Nem kell bemutatni a diákhitelt, hiszen akinek felsőoktatásban tanuló gyermeke van vagy maga is ott tanul, az minden bizonnyal hallott már róla. Sőt, vannak többen is olyanok, akik éppen most választottak és friss diákhitel felvevőként érdekelné őket, hogy mi is lehet a sorsa a felvett összegnek. A következőkben nekik próbálunk információkkal szolgálni.
Azt érdemes mindenképpen tudatosítani, hogy egy rugalmas hitelfajtáról van szó, aminek többek között a kamata is kiemelkedően jó a bankoknál elérhető hitelekhez képest. Az állami kamattámogatásnak köszönhetően a diákhitel1 kamata aktuálisan mindössze 2,3%, míg a diákhitel2-nél 0% a kamat, vagyis ez utóbbi kamatmentes hitelt jelent.
Valóban kedvezőek a visszafizetés feltételei is, viszont ezzel együtt is egy hitelről van szó, így érdemes nagyon meggondolni a felhasználását. A későbbi kerestünk terhére adósodunk el, és a felvett összeget idővel vissza kell fizetnünk, vagyis felelősségteljes döntést kell hozni már a felvétel pillanatában.
Az igényléskor két fajta diákhitel közül lehetett választani. A diákhitel1 sajátja, hogy teljesen szabadon felhasználható (igazolás sem kell a felhasználásról), hiszen a megigényelt összeget a megadott bankszámlaszámlára utalja a Diákhitel Központ. A havi alapon felvehető hitelösszeg a 15 ezer forinttól a 70 ezer forintig terjed. Mivel egy szemeszterre (5 hónapra) előre is fel lehet venni egyben az összeget, akár 350 ezer forintot is utalhat a számlánkra a hitelező intézmény.
Az igazság az, hogy bármit lehet belőle vásárolni, azonban, ha tudatosan döntünk és arra használjuk a hitelt, amire valóban azt szánták, akkor többek között a következő kiadásokban lehet nagy segítségünkre a hitel:
- lakhatás, ami például a fővárosi albérletárak tudatában sokak számára egyébként megterhelő vagy kigazdálkodhatatlan lenne,
- étkezés és napi megélhetés, ami tagadhatatlanul a legnagyobb tétel tud lenni a kiadások között,
- elektronikai eszköz vásárlása, mint például egy laptop, ami a mai világban egy felsőoktatásban tanuló számára megkerülhetetlen eszköz,
- tankönyvek, amelyek szemeszterenként több tízezer forintos kiadással járnak,
- különóra, esetleg egy vizsgadíj kifizetése.
A felsorolásból is jól látszik, hogy alapvetően olyan kiadásokat érdemes belőle finanszírozni, ami a tanulmányokkal kapcsolatba hozható. Természetesen lehet másra is költeni, de például egy csúcskategóriás okostelefon megvásárlása csak a „hecc kedvéért” nem az a tétel, amit feltétlenül diákhitelből kellene megvásárolni. Persze ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, de további magyarázat nélkül is érezzük, hogy vannak indokolható kiadások és vannak az ezen kívül eső tételek.
A másik hitelfajta a diákhitel2 névre hallgat és jelentősen eltér a diákhitel1-től felhasználásban. Lényeg a lényegben, hogy ennek már kötött a felhasználása, csak a képzési költségre fordítható. Ennek értelmében nincs is pontos felvehető összeg, hiszen annak mértéke igazodik a tandíjhoz. A tanulónak az igénylést követően nem is kell foglalkoznia a pénzügyekkel, hiszen a Diákhitel Központ közvetlenül a felsőoktatási intézménnyel számol el.
A felhasználás valóban megkötésre került, viszont cserébe tavaly év végétől nem kell kamatot fizetnie a tanulónak a diákhitel2 után. Hozzátennénk azt, hogy igaz a felhasználás kötött, viszont a felvevő költségvetésében így is egy jelentős tétel felszabadul, hogy a tandíjat nem kell kifizetni. Márpedig az így megmaradó összeget (zsebpénzt, ösztöndíj, munkabér, stb…) szabadon fel lehet használni.