Itt a nyári időszámítás, egyre szebb az idő, ami sokakat vehet rá egy hétvégi kirándulásra a környező országokba, vagy akár a fapados légitársaságoknak hála, akár még messzebbre is. Nagy kérdés mindig utazás előtt, hogy mennyi pénzt váltsunk, hiszen ma már a többségnek van érintésmentes fizetésre alkalmas bankkártyája és/vagy hitelkártyája. Tapasztalatból mondhatjuk, hogy a plasztik jól helyettesíti a készpénzt.
Úgy adódott, hogy Bécs lett az úti célunk, hiszen a megannyi látnivalóval kecsegtető város vonattal közelebb van Budapesttől, mint Debrecen. Csak két napot voltunk kint, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy leteszteljük, tényleg meg tudunk-e állni a saját lábunkon készpénz nélkül.
Kijelenthetjük, hogy maximális biztonságban vagyunk a bankkártyánkkal a pénztárcánkban, esetleg a telefonunk tokjába rejtve, bár voltak apróbb döccenők.
Az nyilvánvaló, hogy itthon egy egyszerű menettérti jegyet a kártyánkkal megvehetünk. A kinti tömegközlekedésre kétnapos bérletet mi meg tudtuk venni az érintős kártyával, viszont a közvetlenül utánunk következőknek már nem volt ekkora szerencséjük. Az automata épp ekkor gondolta azt, hogy bemondja az unalmast, és a PIN-kódot bevette, de a bérletet már rest volt kiadni.
Elsőre az összeget befoglalta a bank a számlán, viszont legnagyobb szerencséjükre negyed óra idegőrlő várakozás után kiderült, hogy a kérdéses összeget felszabadították (az ügyfélszolgálaton szintén lehetett kártyával fizetni, ahol már minden flottul ment). Ekkor jön nagyon jól az, ha be van állítva az értesítés a bankkártyás fizetésről, vagy van mobilbankunk, ahol rápillantunk a tranzakció történetre.
Abba bele sem merünk gondolni, hogy mi történt volna, ha a rendszer úgy romlik el, hogy a pénzt tartósan leemeli a számláról. Kint ugyanis azt a tájékoztatást kapták, hogy panaszt kellene tenni, amit kivizsgálnak, viszont a pénz visszautalása 4-6 hetet is igénybe vehet. Ráadásul nincs arra garancia, hogy elismeri a hibáját a jegykiadó automata fenntartója. Így akár keresztet is vethettek volna a pénzre.
Attól eltekintve, hogy egy gyorsétteremben az ételrendelésre alkalmas kioszk a bolondját járatta velünk, semmilyen hátrány nem ért bennünket a készpénz gyakorlatilag teljes hiánya miatt. Persze volt olyan pékség vagy éppen olyan belvárosi bódé, ahol csak készpénzt fogadtak el, viszont mindenhol lehetett kártyával is fizetni.
Történetünk végén álljon itt néhány jó tanács, ha hasonló cipőben járunk:
- a legnagyobb kártyatársaságok (például MasterCard, Visa) plasztikjai mind jó szolgálatot tesznek, hiszen széles körben elfogadottak
- biztonsági tartalékként váltsunk azért egy kis készpénzt is, de ha nagyvárosban teszünk látogatást, akkor minden bizonnyal a bankkártyával vagy hitelkártyával is boldogulni fogunk
- ha megszorulnánk, akkor még mindig tudunk bankkártyával készpénzhez jutni, aminek magas költsége is lehet, bár például az Erste Privilégium „L” díjcsomag esetében a bankcsoport külföldi fiókjaiból is ingyenesen vehetünk fel készpénzt
- ajánlatos külföldi út előtt beállítani a bankkártyás fizetésre vonatkozó SMS jelzést, már akár alacsonyabb költési limit mellett
- ha van mobilbanki hozzáférésünk, akkor az előbbit ki tudjuk váltani, bár itt a biztonságos internet elérhetőség is fontos szempont
