Legalábbis az OECD statisztikái szerint. Mégis hogyan jött ez ki? Mit jelent? És mi következik belőle?
Az eladósodottságot nem önmagában az mutatja, hogy a lakosság mennyi hitelt vett fel összegszerűen. Pénzügyileg ezt a megtakarítási állományhoz, vagy a jövedelemhez érdemes viszonyítani. Az OECD ez utóbbit választotta és kiderült, hogy a magyar lakosság az összehasonlításban szereplő 28 állam közül a legalacsonyabb: a felvett hitelek összesített értéke alig haladja meg az éves lakossági jövedelem 50%-át.
Fontos tudni, hogy 2014-es adatokat láthatunk az ábrán. Ami azóta történt, az még inkább növelte a különbséget:
- nemzetközi szinten a lakosság hitelállománya nőtt
- a magyar lakosságé pedig tovább csökkent 14%-kal (ehhez jön még a bérek utóbbi időben megindult érdemi növekedése)
Mi áll a háttérben?
A magyar lakosságnak a hitelállományon belül kimagaslóan magas devizaarány a válság kitörését követően olyan fájdalmakat okozott, amivel joggal kerülünk be az elrettentő példák tankönyvébe. Még 8 évvel a válság kitörését követően is csak nyomokban fedezhető fel a hitel iránti étvágy növekedése, 2016 első negyedévében is több hitelt törlesztettünk, mint amennyit felvettünk.
Ez soha nem fog megváltozni?
Ma sokan úgy gondolják, hogy „soha többé hitel”. A hitelfelvételi kedv azonban a történelemkönyvek tanúsága szerint ciklikus (mint oly sok más dolog az életben). Ha Szlovákiától Lengyelországig van hitelfelvételi kedve a lakosságnak, akkor ez hazánkban is meg fog jelenni. A kérdés csupán az, hogy mikor? 1 év múlva? 2 év múlva? Egyre több jel mutat arra, hogy ez már nem olyan távoli jövő…
A hitelfelvételi kedvet támogathatja a megindult ingatlanpiac mellett a mélyponton lévő kamat, mely ma már akár 3% melletti lakáshitelt, vagy 8-9%-os személyi kölcsönt is eredményezhet.
