Megjelentek a 2022-es népszámlálás előzetes adatai, amelyekből többek között az is kiderül, hogy vészesen öregszik a magyar lakosság. Egy ország hosszú távú nyugdíjfizetési képességére az alacsony születésszámok negatív hatással vannak: a jelenlegi trendek alapján a kevés adófizető egyre kevésbé tudja majd eltartani az idős generációkat.
Egyre többször hallani olyan hangokat, hogy a társadalom elöregedése miatt egyáltalán nem lesz nyugdíjunk. Most megnéztük, mennyire súlyos a demográfiai helyzet a legfrissebb népszámlálási adatok alapján, és valóban kell-e aggódnunk amiatt, hogy idős korunkban elégtelen nyugdíjban részesülnénk.
A népszámlálás is rámutatott a súlyos elöregedésre
A 2022-ben megrendezett magyar népszámlálás fő megállapításai között szerepel, hogy a legutóbbi évtizedben is folytatódott a lakosság elöregedése. Megtudtuk, hogy tavaly a népesség 21 százaléka tartozott az időskorúak – 65 év felettiek – táborába, ez 2011-hez képest több mint 300 ezer fős bővülést takar. Eközben a gyermekek száma kis mértékben, míg a 15-64 év közötti „aktív korúak” csoportja számottevően csökkent. (Összehasonlításképpen felidézhetjük, hogy 1990-ben még alig 13 százalék volt az idősek részaránya a teljes lakosságon belül.)
Hirdetés
Hirdetés
Mi okozza ezt a lassú, de biztos elöregedést?
A társadalmunk elöregedéséért elsősorban az alacsony születésszámok okolhatók. Például az 1970-es években még átlagosan 168 ezer gyermek született évente, míg a legutóbbi 10 évben ez alig 91 ezerre tehető. (A tavalyi évi rendkívül kevés születés az oltások megjelenésével, és az emiatt elhalasztott gyermekvállalásokkal magyarázható.)
Fontos eredmény ugyanakkor, hogy az egyéni gyermekvállalási kedv növekedést mutat: a KSH közlése szerint a teljes termékenységi ráta a 2011-es mélypontról, 1,23-ról a 2021-es csúcsra csaknem 1,6-ig emelkedett. (Ez az a mutatószám azt jelzi, hogy élete során átlagosan hány gyermeke születik egy nőnek.) Észrevehetjük tehát, hogy úgy sikerült stabil szinten tartani a születésszámokat, hogy közben a szülőképes korú nők száma komoly csökkenést mutatott, de a gyermekvállalási kedv javult.
A kihívást az okozza, hogy az alacsony számú születések nem biztosítják a társadalom demográfiai utánpótlását. Így egyrészt fogyatkozik a népesség, másrészt fokozatosan, de erőteljesen elöregedik. Az elöregedés pedig alapjaiban teszi próbára – többek között – a nyugdíjrendszerünk pénzügyi fenntarthatóságát. Ennek részleteit egy korábbi Bankmonitor-elemzésben jártuk körül.
Mire odaérünk, már nem is lesz nyugdíjunk?
Gyakran hallani olyan szélsőséges vélekedéseket, hogy a helyzet súlyossága miatt a mai aktív korúak már semennyi állami nyugdíjra nem számíthatnak. Fontos leszögeznünk, hogy ezeknek az állításoknak a megalapozottsága csekély: jelenlegi tudásunk szerint minden bizonnyal még a mai fiatalok számára is lesz fenntartott és működő állami nyugdíjrendszer. Hiszen bármennyire is elöregedik a társadalom, a belátható időhorizonton mindig milliós nagyságrendű adófizetői csoport aktivitására számíthatunk, akiknek a befizetéseiből – bizonyos korlátok között – nyugdíjakat is lehet majd finanszírozni.
A kérdés inkább az, hogy milyen színvonalú szolgáltatásra lesz képes a jövő nyugdíjrendszere. Túlzás azt mondani, hogy nulla forint jut majd a nyugdíjasoknak, de sajnos azt sem gondolhatjuk, hogy zavartalanul biztosítva lesz minden idős ember tisztes megélhetése. A lakosság korösszetételének átalakulása abban is megnyilvánul, hogy évről évre egyre kevesebb aktív korú jut egy időskorú állampolgárra. Másképp fogalmazva: egyre kevesebb potenciális adófizetőnek kell eltartania egy nyugdíjast. Ez pedig az idő előrehaladtával óhatatlanul negatív hatással lesz az idősek által kapott juttatások szintjére.
Hogyan lehet majd kezelni a nyugdíjproblémát?
A nyugdíjprobléma természetesen nem egyik napról a másikra, hirtelen fogja felütni a fejét, hanem jó előre készülhetünk rá. Éppen ezért érdemes átgondolnunk, milyen forgatókönyvek kerülhetnek majd az asztalra, amikor már nem lehet többé halogatni a változtatást.
A nyugdíjkorhatár emelése
Kézenfekvő és Európa-szerte alkalmazott megoldás az öregségi nyugdíjkorhatár emelése. Ezzel a lépéssel akár két legyet is lehet ütni egy csapásra: az érintettek hosszabb ideig maradnak adófizető korban, és rövidebb ideig lesznek jogosultak az állami nyugdíjra. Persze ez sosem népszerű döntés, mivel a nyugdíjkorhatárhoz közeledő aktív korúak jellemzően már szeretnék letenni a lantot, ahelyett, hogy még évekig kelljen munkát vállalniuk.
