Japán és Dél-Korea a 20. század második felében nagy utat tett meg, hiszen a legelmaradottabb országok sorából csakhamar a legfejlettebbek közé jöttek fel. Ebben nem kis szerepe volt a sajátságos vállalati rendszernek, ami hatalmas konglomerátumokat és az azokat finanszírozó bankokat tömörített egybe. Az Alapblogos írásában Zsiday Viktor befektetési szakember kifejti, hogy hazánkban is épülnek a hasonló vállalatbirodalmak, csak éppen még kuszább tulajdonosi rendszerrel, kevésbé innovatív tevékenységi körben.
A távol-keleten kialakult klasszikus esernyőszervezetek elemei hazánkban is gyökeret vertek, így a rendszerre jellemző minden elem kialakult a kereszttulajdonlástól a kusza tulajdonosi struktúráig. A magyar chaebolt elsősorban a Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett cégek jelentik, ahol a tulajdonlási struktúrát elsősorban a magántőkealapok jelenléte teszi különlegessé.
Zsiday Viktor szerint a magyar konglomerátumok esetében a koreaiakhoz képest az innovatív üzletágak hiánya, és a még inkább átláthatatlan struktúra jelenti a problémát. A mai gazdasági környezetben az összefonódott vállalatok még nem okoznak itthon komolyabb gondot, ugyanakkor fennáll annak a kockázata, hogy a jelenlegi növekedési ütem mellett veszélyesen naggyá válnak. Márpedig a banki finanszírozási források miatt a gazdaságra is kockázatot jelenthetnek, hiszen nem tudni mennyire bizonyulnak válságállónak a konglomerátumok. Az Alapblog „Magyar tőzsdére magyar chaebolt!” című írásában részletesebben is olvashatsz a témáról.