A kínai pánik közepette rengetegen aggódtak a befektetéseikért, régen szerepelt ennyit a tőzsde a hétköznapi sajtó címlapjain. Vajon mit érdemes tenni ilyen helyzetben a megtakarításainkkal? Hogy érdemes befektetni? „A legmagasabb 10 éves hozamot elért alap” díjával jutalmazott Concorde 2000 alap egyik menedzserével, a Concorde Alapkezelő vezető portfóliókezelőjével és partnerével, Cser Tamással beszélgettünk. A szakértő az interjú végén az egyik legfontosabb befektetési tippet osztotta meg a közönséggel.
(Bankmonitor.hu): Mit gondol, milyen kifutása lesz a jelenlegi globális részvénypiaci eseményeknek?
(Cser Tamás): Egy nagyon intenzív esés volt az elmúlt hetekben a piacokon és mindenki azt találgatja, hogy ez egy ún. flash-crash – egy hirtelen begyorsuló nagy szétesés – volt, ami egy rövid távú esemény, vagy pedig egy hosszabb távú korrekciónak a kezdetén vagyunk. Én inkább a másodikra szavazok, mert azt gondolom, hogy az esés mögött fundamentális okok is meghúzódnak, a feltörekvő világ és Kína nagyobb ütemben lassul, mint ahogy azt korábban gondolták. Ennek egy jele a tőzsdeindexeket elkeseredetten felpumpálni igyekvő, aztán ebben kudarcot valló kínai kormány.
A kínai gazdasági helyzet tehát messze nem megnyugtató. Ennek egy másik megerősítő jele volt, hogy Kína elkezdte leértékelni a devizáját. Ez egy elég fontos jelzés, mert Kína évek óta arra törekszik, hogy a jüan egyre fontosabb szerepet töltsön be a világkereskedelemben, amely szempontból devizája stabilitása mérvadó. Az, hogy most ebből kénytelenek voltak engedni, jelzi, hogy komolyabb a probléma, mint ahogy korábban gondolták. Nem hiszem egyébként, hogy ezzel a pár százalékos devalválással elértük volna a leértékelés végét. Semmi értelme nem lenne annak, hogy éveken keresztül próbálják a devizájuk globális jelentőségét növelni, aztán nagy pofont adni ennek a folyamatnak egy csupán 3-4%-os leértékeléssel. Ez inkább egy komolyabb leértékelés kezdete. Fontos kontextusba helyezni a dolgokat. A jüan eddig a dollárhoz volt kötve, és a dollár az elmúlt egy évben nagyon sokat erősödött szinte minden devizához viszonyítva a világon. Az euróhoz képest például 30-40%-ot. Ez Kínát is magával húzta, gyakorlatilag ennyivel felértékelve a jüant és ennyivel megdrágítva, versenyképtelenebbé téve a kínai termelést. Ehhez képest ez a 3-4%-os leértékelés szerintem értelmezhetetlen és jelentéktelen.
(BM): Várhatóan hogyan fogja mindez érinteni a régiónkat?
(CsT): Kezdjük távolabbról! Nem csak kínai problémát látunk. Nagy gondot okoz ma világszerte – és ez a fejlődő piacok jelentős részét érinti –, hogy a 2008-2009-es válságot követően extrém laza monetáris politika alakult ki, és uralkodik azóta is. Kezdte ezt Amerika a folyamatos kamatcsökkentéssel, majd pénznyomtatással, ehhez csatlakozott Japán és Európa. Ez a borzasztóan alacsony kamatkörnyezet a világ befektetői számára nagy kihívást jelentett, és folyamatosan keresték, hogy hol lehet egy kicsit nagyobb hozamot realizálni. Ez a folyamat aztán nagyon népszerűvé tette a feltörekvő piaci eszközöket. Az ezeken a piacokon így kialakuló hitelbőség oda vezetett, hogy főleg a vállalati szektor nagyon eladósodott. Az alacsony amerikai kamatszint őrült hitelboomot okozott a feltörekvő világban 2010-13 környékén, és ezek az országok rohamtempóban adósodtak el külföldről felvett hitelekkel. Aztán a világgazdaság és Kína lassulása nagy hatással volt a nyersanyagárak összeomlására, a feltörekvő országok nagy része pedig nyersanyagtermelő. Így most itt vannak ezek az országok olyan vállalatokkal, amelyek bevétele és profitja zuhan, miközben az adósságuk jelentős része dollárban van, amihez képest még a devizájuk is gyengül, tehát megdrágult a finanszírozás. Ez nem csak Kína, hanem a feltörekvő piac nagy részének a problémája.
