Január végén jelent meg a hír, hogy a kormányzat ambíciókkal rendelkezik a bankbetéti piacra történő belépésre, a gazdasági miniszter megkapta a feladatot a jogi háttér megteremtésére. Blöff vagy realitás? Egy hamvába holt kísérlet, mint a negyedik mobilszolgáltató, vagy gazdaságilag racionális lépés? Mennyibe kerülhet a megvalósítás és hogyan hathat a lépés a bankpiacra? És a legfontosabb kérdés: magasabb kamatot kapunk-e magánszemélyként az államtól majd, mint jelenlegi bankunktól? Egy kicsit eltöprengtünk és megnéztük mit mutatnak a számok…
Kezdjük egy kis visszatekintéssel. Mintegy másfél éve hirdette meg a kormányzat azt a stratégiát, hogy a lakossági megtakarításokból egyre nagyobb részt hasítsanak ki az államkötvények. Az eredmény: 100%-os növekedést követően
1000 milliárd Ft fölé nőtt a lakosság által tartott államkötvények állománya 2012 végére, s immár minden 100 Ft lakossági megtakarításból 7 Ft állampapírban várja a kamatokat…
Nyilvánvaló, hogy a lakosság egy jelentős részé rövid-közép távon nem vehető rá, hogy a számára teljesen idegen, értékpapírformát öltő állampapírokba fialtassa pénzét a megszokott bankbetétek helyett. A bankbetéti piacra való belépés tehát – ha pusztán annyit vizsgálunk, hogy honnan lehet meglévő pénzeket „megszerezni” – teljesen logikus. A tét nem kicsi: jelenleg
8,300 milliárd Ft, a lakossági megtakarítások 44%-a ül bankbetétben.
Első körben nézzük meg azt, hogy az állam mekkora kamat többletet fizet a lakosságnak azért, hogy az állampapírokat vásároljon. Az Államadóság Kezelő Központ által közzétett adatok szerint tegnap 5,08%-os hozammal forogtak az intézményi befektetők által vásárolható egy éves állampapírok. Véletlenül pont a tegnapi naptól változott – az MNB újabb kamatcsökkentését követően nem kis késéssel – a lakosság számára kínált állampapírok hozama a Kincstárnál, mely egy éves időtávra 6%. A kamatkülönbözet, amit tehát az állam fizet azért, hogy a lakosság állampapírt vegyen közel 1%pont, ami egy év alatt a teljes állományra vetítve 10 milliárd Ft (itt azzal a leegyszerűsítéssel éltünk, hogy a teljes lakossági állampapír állomány egy éves futamidővel bír). A Postán vásárolható Kincstári Takarékjegy hozama 5,75%, ami vélhetően annyit jelent, hogy a 6% és az 5,75% közötti különbözetet a Posta megkapja az értékesítési tevékenysége ellenértékeként, azaz az állam számára a Takarékjegy sem olcsóbb, mint a normál Kincstárjegy.
Grafikonunkon az első 20 legjobb bankbetéti ajánlat kamatát és az állampapír hozamokat tüntettük fel. Mint látható jelenleg az állampapír a középmezőny élén helyezkedik el (a 6%-os alternatívát figyelembe véve).
6%-nál magasabb kamat ajánlat eléréséhez jellemzően valamilyen banki feltételt teljesítenie kell a megtakarítóknak (legyen ez új forrás, aktív bankszámla használat, vagy jövedelemérkeztetés). Tekintettel arra, hogy a normál bankszámla használatból adódóan valamely feltétel különösebb megerőltetés nélkül teljesíthető, egyelőre teljesen reális, hogy a magánszemélyek legalább az állampapírral megegyező, vagy annál nagyobb bankbetéti kamatot érjenek el. (A teljesség kedvéért itt érdemes megjegyeznünk, hogy a tranzakciós adó bevezetése az új forrás teljesítését már csak az esetek nagyon kis részében teszi racionálissá.)
