Manapság egyre gyakrabban hallani nyugdíjkorhatár-emelésről, így a valóságtól elrugaszkodottnak tűnhet, ha valaki éppen a nyugdíjkorhatár csökkentését szeretné. A Z generáció pont erre hajlik. Cikkünkben ennek lehetőségét és gazdasági következményeit elemeztük.
A Z generáció szerint a nyugdíjkorhatárnak alacsonyabbnak kellene lennie, mint jelenleg. Egy 1000 amerikai munkavállalót megkérdező kutatás adatai szerint a Z generáció 22%-a úgy véli, hogy a nyugdíjkorhatárt 55 év alá kellene csökkenteni. Ezzel szemben a Y generáció (1981–1996) csupán 11%-a, az X generáció (1965–1980) 7%-a, míg a Boomerek (1946–1964) mindössze 1%-a osztja ezt a véleményt, számolt be róla a Newsweek.
A generációk közötti különbség még szembetűnőbb, ha a magasabb nyugdíjkorhatárt vizsgáljuk, a Boomerek fele úgy gondolja, hogy a korhatárnak 65 és 69 év között kellene lennie, míg a Z generáció tagjainak csupán 23%-a ért egyet ezzel az elképzeléssel.
Hirdetés
Hirdetés
Régebben sem volt lényegesen alacsonyabb a nyugdíjkorhatár
Ahhoz, hogy megértsük a nyugdíjkorhatárral kapcsolatos vitákat, érdemes visszatekinteni a történelemre. A 19. század végén, amikor Németországban először bevezették a maihoz hasonló nyugdíjkorhatárt, azt 70 évben állapították meg. Akkoriban azonban nagyon kevesen élték meg ezt a kort, hiszen az átlagos várható élettartam messze elmaradt ettől. Ebben az időszakban (1881-1890) Németországban az átlagos várható életkor 37 év volt a férfiak esetében és 40 év a nők esetében. Az értékek elsősorban a magas csecsemő- és gyermekhalandóság miatt voltak ennyire alacsonyak, mivel ugyanekkor 30 éves korukban számíthattak még további 32 és 34 évre a férfiak és a nők.
Nagy árat kellene fizetni az 55 éves nyugdíjkorhatárért
Magyarország egyre inkább elöregedő társadalommá válik, amit a csökkenő születésszám és a növekvő várható élettartam egyaránt befolyásol. Ha a nyugdíjkorhatár nem változik, akkor az eltartottsági ráta tovább emelkedik, ami komoly terhet ró a dolgozó korosztályra, akiknek saját maguk mellett az idősebb generációkat is el kell tartaniuk.
Az eltartottsági ráta változását, kicsit sajátos módon, úgy vizsgáltuk, hogy a 19–64 éveseket aktívnak, mindenki mást pedig inaktívnak tekintettünk. Emellett modelleztük, hogyan alakulna ez az arány, ha a nyugdíjkorhatárt 55 évre csökkentenék, vagyis csak a 19–54 éves korosztály tartozna az aktívak közé.
A 2024-es demográfiai adatok szerint, ha a nyugdíjkorhatár 65 év, egy dolgozó (19–64 éves) 0,65 nem dolgozót tart el, legyen az fiatal vagy idős. Ha viszont a nyugdíjkorhatárt 55 évre csökkentenénk, az eltartottsági ráta jelentősen megugrana, és már egy dolgozóra 1,06 nem dolgozó jutna.
A jövőben a helyzet még súlyosabbá válna. 2060-ra – két évvel azelőtt, hogy a Z generáció legidősebb tagjai nyugdíjba vonulhatnának – a 65 éves nyugdíjkorhatár mellett az eltartottsági ráta 0,84-re emelkedne. Ha azonban 55 évre csökkentenénk a korhatárt, 1 dolgozó saját magán kívül még 1,32 embert tartana el. Ez jól mutatja, hogy a nyugdíjkorhatár csökkentése milyen komoly terhet róna a dolgozó generációkra.
