5000 milliárd a tét, de a britek kilépése miatt nagyon kell sietni! – interjú

5000 milliárd a tét, de a britek kilépése miatt nagyon kell sietni! – interjú
Hirdetés
Hirdetés

Cikk2017-02-01 Frissítve: 2024-07-22
 

Ki vannak éhezve a kis- és középvállalatok a fejlesztési pénzekre, a szűkös időszak után ebben az évben az Európai Uniós források tömkelege szakadhat a nyakukba. Kulcsfontosságú lesz 2017, mert felgyorsítják a pályázatok kiírását, viszont a sikerhez le kell küzdeni a lassú bürokráciát, a munkaerőhiányt és egyéb hátráltató tényezőket. De most kell lépni, mert a Brexit miatt nagy átalakítások várhatók a forráskiosztásban. A vállalkozók számára további jó hír, hogy a Növekedési Hitelprogram kifutása után is lesz olcsó hitel – mondta el Krisán László, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója.

Bankmonitor.hu (BM): Egyetért azzal, hogy a kis- és középvállalatok számára az utóbbi években nem sok babér termett az uniós pályázatoknál?

Krisán László (KL): A kkv szektor számára az előző pályázati ciklus (2007-2013) uniós forrásai 2012 májusára valójában elapadtak. Igaz, hogy volt szó az új ciklus pályázatainak mielőbbi kiírásáról, azonban az utóbbi években – különösen 2014-2015-ben – ezeket a forrásokat a kkv-k nem tudták igénybe venni. A cégek gyakorlatilag forrás nélkül maradtak, így nem is lehet kérdéses, hogy nagy szükségük van a kedvezményes finanszírozási lehetőségekre. Sorban állnak a cégek a forrásért, csak legyen olyan kiírás, ami lehetőséget is ad nekik. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy amint kiírnak egy pályázatot, akkor 3-5-7-szeres a túljelentkezés rá. Más szóval, igény az van.

BM: Komoly változások indulnak el, a következő hónapokban a teljes ciklusra (2014-2020) meghirdetik az összes pályázatot. Gondolom, üdvözlik ezt a döntést?

KL: Egyrészt, az nagyon jó hír, hogy míg a legutóbbi ciklusban a források 14-15%-át tudták lehívni a kkv-k, addig a mostani ciklusban 50% körüli lehet ez a szám, ami bíztató. Mi már évek óta a gyorsítást javasoltuk és nagyon örülök, hogy a Kormányzat is hasonlóan vélekedett azaz, hogy egy hétéves ciklust meg lehet úgyis valósítani, ha nem hét évig húzzuk el a kifizetéseket. Most úgy látszik, hogy az első két év a kkv oldaláról megcsúszott, viszont három év alatt is lehet csodát tenni. Sőt én azt javasolnám, hogy még gyorsabb ütemre kellene váltani. A kkv-k hét és fél év válság után vannak, végre el tudnak indulni fölfele, ehhez pedig egy nagyon jó eszköz az uniós pénz. Hiába van rengeteg hitelforrás a piacon, és hiába van a piac tele forrással ezek a pénzek nem jutnak el a kkv-khoz, főleg a mikrovállalkozásokhoz nem.

BM: A bankok kiket tudnak egyáltalán elérni?

KL: Különböző statisztikák vannak, de én azt gondolom, hogy ma Magyarországon a valósan működő kkv-k száma 700 ezer körül lehet. A bankok mindenkit elérnek, a kérdés az, hogy mivel és tudnak-e megoldást adni a forrásproblémákra. Olyan nincs, hogy több százezer vállalkozás nem hitelezhető, azaz „bankképtelen” lenne. Persze meg lehet érteni a bankok óvatos hitelezési politikáját is, viszont attól még a probléma nem szűnik meg. Igenis el kell érni a többi, kisebb vállalatot is, hiszen ők összességében több millió embert foglalkoztatnak, nemcsak banki termékeken, de uniós forrásokon keresztül is.

