Az állami nyugdíj évtizedek múlva nem tud majd olyan megélhetést biztosítani, mint most, ezért elengedhetetlen az előtakarékosság. Ez viszont csak a jéghegy csúcsa, mert ahogy azt egy friss felmérés is bizonyítja, a megtakarításon felül magas kockázatot kell vállalni, hogy a céljainkat elérjük. Nem szabad mindezt félvállról venni, mert a nyugdíjban akár milliókat is jelenthet egy jó választás. A lényeg, ne féljünk a kockázattól, inkább barátkozzunk meg vele.
Ha befektetés, akkor érdemes kockáztatni
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nyugdíjrendszert érintő kihívások csak nálunk olyan súlyosak, pedig ez nincs így. Egy világméretű problémáról van szó, ezért is foglalkoztatja például annyira nagyon a tengerentúli embereket, hogy mi lesz a nyugdíjukkal.
Egy közelmúltban végzett felmérés, amit egy nagy amerikai pénzügyi csoport (Legg Mason) kérésére készítettek el, azt hozta ki, hogy:
- az emberek átlagosan csak a 40%-át takarították meg nyugdíjra, mint amennyire szerintük szükségük lenne (263 ezer dollár a 658 ezerrel szemben),
- ráadásul túlságosan óvatosak a befektetésekben a válaszadók, amivel csekély esélyük van a céljaikat elérni.
Érdekes annyiban az eredmény, hogy a korábban nagyon is a kockázatvállalásukról ismert amerikaiakról is kiderült, hogy konzervatívak, ami pont a nyugdíjra készülésnél problémát jelent. Az elemzés alapján az emberek megtakarítása 30%-ban készpénzben van, 24 százalék a részvények aránya és további 22 százalékot visznek el a kötvények. Márpedig ennél sokkal nagyobb kockázatot kell vállalni, ha nagyobb megtakarítást kívánnak összegyűjteni a nyugdíjra.
Két fő következtetés számunkra, hogy:
- lehetőségeinkhez mérten már minél fiatalabb korban érdemes célzottan nyugdíjra előtakarékoskodni,
- de ez önmagában nem elég, olyan befektetést kell választanunk, ami a felvállalt kockázatért cserébe magas hozammal kecsegtet az infláció felett.
Nézd meg nyugdíj kalkulátorunkkal, hogy mekkora pénzt gyűjthetsz össze!
Hirdetés
Hirdetés
A nyugdíjunk függ a jó választástól
Elég csak egy kicsit körbenézni a befektetések között és mindenki számára világos lehet, hogy komoly erőfeszítés kell a 3-4% feletti éves hozamhoz. A mindenki által megvásárolható állampapírok éven belül szemmel is alig látható nyereséggel kecsegtetnek, de például az óvatosabb befektetési alapoktól sem lehet túl sokat várni.
Éppen ezért mindenkit óva intenénk attól, hogy a nyugdíj-megtakarítását ilyen nagyon alacsony kockázatú formában kamatoztassa. Főleg akkor, ha még a valós nyugdíjazásig sok évtized van hátra. Fiatalon, amikor még több évtizedet kamatozik a pénzünk, akkor van igazán ideje a magas kockázatvállalásnak (például magasabb részvényarány formájában).
Gondoljunk csak bele, ha becsúszik egy-egy év, amikor vesztünk akár 15-20%-ot, akkor sincs semmi baj, mert tudjuk, hogy következnek majd olyan évek is, amikor a korábban elszenvedett veszteség többszörösét kaphatjuk vissza nyereségként. Hosszú távon a mérleg a nyereség felé mozdul majd el, reményeink szerint annyival, hogy kimondhassuk, megérte a kockázatvállalás.
Idősebb fejjel persze már más a helyzet, akkor érdemesebb egy kicsit visszavenni a kockázatokból. De ne kövessük el azt a hibát, hogy átesünk a ló túloldalára és túlságosan is védelembe vonulunk. Egyrészt ezzel csökken az elérhető hozam felső határa, így az összegyűjthető megtakarítás plafonja is. Másrészt, ha egyre tovább élünk, akkor nyugdíjat is tovább fogunk kapni, és már ezért is érdemes minél nagyobbra felduzzasztani a nyugdíj-megtakarításunkat.
Az amerikai tanulmány szakértői ezért is azt javasolták, hogy ha pályakezdők vagyunk, akkor a részvényarány nyugodtan 50% fölé is mehet. Míg a nyugdíjhoz közel állóknál sem kell 30% alá csökkenteni a részvényarányt. Ez utóbbit is azért teszik, hogy még az utolsó apró cseppeket is ki lehessen csavarni a megtakarításból.
Összehasonlításképpen, az önkéntes nyugdíjpénztárak statisztikáiból kiindulva, hogy a legtöbben a kiegyensúlyozott portfóliókban vannak, ahol a kötvények vannak túlsúlyban. A részvények aránya eltérő egyes pénztárak között, de átlagosan 25-30% között lehet. Ha hallgatni akarunk az amerikai javaslatra, akkor fiatalon érdemesebb a növekedési portfóliót választani, majd idővel átválthatunk a kiegyensúlyozottba is.
Végezetül megjegyeznénk, a legtöbb esetben addig tudjuk mi meghatározni a befektetéseket, amíg nem kezdjük el felhasználni a nyugdíjcélú-megtakarítást. Utána már kevés beavatkozási lehetőségünk van, kivétel talán a NYESZ, ahol szabadon bármit kezdhetünk a pénzünkkel. Ehhez viszont nagy szakértelem szükséges, ami korlátozó tényező.
A fő üzenet ezzel együtt az, hogy legyünk nyitottak a kockázatokra, mert csak ekkor van esélyünk olyan hozamot elérni, ami közelebb visz a céljainkhoz. Évtizedek múlva korántsem lesz mindegy, hogy mindössze 2-3%-ot értünk el éves alapon, vagy éppen 4-6%-ot. Befizetéstől függően milliós eltérések is lehetnek majd az egyéni számláknál, ami a várható nyugdíj-kiegészítést is befolyásolja.
