhatja. Azokban a üzletekben, éttermekben vagy online kereskedőknél, ahol kint van az OTPay logó, a mobiltelefont ugyanúgy lehet használni a fizetéshez, mint a hagyományos bankkártyákat. A boltok esetében csupán egy előre kihelyezett QR-kódot kell lefényképezni, míg internetes vásárlásnál elég a telefonszámot begépelni, így nincs szükség a plasztik kártya fizikai jelenlétére. Az alkalmazás előnye, hogy felhasználónak nem kell kiadnia a bankkártya adatait a kereskedőknek. A fizetési adatok titkosított formában, a kereskedőt elkerülve jutnak el a bank rendszerébe, így sokkal nagyobb biztonságot nyújtanak a felhasználó számára, a kereskedő válláról pedig nagy terhet vesznek le.
Ez a megoldás a közeljövőt jelentheti. De, hogy a mobiltelefonos fizetést mi követheti, azt ma még senki sem tudja.
Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb, vagy írj a jobb oldalon található „Kérdezz tőlünk” felületen! Mindenkinek válaszolunk.