BM: Az uniós pályázatoknál Brüsszellel is sok részletkérdést kell tisztázni. Milyen nyitott kérdések vannak még?
KL: Több fontosabb pontban is ellentét van egyelőre a magyar kormány és Brüsszel között. Ilyen többek között az 50%-os előleg kérdése. Egyszerűen nem értem, hogy mi a probléma azzal, ha az állam a pályázati összeg egy részét előlegként megfinanszírozza. Brüsszel számára ez egyáltalán nem okoz problémát, hiszen ő nem fog kifizetni 50%-ot, maximum 30%-ot, a maradék 20% kockázatát az állam viselné. Pontosan ezért mi is arra buzdítjuk a kormányt, hogy ebben a vitában ne engedjen, hiszen mindenki csak jól járna vele, legfőképp a hazai kkv-k. Ugyanígy az olyan helyzeteket is meg kell oldani, mint hogy Budapest fejlettségét az egész közép-magyarországi régió, főleg a pest megyei települések megszenvedik. Attól még, hogy a régión belül néhány városnak jól megy, sok kis település van, aki az életéért küzd. Erre találta ki annak idején Írország azt a megoldást, hogy kreatívan értelmezték a városhatárokat. Előfordult olyan év, amikor Dublin egy 2 milliós nagyváros volt, míg olyan időszak is, amikor egy 800 ezres falu, attól függően mire adott az unió pénzt.

BM: Nem fáklyásmenet egy beruházás elindítása, az engedélyeztetésekkel nagyon sok idő megy el. Ezzel lehet valamit tenni?

KL: Amit nagyon meg kell fogni, az az engedélyeztetés. Elképesztő, hogy milyen iszonyatosan sok időt emészt fel, míg a szükséges engedélyekhez hozzá lehet jutni. A bürokrácia ezen a téren nagyon sok fejfájást okoz a kkv-knak. A projekteket szétcincálják ezek a késések. Előfordul, hogy egy-egy esetben évekig húzódik az engedélyezés, márpedig most erre nincs idő. Azért kell sietni, mert a Brexit itt van előttünk, a britek 2019. január elsejétől várhatóan kilépnek az EU-ból. Márpedig ebben az esetben a 2019-re és 2020-ra eső befizetéseket nem fogják teljesíteni. Az uniós büdzséből 10,5%-ot adnak a britek, ha ők kiesnek, akkor nem lesz olyan ország, aki a helyükre álljon és kipótolja a hiányzó összeget. Így nem marad más hátra, mint hogy csökkentsék az országoknak járó támogatási pénzeket. Minél inkább sietünk, annál jobb, mert ha a támogatási szerződés meg van kötve, akkor azt az összeget már nem vehetik el.

BM: A pályázati bíráló rendszer is átalakult. Ez nem okoz késéseket a rendszerben?

KL: Azt gondolom, hogy nem volt szerencsés idő közben változtatni a rendszeren. Meg lehetett volna tenni még 2014-ben, vagy ha már ez nem sikerült, akkor majd 2020-ban. Több tízezer pályázat van beadva és erős a csúszás, ezt meg kell oldani soron kívül. A kkv-nál ez kulcskérdés, mert ha van egy ötlete és egy jó projektje, akkor az aktuálisan érvényes, lehet, hogy fél éven belül ennek már nem lesz relevanciája, mert okafogyottá válik az üzleti terv. Szerencsére az átmenetet sikerült átvészelni és tavaly decemberben, valamint ebben évben óriási összeg lesz lehívható. Csak tavaly év végén közel 2000 milliárd forintról beszélhettünk, és ehhez jön még 2017-ben 2000-3000 milliárd forint. A nagy kérdés, hogy ezt az 5000 milliárd forintot fel tudja-e szívni a magyar piac.

BM: Egyre szűkösebbek a kapacitások, már most is sokan munkaerőhiányra panaszkodnak.

KL: Nagyon nehéz lesz a helyzet, hiszen a sok állami beruházás már önmagában sok kapacitást leköt. E mellé jön a CSOK is, ami szerintem tavasszal fog belobbanni. A kkv-knak így a saját projektjükre nehezebb dolguk lesz, mert alig lesz ember, aki megépítse az új gyártókapacitásokat, megannyi épületet kell felhúzni, miközben sokkal kisebb arányban lesz lehetőség eszközvásárlásra. Mindez azért is nagyon fontos, mert ha netalántán 2020 után valóban nem lesz EU-s pénz vagy csak visszatérítendő, akkor is olyan beruházásokat kell most megcsinálni, ami a termeléshez hozzájárul, és 2020 után is értéket hoz létre. A kialakult szűk kapacitás-helyzet pedig várhatóan áremelkedéssel jár együtt.

BM:A közbeszerzési törvény is módosult, ami azért okozhat fejfájást a kisebb cégeknek.

KL: Nem a kkv-k miatt kellett a rendszert megváltoztatni, hanem a nagyobb projektek miatt, amiért viszont olyan szigorítás történt, amivel – egy hasonlattal élve – a vízzel együtt a gyereket is kiöntjük a lavórból. A nagyobb cégek a szigorú feltételeknek meg tudnak felelni, mert van rá apparátusuk és szakértelmük. A kisebb cégek viszont ezzel nem tudnak egyedül megbirkózni. Két dolgot is hozhat ez magával. Egyrészt ez visszavetheti a kkv-kat, és a projektek végrehajtása elhúzódhat, másrészt kialakulhat egy új tanácsadói piac, ami előnyéből fakadóan borsos árat kérhet majd el a közbeszerzési tanácsokért cserébe.