Ezek alapján, ha ugyanolyan életszínvonalat szeretnénk biztosítani a nem dolgozóknak, mint a dolgozóknak, vagyis azonos jövedelmet szeretnénk garantálni számukra, akkor jelentősen növekednie kellene az adóterheknek is. Ez az egyensúly fenntartása érdekében azt jelentené, hogy a dolgozók által megtermelt jövedelem nagyobb részét kellene az újraelosztás rendszerébe csatornázni, hogy a nyugdíjasok életszínvonala ne csökkenjen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csupán az újraelosztással kapcsolatos adóteher a 65 éves nyugdíjkorhatár esetén 46%-os adókulcsban nyilvánulna meg, míg 55 éves nyugdíjkorhatár esetén ez már 57%-ra növekedne.
Fontos megérteni, hogy ez a számítás csupán az újraelosztás alapvető költségeit tükrözi, azonban az állami kiadások ennél jóval szélesebb spektrumot ölelnek fel. Ide tartozik többek között az infrastruktúra fenntartása, az állami működés biztosítása, például a rendfenntartás, a közösségi szolgáltatások és a gazdasági funkciók finanszírozása is. Ha ezekre is figyelemmel vagyunk, a tényleges adóteher akár további 15-20 százalékponttal is magasabb lehet. Ez azt jelenti, hogy 2060-ban, ha a nyugdíjkorhatárt 55 évre csökkentenénk, az adók a jövedelmek akár 77%-át is elvonhatnák. Ez a megközelítés egyértelműen szemlélteti, hogy milyen jelentős anyagi terhet róna a társadalomra egy ilyen változtatás.
De mégis hogyan érhető el a korábbi nyugdíj?
A korai nyugdíjazás eléréséhez az egyetlen reális lehetőség az elöregedő társadalmak világában a saját nyugdíjmegtakarítás. Az állami nyugdíjrendszer jövője bizonytalan, így, ha valaki korán szeretne visszavonulni, magának kell gondoskodnia a szükséges anyagi alapokról.
A Z generáció ebben a tekintetben kifejezetten tudatosnak tűnik. Sokan már fiatalon elkezdenek takarékoskodni, és rendszeresen jelentős összegeket tesznek félre, hogy megalapozzák a jövőjüket. Ennek az előrelátó hozzáállásnak köszönhetően már fiatal korban kihasználják a kamatos kamat erejét, amely az egyik legfontosabb tényező a sikeres megtakarítási stratégia kialakításában.
Minél korábban kezd valaki megtakarítani, annál könnyebben érheti el pénzügyi céljait. Ez azt jelenti, hogy vagy kisebb havi összegeket kell félretennie, vagy a nyugdíjas éveire nagyobb tőke gyűlik össze. Az idő szerepe ebben kiemelkedően fontos, hiszen a korai takarékoskodás hosszú távon jelentős előnyt jelent azokhoz képest, akik később kezdik el a megtakarítást. A kamatos kamat ereje ilyenkor hatványozottan érvényesül, ami lehetővé teszi, hogy a befektetett összegek az évek során önmagukat gyarapítsák.
A fenti ábra jól szemlélteti, hogy a késlekedés milyen komoly hatással lehet a nyugdíjvagyon elérésére. Minél később kezdünk el megtakarítani, annál nagyobb havi összeget kell félretennünk ahhoz, hogy ugyanazt a célt, például egy 60 millió forintos nyugdíjvagyont elérjünk. A kamatos kamat ereje a korai kezdés esetén jelentős előnyt biztosít, hiszen az idő előrehaladtával a befektetett összegek exponenciálisan gyarapodhatnak. Ha viszont későn kezdjük a takarékoskodást, az elvesztett időt csak jelentős havi többletbefizetésekkel lehet pótolni, ami nagy terhet róhat a később megtakarítani vágyókra.
Tudd meg neked mi jönne össze!
Használd a Bankmonitor nyugdíjmegtakarítás kalkulátorát, és tudd meg, milyen összeget gyűjthetnél össze nyugdíjas éveidre! Tervezd meg már most a jövődet, hogy biztos alapokon állj 65 éves korodban, és ne kelljen aggódnod a pénzügyek miatt.
