Sok befektető követte már el azt a hibát, hogy a magasabb hozam elérése érdekében sűrűn váltogatta, hogy hova rakja a pénzét, ami azonban közel sem a legjobb stratégia. Sokkal magasabb hozam érhető el, ha hosszú ideig egy befektetésnél horgonyzunk le, amihez a passzív befektetési alapok is kapóra jönnek. Ezek lényege, hogy egy tőzsdeindex mozgását követik le, viszont a költségek terén sokkal vonzóbbak lehetnek, mint egy részvényalap. Ráadásul az utóbbi években már egyre szélesebb körben hozzá lehet férni az ún. ETF-ekhez is, vagyis tőzsdén kereskedett befektetési alapokhoz, amelyek alacsony költségeket mellett teszik lehetővé a befektetést.
Nem érdemes a befektetések között ugrálni
Valószínűleg már mindenki kapott „aranyat érő” tanácsokat arról, hogy aktuálisan mibe kéne fektetni, ami a lehető legnagyobb hozam elérésével kecsegtetett. Ezeket sokszor hajlamosak vagyunk megfogadni is, hiszen kit ne ejtene bűvkörébe a vonzó hozamígéret. Befektetőként a legtöbben már hozhattunk rossz döntéseket is, például későn szálltunk be a részvénypiacba, vagy éppen elhamarkodva hoztunk meg egy befektetésről szóló döntést. Az az egy biztos, hogy kisbefektetőként sokszor nem éri meg az adott piaci trendeket követni, mert nagyon könnyen meglehet, hogy komoly veszteségekbe futunk bele.
Persze a döntésünk eredménye mindig csak a jövőben derül ki, ennek ellenére azt lehet mondani, hogy nem érdemes befektetésről-befektetésre ugrálni, sokkal jobb eredmény érhető el, ha hosszú távon gondolkodunk a befektetéseink kapcsán is. Ezt a következő ábra is alátámasztja, ami azt mutatja be, mi lett volna, ha 30 éven át a legnagyobb amerikai vállalatokat leképező részvényindexbe, az S&P 500-ba fektettünk volna, és ha átlagos részvénybefektetőként mindig megpróbáltuk volna kitalálni éppen mi a legjobb befektetés.
Az ábra alapján, ha semmi mást nem csináltunk volna, csak az S&P 500-ba tettük volna a pénzünket 30 év alatt 10,35 százalékos éves hozamra tudtunk volna szert tenni. Ezzel ellentétben átlagos részvény befektetőként mindösszesen 3,66 százalékos hozam ütötte volna a markunkat, a fennmaradó 6,69 százalék, amitől pedig elestünk annak tulajdonítható, hogy nem tudtuk belőni pontosan mikor melyik részvényt kellett volna adni-venni.
Ennek tanulságaként azt lehet mondani, hogy sokkal jobban járunk, ha jól körülnézünk és kitartunk egy befektetés mellett, és akármekkora is a kísértés nem próbálunk mindig a legjobban teljesítőkre vadászni, mert annak csúnya bukó is lehet a vége.
Hirdetés
Hirdetés
Megéri a passzív alapok között nézelődni
A fenti összehasonlítás nagy hiányossága, hogy az S&P 500 esetében költséggel nem számol, pedig költségek nélkül ehhez a befektetéshez sem férhetnénk hozzá. Ha a részvényalapok esetében is megszokott 1,5-2 százalékos költségekkel számolunk, még akkor is igen nagy, 4,69 százalékos előnye van az S&P 500 indexnek az átlagos befektetővel szemben.
Ez a hatalmas eltérés onnan jön, hogy a befektetők az esetek többségében ugyan jól eltalálták, hogy merre tart a piac, viszont a kiszállási pontokat már kevésbé voltak képesek jól megbecsülni, vagy éppen túl sokáig ragadtak be a veszteséges pozíciókba.
Így azt lehet mondani, hogy jobban megéri egy ún. passzív alapba befektetni, ami mindösszesen leköveti egy adott részvényindex mozgását (például a BUX indexet), és nincsen mögötte egy portfóliókezelő, aki meghozná a befektetési döntéseket. Ennek számos előnye lehet, hiszen például nem kell egy részvényalap esetén megszokott akár 2 százalékos éves költséget kifizetnünk, de a piac felfutását maximálisan ki tudjuk élvezni. Persze a visszaesések is megérintenek minket, de pont az a lényeg, hogy hosszabb 5-10 éves időtávon fektetünk be, ami alatt már stabil hozamok összegyűlhetnek.
Az elmúlt évtized során egyre nagyobb népszerűségre tettek szert az ETF-ek is, vagyis a tőzsdén kereskedett befektetési alapok, melyek alacsony költségek mellett teszik lehetővé a passzív befektetési stratégiát. Egy ETF esetében a költségünk egy részvényalaphoz viszonyítva csak ötödannyit tesz ki, így azt lehet mondani, hogy az éves költség a 0,5 százalékot sem haladja meg. Ugyanakkor gond nélkül képesek vagyunk egy adott tőzsdeindexet lekövetni.
Persze egy aktívan kezel alapnak is megvan a helye, hiszen vannak olyan időszakok, amikor az indexkövetéssel nem tudunk nagyobb hozamot realizálni. Ugyan az elmúlt években kifejezetten jól muzsikáltak a passzív alapok, viszont a jövőben ez már nem biztos, hogy így lesz, figyelembe véve az utóbbi időszak kiugró teljesítményét a részvénypiacokon. Ha pedig visszaesés jön akár 10-15 százalékos veszteségeket is viselnünk kell. Ilyen körülmények között például egy aktívan kezelt abszolút hozamú alap boldogulhat jól, hiszen neki nem számít, hogy éppen esnek, vagy szárnyalnak a piacok, ők a pozitív hozam elérését tűzik ki célul.
