A dánok 74 évesen mennek nyugdíjba – miért hisszük azt, hogy nekünk alanyi jogon jár a 65 év?

A dánok megőrültek, hülyék… legalábbis ezt gondolhatnánk, hiszen a most 23 évesek ott csak 74 éves korukban mehetnek majd nyugdíjba. Ez elsőre tényleg nem hangzik valami fényesen, de tegyük a szívünket a kezünkre: mi magyarok, tényleg jobbak vagyunk?

Mi inkább azt hazudjuk magunknak, hogy tartható a 65 éves korhatár. Néha még a kormány is ezzel nyugtat minket. És lássuk be, érthető a félelem: politikailag öngyilkosság lenne felbőszíteni a társadalom legaktívabb szavazóbázisát.

A hozzáállás tipikus: „Jó lesz az a 65, majd hozzányúlunk, ha már dől össze a ház”. A ház még nem dől, de a repedések már szabad szemmel is látszanak. Pontosan tudjuk az okát is, de nem akarjuk zargatni a bent lakókat azzal, hogy fizessenek vagy dolgozzanak többet – még akkor sem, ha ezen múlik, hogy rájuk omlik-e a tető. Valahogy így néz ki ma a magyar nyugdíjhelyzet.

Tény, hogy politikailag kockázatos az emelés. De ki kell mondani a kellemetlen igazságot: egyetlen generáció kényelme vagy akarata nem sodorhatja veszélybe egy ország hosszú távú pénzügyi stabilitását.

Ez különösen igaz a magyar rendszerre, ahol szinte mindenki majdnem teljes mértékben az állami nyugdíjra támaszkodik. Erről az „infúzióról” minél előbb le kellene jönni, mert ezt a fajta felelőtlenül a szakadék felé rohanó működést egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.

Miért rohanunk szakadékba?

Elsősorban azért mert közel kétszer akkora teher lesz az időseket eltartani 40 év múlva, mint amekkora teher ez most.

Negyven év múlva nagyjából kétszer annyi időst kell eltartani, mint ma. Ez minden uniós országot érint, de nagyon különbözően reagálnak rá — már ha egyáltalán tesznek valamit. A rendszer fenntarthatósága szempontjából Dánia jó példa, bár az ottani megoldás elsőre meghökkentő lehet.

Dániában a nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz kötötték: az a cél, hogy a nyugdíjban töltött évek száma generációról generációra nagyjából azonos maradjon. Vagyis ha a várható élettartam egy évvel nő, akkor a nyugdíjkorhatár is egy évvel emelkedik. Ennek következtében a mai fiatalok akár a hetvenes éveik közepéig is dolgozhatnak majd.

Dánia mellett Hollandia és Észtország is azt az utat választotta, hogy a nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz köti.

Nem vagyunk mi különbek, mégsem lépünk

Nem vagyunk különbek másoknál, mégsem lépünk. Mi inkább azt választjuk, hogy nem teszünk semmit. Pedig ahogy a fentebbi (első) ábrán is látszik, sem a magyar, sem a visegrádi országok helyzete nem különbözik érdemben: a demográfiai nyomás ugyanúgy jelen van, mint Nyugat-Európában.

Persze lehet azt mondani, hogy a nyugatiak és az északiak egészségi állapota jobb, „fiatalabbak” ugyanabban az életkorban — és ebben tényleg van valami. Nálunk viszont ehhez hozzányúlni politikailag szinte öngyilkosság lenne. Aki megemelné a korhatárt, azt jó eséllyel a következő választáson kiszavaznák.

Pedig a magyar kormánynak volt egy évtizedenként adódó lehetősége: az Európai Bizottságnak megígérte, hogy végrehajt egy nyugdíjreformot, és azt 2025. március 31-ig hatályba is lépteti.

Erre végül nem került sor. Pedig itt lehetett volna bőven „Brüsszelezni” és közben fájdalmas, de szükséges reformokat végrehajtani. Azonban ebből nem lett semmi, még a kormány által rendelt javaslatokat sem tették közzé a Bizottság felé tett vállalásaik ellenére sem. Végül az OECD honlapján vált elérhetővé és úgy értesült róla a magyar nyilvánosság.

A javaslatcsomag az alább lépéseket tartalmazta:

• A nyugdíjkorhatár és a Nők40 jogosultsági ideje 2025-től vagy 2035-től kezdve a várható további élettartamhoz igazodna, mégpedig 2/3 : 1 arányban.
• A Nők40 feltételei közé életkori korlát is bekerülne: például 60 éves kor előtt akkor sem lehetne igénybe venni a kedvezményes nyugdíjat, ha a jogosító idő már teljesült.
• A Nők40 fokozatosan kivezetésre kerülne úgy, hogy a jelenlegi 40 év jogosító idő követelménye évente egy évvel emelkedne.

Ezek a javaslatok azonban az íróasztalban maradtak. A kormány nem vállalta be még az EU-s forrásokért cserébe sem, hogy megreformálja a magyar nyugdíjrendszert. Úgy döntöttek, hogy a rövid távú népszerűség fontosabb a hosszú távú fenntarthatóságnál.

Lehet, hogy a dánok megőrültek a 74 éves korhatárral, de ők legalább szembenéztek a valósággal. Mi viszont becsukott szemmel ülünk a szakadék felé tartó vonaton és azt ismételgetjük magunknak, hogy minden rendben van.

Nem a dánok az őrültek meg. Hanem akik elhiszik, hogy a matematika törvényei rá nem vonatkoznak.

A saját jövődért te felelsz

Ha szeretnél erről a „vonatról, repülőről” időben leszállni, vagy legalább egy ejtőernyőt készíteni a zuhanásra, akkor érdemes saját magadnak felépítened egy nyugdíjmegtakarítást. Szerencsére ebben még az állam is támogat, évente akár 280 ezer forinttal.

Mindenekelőtt érdemes megnézni, mennyi nyugdíjat kapnál a pályád alapján. Ebben segít a Bankmonitor állami-nyugdíj kalkulátora, ahol megtudhatod nagyjából mennyi állami nyugdíjra számíthatsz. Ezek alapján könnyen megállapíthatod, hogy mekkora nyugdíjkiegészítésre lesz szükséged az életszínvonalad fenntartásához.

A megtakarítást érdemes minél fiatalabb korban elkezdeni, mert így több időt adsz a kamatos kamatnak, hogy tegye a dolgát — és ez talán a legfontosabb. Ezért akkor is jó elindítani, ha eleinte csak kisebb összeget tudsz félretenni, később úgyis lesz lehetőséged emelni.

A megtakarított pénzre pedig ne úgy gondolj, mintha „a kukába menne”, hanem úgy, hogy a jövőbeli, nyugdíjas énednek teszel félre. Neki sokkal nagyobb szüksége lesz arra a havi 20–30 ezer forintra, mint most neked. Ráadásul erre az összegre hosszú évek alatt hozam is rakódik — ezért számít annyira, hogy minél korábban kezded el. Minél több időd van hozamot termelni, annál nagyobb lesz a végeredmény.

Használd a Bankmonitor nyugdíjkalkulátorát és derítsd ki neked mekkora vagyonod gyűlne össze 65 éves korodra!