Ahhoz, hogy az állam egy bankbetéti ajánlattal érdemi forrásokat tudjon gyűjteni a lakossági állampapír hozama felett
további 0,25%-0,5%pontos kamatfelárat kellene kínálnia. Ez vélhetően a minimum, amire a lakosság érdemben reagálna, hiszen normál banki szolgáltatásokat a betétgyűjtésen kívül az eddig megjelent nyilvános információk szerint nem fog nyújtani a Kincstár. Azaz nem lesz elérhető csoportos beszedési megbízás a közüzemi számlák kifizetésére, bankkártya szolgáltatások és még sok minden más, amit ma már rutinként igénylünk egy banktól és el sem tudjuk képzelni az életet nélküle. Ergo „csak” a szabad pénzünk kamatoztatására lesz megfelelő a Kincstár betét ajánlata, melyre ebből adódóan a tranzakciós adó miatt rögtön rászámolhatunk 0,2%-ot kétszer (egyszer beutalásnál, egyszer kiutalásnál).
Élve azzal a hipotézissel, hogy az állam megadja a jelzett 0,25%-0,5%-os kamattöbbletet és összegyűjt további 1000 milliárd Ft-ot bankbetéti formában a lakosságtól, akkor az 12-15 milliárd Ft további kamatkiadást fog eredményezni az intézményi állampapírokra kifizetett kamatkiadások felett… Ezzel – a lakossági állampapírokra kifizetett közel 10 milliárd Ft kamattöbbletet is figyelembe véve – már
22-25 milliárd Ft addicionális kiadásnál tartunk, melyet az államnak finanszíroznia kell a lakossági források után.
És ez nem a teljes költség az államnál, hiszen létre kell hozni egy komoly informatikai hátteret. Ennek költségének megbecsüléséhez elég talán ha annyi áll itt, hogy a kincstár informatikai fejlesztéseire
most bejelentett 700 millió Ft-os beruházási kiadás még egy kapavágást sem tartalmaz a betétek irányába, csupán a jelenlegi tevékenység javítását fedezi. Csak a Prémium Euró Magyar Államkötvény forgalmazására alkalmas szoftver kifejlesztése 130 millió Ft… (Hogy ezek alapján mennyibe kerül majd a bankbetét nyilvántartás és számlavezető rendszer a Kincstárnál? A válaszadás meghaladja a képességeinket…)
Érdekes fejlemény a napokból, hogy a kormány
békülékeny hangot ütött meg közel három év hadiállapot után a bankokkal szemben: kilátásban van – egy kis történelmi túlzással élve – az 1868-hoz hasonló horderejű
Kiegyezés a Kormány és a Bankszektor között. Kérdés, hogy ezen kiegyezési folyamat kereteibe bele fog-e férni a banki forrásstruktúra felforgatása, a nemzetközi viszonylatban igen magas bankbetéti reálkamat tovább emelését eredményező kamatverseny kialakítása (mely végső soron gátolni fogja a hiteloldali kamatok csökkenését is értelemszerűen…)
Természetesen érthető cél, hogy az állam finanszírozásában a lakossági források szerepet kapjanak. Számtalan példát látunk erre a világban, nem ördögtől való a koncepció.
Néhány szakértő szerint briliáns lépés lehet, ha
a közalkalmazottak ingyenes számlavezetést kapnak a Kincstárnál, bérüket a munkáltató automatikusan ideutalja. Ebben az esetben a közalkalmazottak fizetésüknek megtakarításra szánt részét itt köthetnék le és csak azon összeget utalnák tovább „normál bankszámlára”, melynek felhasználásához teljes körű banki szolgáltatásokat várnak. Ezen megközelítés eredménye, hogy a Kincstárban meglévő lekötött bankbetét állománnyal csökken az állampapír oldalon jelentkező finanszírozási igény. Az ábránkból jól látható, hogy a lakosságnak az intézményi befektetőknél magasabb kamatot kell fizetni szabad pénzük rendelkezésre bocsátásáért (lekötésért), de megnyerhető lehet a folyószámlán maradó, lekötés nélkül rendelkezésre álló pénzen elért kamatmegtakarítás, s így eredőjében
elérhetővé válhat az intézményi állampapír szintű finanszírozási költség.
Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb, vagy írj a jobb oldalon található „Kérdezz tőlünk” felületen! Mindenkinek válaszolunk.