Közép-Európa helyzete különbözik ettől, teljesen más pályát futott be az elmúlt 7-8 évben. Itt a válság előtti időkre volt inkább jellemző, hogy felelőtlen hitelezés folyt fenntarthatatlan növekedési pályával és nagy fizetésimérleg-hiánnyal, vagyis többet költöttek, mint amennyit termeltek. A válság komoly pofon volt ennek a régiónak, amiből aztán éveken át próbált felállni. 5-6 szűk év köszöntött a térségre, ekkor próbálták a rossz hiteleket ledolgozni a vállalatok, leírni a bankok. Ekkor próbálta mindenki a nadrágszíját jobban összehúzni, kevesebbet fogyasztani, leépíteni az adósságából. Tehát pont az ellenkezője történt Európában, mint a feltörekvő piacok nagy részén. Ebből kiindulva, ma a közép-európai régió sokkal jobb helyzetben van, mint a fejlődő piacok nagy része. Ez egy nagyon nagy pozitívum. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy Közép-Európának fontos, hogy mi van a világban, első lépésben fontos, hogy Nyugat-Európa, Németország hogyan működik. És Németországnak fontos, hogy a termékeit hogyan tudja eladni a fejlődő piacokon. Tehát érinthetetlenségről nem beszélhetünk Közép-Európa kapcsán, de arról igen, hogy kevésbé sérülékeny, így tompítottabb hatása lesz ennek a válságnak, mint mondjuk Dél-Amerikában vagy Kelet-Ázsiában.
(BM): Hogyan lehet egy hasonló helyzetet a lehető legkisebb veszteséggel átvészelni?
(CsT): Óvatosabban kell befektetni, mint máskor. Ez azt jelenti, hogy olyan vállalatokba fektetünk, amelyek nem rendelkeznek jelentős feltörekvő piaci kitettséggel, inkább függenek Közép-Európa vagy Nyugat-Európa belső folyamataitól. Másrészt kevesebb kockázatos eszközt kell ilyenkor tartani, mint akkor, amikor optimistább képpel rendelkezik az ember. Mi ezt csináltuk a Concorde 2000-ben is. Egyrészt kisebb a kockázati kitettség, mint átlagosan, és azt is Közép-Európára és Nyugat-Európára koncentráljuk.
(BM): Nagy kérdőjelet jelent a Fed várható kamatemelése is. A kínai gondok miatt viszont ez ismét eltolódhat. Mikorra várja a kamatemelés megkezdését, és véleménye szerint mikor lenne ennek a legmegfelelőbb időpontja? Miért pont akkor?
(CsT): Szerintem ez az időpont már elmúlt. Az utóbbi egy évben voltak olyan pillanatok, amikor jobbak voltak a világgazdasági kilátások és esetleg meg lehetett volna próbálkozni egy kamatemelési ciklussal. Most, hogy felerősödik a feltörekvő piaci válság, ki kell várnia a Fednek.
(BM): Ha a jelenlegi helyzetben bekövetkezne a sokak által várt (de egyre kevésbé valószínű) szeptemberi kamatemelés, azt hogyan éreznék meg a magyar megtakarítók?
(CsT): Valószínűleg lenne egy kisebb negatív hatása a piacokra, de biztos, hogy ha emelnek is, csak keveset. Emellett várhatóan kommunikálni is fogják, hogy távolról sem biztos, hogy ez egy folyamatos kamatemelési ciklus, így a várakozásokat is abba az irányba fogják terelni, hogy senki ne számítson folyamatos és komolyabb mértékű kamatemelésre. Egyszerűen nem tart ott a világgazdaság, hogy ezt elbírja. Összességében ezért nem számítok arra, hogy észrevehető hatása lenne a magyar eszközökre. Mérvadó hatása egy 1-2 év alatt jelentős kamatemelésnek lenne, de ennek nincs realitása.
(BM): Sokat lehet olvasni arról, hogy egyre kisebb a magyar államadósság finanszírozásában a külföld szerepe. Véleménye szerint ennek hosszabb távon lesz bármilyen fontosabb szerepe a magyar állampapírok piacán?