A hazánkban alkalmazott 65 éves nyugdíjkorhatár további emelése (és a Nők40 névre keresztelt korkedvezményes lehetőség szigorítása) pusztán a demográfiai trendekből kiindulva valószínűleg bekövetkezik. Igaz, hogy nem rövid távon, hiszen csak nemrégiben fejeződött be a korhatár emelése, és már ma is nagyon sokan vannak, akik alig (vagy egyáltalán nem) érik meg a nyugdíjas kort. A mai negyvenesek és fiatalabbak azonban feltehetően hiú ábrándokat táplálnak, ha úgy vélik, ők is visszavonulhatnak majd 65 éves koruk betöltésével.
Járulékok növelése
Ugyancsak segíthet a nyugdíjkiadások finanszírozásán, ha a munkavállalók a mostaninál magasabb járulékkulcsokkal kezdenek adózni. Ez azonban mind a munkavállalókra, mind a vállalkozásokra nézve hátrányt jelentene, ugyanis drágítaná a foglalkoztatást, illetve visszavetné a nettó és bruttó bér hányadosát. A járulékkulcsok növelésének alternatívája lehet, hogy olyannyira megnövekedjen a hazai termelés hatékonysága, hogy azonos adózási körülmények között is számottevően növekedjen az egy főre jutó állami járulékbevétel. Kérdés, hogy közép- és hosszú távon van-e realitása a termelékenység kívánatos fokú javulásának.
A nyugdíjak reálértékének romlása
Örök vitatéma, hogy milyen mértékben kellene emelni a nyugdíjakat annak érdekében, hogy legalább megőrizzék a vásárlóerejüket. A svájci indexálás eltörlése óta alkalmazott inflációkövető nyugdíjemelés sok esetben nem tudja ezt biztosítani. Az átlagnyugdíj 2023 januárjában alig 208 200 forintra tehető, miközben az élelmiszerárak egy év alatt 44 százalékkal emelkedtek. Ez különösen az alacsonyabb nyugdíjban részesülő rétegeket sújtja, mert ők azok, akik a nyugdíjuk legnagyobb részét költik erre a termékcsoportra.
Kötelező szülőtartás érvényesítése
Kevés szó esik róla, de hazánkban már működő gyakorlattá vált a kötelező szülőtartás intézménye. A kötelező szülőtartás lényege, hogy az eltartásra szoruló idős szülő nagykorú gyermekeinek anyagilag is gondoskodniuk kell felmenőjükről. Ez például azt jelenti, hogy az idősotthon (a gondozott beleegyezése nélkül is) követelheti a gondozott nagykorú gyermekétől a költségek megtérítését, amennyiben az idős szülő nyugdíja nem fedezi azt maradéktalanul.
Lehet jó nyugdíjunk egy elöregedő társadalomban?
Láthattuk, hogy a következő évtizedekben egyre nagyobb problémát okoz majd a nyugdíjak finanszírozása: a csökkenő létszámú adófizetők egyszerűen nem lesznek elegen ahhoz, hogy méltóképpen gondoskodjanak az idős generáció megélhetéséről. Legkésőbb a 2040-es években – azaz mire az 1975 után születettek nyugdíjba mennének – már drasztikus lépésekre lesz szükség a nyugdíjkassza hiányának kezeléséhez.
Ilyen körülmények között az állami nyugdíjpilléren túli jövedelemforrások kiépítése jelentheti a leghatékonyabb megoldást, egyéni és össztársadalmi szinten egyaránt. A kiindulópont meglehetősen sajátos: az MNB adatai szerint a magyar idősek jövedelmének csaknem 90 százaléka az állami nyugdíjból származik, a kiegészítő pillérek súlya pedig mindössze 3 százalék. Ezzel szemben az OECD-országokban mindössze 58 százalék az állami nyugdíj átlagos súlya, és 18 százalékra tehető a kiegészítő (feltőkésített) pilléreké. Ezek alapján kimondhatjuk, hogy a magyar nyugdíjrendszer tulajdonképpen egyetlen lábon áll, így az idősek rendkívül kiszolgáltatottak az állami nyugdíjpillérnek.
Mégis bizakodásra ad okot, hogy már közel 1,7 millió magyar ember rendelkezik az államilag támogatott nyugdíjcélú megtakarítások valamelyik formájával. Ezek az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP), a nyugdíjbiztosítás, illetve a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ). Egy ilyen megtakarítás segítségével az évtizedek során jelentős pénzösszeget lehet felhalmozni, amely plusz jövedelmet tud biztosítani az idősek számára. Ez tehát az egyik lehetséges megoldás arra, hogy az elöregedő társadalmunkban függetlenedjünk az állami nyugdíjtól, és kevésbé kiszolgáltatott helyzetben érjük el az időskort. Azzal, hogy miként lehetne ösztönözni egy foglalkoztatói hátterű nyugdíjpillér megerősödését is, ebben az interjúban foglalkoztunk.
