Időről időre készülnek felmérések a magyarok megtakarítási szokásairól, ám az Aegon legfrissebb nemzetközi nyugdíj-kutatása a szokásosnál részletesebben járja körül a kérdést. Érdekes a fizikai és a szellemi munkát végzők közötti különbség, amikor a nyugdíjcélú megtakarításokról van szó.
A nyugdíjcélú megtakarítás talán legnagyobb kihívása, hogy jó esetben a nehezen belátható messzeségben lévő nyugdíjas évekre kell előre félte tenni, emiatt pedig akár lemondani az aktuális fogyasztás egy részéről. A tücsök és a hangya tipikus esete ez. Az Aegon friss nyugdíj-kutatása rámutat néhány ellentmondásra az emberek gondolkodásában, de a legérdekesebb talán az, hogy milyen nagy az eltérés a fizikai és a szellemi munkát végző emberek nyugdíj-stratégiája között. Az alábbiakban, amikor két %-os értékel látsz, az előbbi mindig a fizikai, a második a szellemi dolgozókra vonatkozó adat.
Hirdetés
Hirdetés
Nem vagyunk jó formában
A magyar dolgozók az átlagosnál lényegesen nagyobb arányban ítélik rossznak saját egészségi állapotukat: a fizikai dolgozók 6%-a, míg a szellemi munkát végzők 4%-a nyilatkozott így, miközben a vizsgált országok esetében 4% illetve 3% ugyanez az arány. Önnön egészségi állapotunk megítélése persze erősen szubjektív, hiszen mi számít egyáltalán rossznak? Ha már nem tudunk lefutni egy 5 km-es Margit-sziget kört 40 perc alatt, vagy ha lihegünk két emelet lépcsőzéstől, esetleg rendszeresen betegségekkel küzdünk? A németek közül például még a magyaroknál is többen ítélik rossznak saját egészségi állapotukat (8% és 5%), míg a franciáknál a fizikai dolgozók közül nálunknál többen, a szellemi foglalkozásúak közül kevesebben (7% és 2%) vélekednek ugyanígy.
Érdekes ugyanakkor, hogy az aktuális egészségügyi állapotukat csak „kielégítőnek” tartók aránya ugyancsak magasan átlag feletti Magyarországom (43%), míg azok, akik elégedettek az egészségükkel (40%) vagy egyenesen kitűnően érzik magukat (10%), messze a nemzetközi átlag alatt vannak.
Nem teszünk eleget magunkért
Nem túl jó tehát a kiindulási helyzet, ami persze nem véletlen, az egészségért tenni kell, mégpedig rendszeresen és hosszú távon. Olyan ez, mint egy évtizedekre szóló befektetés. A kutatás szerint azonban a magyarok közül kevesen étkeznek egészségesen (27% és 37%), sportolnak (23% és 31%) vagy éppen meditálnak, relaxálnak (12% és 17%) rendszeresen, miközben arra a kérdésre, hogy komolyan veszik-e az egészségüket 31% illetve 41%-uk igennel válaszolt. Ez utóbbit illetően a nemzetközi átlag egyébként 38% és 44%, vagyis miközben az emberek kis része tesz a gyakorlatban az egészségéért, saját bevallásuk szerint mégis komolyan veszik az egészségüket.
Eközben arra a kérdésre, hogy „Mennyire foglalkoztatja önt az időskori egészségi állapota?” 11% illetve 9% úgy válaszolt, hogy ezen bizony egyáltalán nem szokott gondolkodni. (Az átlag ezt illetően egyébként mindössze 5% és 6%, vagyis a magyarok közül lényegesen többen nem akarnak tudomást sem venni erről a jövőbeni problémáról.) Ez a fajta ellentmondás egyébként a nyugdíjjal kapcsolatban újra és újra visszaköszön, vagyis érzékeljük a problémákat, tudjuk, hogy idővel gondjaink adódnak majd, ám tenni alig teszünk a várt negatív történések ellen.
De ez messze nem csak az időskori egészségügyi helyzetre igaz, a majdani anyagi biztonság kérdésében is lehangoló válaszokat látni. Aggasztó jövőképet fest például, hogy Magyarországon a fizikai dolgozók 24%-a „egyáltalán nem biztos benne”, hogy nyugdíjasként képes lesz majd a saját maga által kényelmesnek tartott életszínvonalat tartani, de a szellemi dolgozók körében is magas ez az arány (18%).
Ehhez képest a magyarok 30 illetve 28%-a nem tesz félre rendszeresen nyugdíjra azért, mert nincs rá lehetősége, míg 11% illetve 8% úgy nyilatkozott, hogy még egyáltalán nem takarított meg az idős éveire. Ez utóbbi két adat akkor igazán elszomorító, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kutatásban részt vevők átlagéletkora 39 és 40 év volt. A nyugdíjcélú megtakarítások esetében pedig különösen fontos hosszú távon gondolkodni, mert minél később kezdünk el félre tenni, annál kisebb az esélye annak, hogy értelmezhető nagyságú nyugdíj-kiegészítés jöjjön össze.
Mivel az átlagnál kevesebben tesznek félre, nem meglepő módon a magyarok szerint a nyugdíjuk jelentős része (54% és 53%) az államtól érkezik majd, míg a munkáltatótól és a saját megtakarításokból és befektetésekből kisebb arányt várnak.
Ezek után azt gondolnánk, hogy az emberek úgy érzik, nem jó úton járnak a nyugdíjcéljukat illetően, ám itt van egy érdekes csavar. A fizikai dolgozók 39%-a ugyanis nem tudja, hogy jó úton jár-e a nyugdíjcélt illetően – ami jelentősen meghaladja a 30%-os átlagot –, miközben a szellemi dolgozóknál ugyanez 35%-os, ami épp megegyezik az átlaggal. Ez a kettősség az „Igen, jó úton járok, hogy elérjem a nyugdíjcélom” válasz esetében is megfigyelhető: a fizikai dolgozók 18, míg a szellemi dolgozók 26%-a nyilatkozott így. (Az előbbi erősen átlag alatti, míg az utóbbi pont megegyezik az átlaggal.)
Ezért, amikor kifejezéseket kellett társítani a nyugdíjas évekkel, akkor a szabadság (34%-34%) mellett leginkább a szegénység (27%, 21%), a bizonytalanság (31%, 35%), a betegség (21%, 18%) és a kiszolgáltatottság (20%, 18%) jutott eszébe az embereknek, míg az izgalom, az unalom és a szórakozás messze átlag alatt teljesítettek.
Ha te szeretnél valóban tenni a tisztes nyugdíjas évekért, akkor első lépésként nézd meg a Bankmonitor Nyugdíj Kalkulátorral, hogy mennyit kellene mostantól félre tenned a céljaid érdekében:
