A világ nemzetei között jelentős különbségek mutatkoznak, ha arról van szó, hogy a magánszemélyek mennyit takarítanak meg a jövedelmükből. A kíniak és a németek híresen jó megtakarítók hírében állnak , míg az oroszoknak, vagy a franciáknak már komoly nehézséget jelent félre tenni a jövőre. A Yale University professzora, Keith Chen forradalmi felfedezést tett: alapvető összefüggés van a beszélt nyelv és a megtakarítási hajlandóság között. Amennyiben a beszélt nyelv struktúrájában a jövőidő határozottan elválik a jelentől a megtakarítási szándék drámaian esik…
Chen kutatásainak eredménye forradalmian új szempontot hoznak a megtakarítások vizsgálatába, de a kritikák természetesen záporoznak, mely ugyanakkor távolról sem éri felkészületlenül a professzort…
Az idő, mint a pénz ura
Keith Chen alapvetően kétféle nyelvtípust különböztet meg: az egyikben a jövő idő határozottan elválik a jelentől (nem tudunk a jövőről jelen időben lévő igékkel beszélni), a másikban a jelen és jövő közötti elhatárolódás sokkal kevésbé éles. Miért is érdekes ez? Ott ahol, a jövő erősen elhatárolódik a jelentől, a megtakarítási szándék nem tud olyan erősen manifesztálódni, hiszen olyan mintha nem is saját jelenlegi énünk számára tennénk félre bankbetétben, befektetési alapban, bármi másban, hanem egy olyan személy számára, aki alapvetően különbözik tőlünk. Azaz kicsit leegyszerűsítve a nyelv meggátolja, hogy azonos szinten éljünk együtt jövőbeni énünkkel, mint a jelenlegi énünkkel. A megtakarítás pedig 100%-ban saját jövőbeni énünkről szól…
Mindez hogyan képződik le a gyakorlatban? Nézzük az egyik legegyszerűbb példát: „holnap esni fog”Az angol szerint: „it will rain tomorrow” (a ’will’ képviseli a jövő időt)A német szerint: „morgen es regnet” (a jövő idő csak a holnap, azaz a ’morgen’ szó révén jelenik meg, az ige maga jelen időben szerepel a mondatban)
Erős jövő idővel rendelkező nyelvek Chen szerint: angol, francia, orosz, olasz Gyenge jövő idővel rendelkező nyelvek: német, kínai, észt, maláj
Chen munkássága érthetetlen módon nem tért ki a 15 millió ember által beszélt magyar nyelvre. Mi magunk sokat töprengtünk, hogy mely csoportba tartozik lírai nyelvünk, de végül arra jutottunk, hogy olvasóinkra bízzuk ennek eldöntését.
Chen végső megállapításai szerint a gyenge jövő idővel rendelkező nyelvek esetén a lakosságnak:• 39%-kal magasabb a megtakarított pénzügyi vagyona nyugdíjba vonuláskor• 31%-kal többet tesz félre egy év alatt• (és egyébként 29%-os valószínűséggel aktív fizikailag és 13%-kal kisebb valószínűséggel elhízott)
Támadások és védekezés
Chen professzor kutatási eredményeit természetesen azonnali heves bírálatok érték több egyetemi professzor kolléga részéről is, mondván a statisztikai kiértékelésekben módszertani hibát vétett és olyan tényezők között állít fel ok-okozati összefüggést, ahol ez nem létezik. Chen szerint azonban megdönthetetlen, tényekre alapozott érvekkel rendelkezik. Olyan többnyelvű országokra is kiterjesztette a kutatását, ahol egymás mellett, azonos jövedelmi és vagyoni körülmények között vizsgálhatta az eltérő nyelvűek megtakarítási szokásait. Ott tehát, ahol szinte a beszélt nyelven kívül szinte minden azonos (Belgium, Svájc, Észtország, Szingapúr) azonos külső hatások mellett mutatkozik meg a jelentős különbség az eltérő nyelvet használók megtakarítási szokásai között.
Mi a magunk részéről egy dolgon azért elgondolkoztunk: az olasz anyanyelvűek a gyengén megtakarítók csoportjába kerültek Chen-nél, pedig Olaszországban az egy főre jutó pénzügyi megtakarítások értéke a nemzetközi összehasonlításokban átlag felett szokott szerepelni.
Egészen biztosak lehetünk benne, hogy Keith Chen publikációját számtalan vita fogja még övezni a jövőben, de ezzel együtt abban is biztosak lehetünk, hogy érdemes átgondolni: mi magunk eleget teszünk-e félre, megfelelően felelős pénzügyi magatartást folytatunk-e? Ha egy cseppnyi bizonytalansággal is van a válaszban, ajánlunk két linket:
Bankbetétek kamatainak összehasonlítása
Befektetési alapok teljesítményeinek összehasonlítása