BM: A Széchenyi Kártya Programban több változás is történt az utóbbi hónapokban, ilyen volt, hogy a hitelfelvételi plafon 50 millióra emelkedett. Miért volt erre szükség?

KL: A Széchenyi Kártya egy evolúciós termék, folyamatosan fejlődik és általában félévente módosítunk rajta. A piac folyamatosan változik, és ehhez alkalmazkodni kell. Naponta több száz megkeresést kapunk vállalkozóktól és mindenki elmondja, hogy neki éppen mi okoz nehézséget. Egy dolgot kell csinálnunk, ezeket összegyűjteni és az ésszerű vállalkozói igényeket beépíteni a Programba. Az utóbbi években is ennek megfelelően jártunk el, és a limit emelésére is ezért volt szükség. A vállalkozók kérdezték, hogy miért nem mehetnek fel 25 millió forint fölé. Nagyon komoly kereslet mutatkozik rá, és nem úgy, hogy a mikrovállalkozások viszik el a 25 millió forint feletti hiteleket, hanem megjelent egy olyan kis-középvállalati réteg is a Széchenyi Kártya Program igénylői körben, amely már az 50 milliót kéri.

BM: A Program kondíciói kategóriájukban a legjobbak. Ez miként tudják fenntartani?

KL: Nálunk egyszerűen alapelv, hogy a termékpalettánkon a legjobb kondíciójú termékek legyenek jelen. Ezt a Széchenyi Kártya Program valamennyi hiteltípusához nyújtott állami kamattámogatás és kezességi díjtámogatás biztosítja. A Széchenyi Kártya Program kondíciói, feltételrendszere egységes és az a bank, aki ezeket a terméket forgalmazni kívánja, annak el kell fogadnia a standard feltételeket.

BM: A jegybank Növekedési Hitelprogramja tavasszal lejár. Milyen kapcsolat volt a két termék között, mi lesz ezután?

KL: Az NHP abból a szempontból is nagyon jól vizsgázott, hogy felhívta a vállalatok figyelmét, hogy érdemes hitelt felvenni és beruházni, és a bankokat is ösztönözte a hitelezési aktivitásuk növelésére. A válságot követően nagyon sokan a világvégét vizionálták, ennek ellenére a jegybank programja bebizonyította, hogy olcsó, 2,5%-os hitel mellett igenis érdemes fejleszteni. Az NHP a Széchenyi Kártya Programot is magával tudta húzni, mert az előbbi termék nem tudott lemenni olyan mélységig, amelyet viszont mi ki tudtunk szolgálni az SZKP hitelekkel.

BM: Vannak azért olyan bankok, akiknél nem érhető el még most sem a Széchenyi Kártya. Mennyire tud megélni egymás mellett a program és a banki termékek?

KL: Nem gondolnám, hogy lenne bármilyen összeütközés. Mindig azt kell nézni, hogy kinek miért jó egy termék. A Széchenyi Kártya egy win-win szituáció, mindenki nyer rajta. A kkv számára azért, mert nagyon olcsón, gyorsan akár tárgyi biztosíték nélkül is kap pénzt. Az államnak azért jó, mert kis ráfordítással komoly növekedést tud elindítani a szektorban, a hitelek révén megnőtt „fogyasztás”, illetve az ezek révén hasznosuló beruházások pedig jelentős költségvetési bevételt is hoznak. A bank pedig keres rajta pénzt, és nem futja a teljes hitelezési kockázatot, mert 80%-ot garantőrintézmény garantál. A kamaráknak és a VOSZ-nak pedig azért jó a termék, mert tud szolgáltatást adni a tagjainak és irányukba nagyobb érdeklődést generál. A bankok kedvelik a Széchenyi Kártya Programot, presztízskérdés számukra, hogy ügyfeleiket az SZKP igen kedvező támogatott hiteleivel is ki tudják szolgálni, ezért is van szinte teljes lefedettségünk. Van persze néhány kivétel, de az az egy-két bank, aki nem érintett, azok is most térnek vissza vagy lépnek be erre a területre. Nem gondolnám, hogy bárkinek is aggódnia kellene, hiszen a cégek jellemzően több bankkal is kapcsolatban vannak, vagyis ha szeretnének hitelt felvenni a Széchenyi Kártya Programban, akkor azt meg tudják tenni.

Hirdetés
Hirdetés