(CsT): Ennek fontos következménye, hogy kevésbé sérülékeny a magyar állampapírpiac, mint korábban volt. Érdemes visszaemlékezni, hogy 2008-2009-ben, Magyarország jelentős külföldi eladósodottsága, a külföldi finanszírozás magas aránya oda vezetett, hogy gyakorlatilag teljesen szét tudott esni a magyar kötvénypiac. Volt olyan időszak, amikor nem lehetett eladni kötvényt. Egy ilyen dolog ma sokkal kevésbé tud bekövetkezni.
(BM): A jelenlegi helyzetben miért jelent jó megoldást egy Concorde 2000-hez hasonló Közép-Európára koncentráló vegyes alap?
(CsT): A Concorde 2000 vegyes alapnak hosszú távon kiegyensúlyozott összetétele van, nagyjából egyharmad részben tartalmaz kockázatos eszközöket, kétharmad részben pedig alacsony kockázatúakat. Egy ilyen alap a jelenlegihez hasonló, rosszabb környezetben kevésbé szenved el veszteségeket. Másik oldalról nézve, egy olyan világban élünk, ahol kockázatvállalás nélkül semmilyen hozamot nem lehet elérni. Sajnos az a helyzet, hogy ez nem fog gyorsan megváltozni. Tehát választhatja a befektető azt a stratégiát, hogy bizonytalan időkben készpénzben ül és kivárja, hogy majd jobb hozamokat érhessen el kötvényekkel is, de ehhez szerintem nagyon sokat kell várni. Meg kell próbálni ésszerűen kockázatot vállalni. Vannak olyan kockázatos eszközök, amelyek jelenlegi értékeltsége közel reálisnak mondható hosszabb távon. Ameddig találhatunk ilyen eszközöket, addig szerintem valamekkora részben kockázatot kell vállalni a hozamok érdekében. Márpedig ma még találunk ilyeneket, ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezek az eszközök itt vannak a környezetünkben, Nyugat- és Közép-Európában. Pontosan azért, mert ez a régió az elmúlt öt évben sokat szenvedett gazdaságilag, így sokat szenvedtek a tőzsdei befektetések és a vállalatok is. Egy olyan világban, ahol kockázatvállalás nélkül semmilyen hozamot nem lehet elérni, kockázatot kell vállalni valamilyen mértékben. Ezt teszi ez az alap is. Ennek következtében, ha fölerősödnek a félelmek – mondjuk a fejlődő piacoktól –, akkor természetesen kisebb veszteségeket elszenvedhet az alap, de hosszú távon jó hozam-kockázat párosításra törekszünk.
(BM): Milyen befektetőknek ajánlják a Concorde 2000 alapot?
(CsT): Az alapnak körülbelül egyharmada van kockázatos eszközökben és kétharmada alacsony kockázatúakban. Ezért alapvetően olyan befektetőknek ajánljuk, akik egyrészt nem szeretnének nagyon aktívak lenni, szeretnék befektetéseiket olyan eszközben tartani, amelynek vonzó a hozam–kockázat párosítása és nem kell rendszeresen hozzányúlni. Másrészt pedig azoknak, akik nem szeretnének nagyon nagy kockázatot vállalni, de a kockázatmentes hozammal sem elégszenek meg.
Ezt az alapot minimum három éves időtávon érdemes tartani. Egy éves időtávban gondolkodóknak nem ajánlom. Ilyen horizonton, ha a jelenlegi válság jelentősen felerősödik, még ezzel az óvatosabb eszköz-összetétellel is lehet vesztesége az alapnak.
Ide kapcsolódik, hogy amikor 15 éves volt a Concorde 2000, elvégeztünk egy kutatást. A befektetési alapok teljesítményét két oldalról lehet értékelni, de általában a piacon azt nézik, hogy hogyan teljesít az alap egy jegyre jutó nettó eszközértéke. Ez azonban kicsit csalóka, mert annak a befektetőnek a teljesítményét mutatja, aki abban az időszakban végig benne volt az alapban. Ez a befektetők csekély része. Nagyobb része ki-beugrál, leginkább azáltal vezérelve, hogy a közelmúltban jó, vagy rossz volt a hozam. Ha a közelmúltban jó volt, akkor bemennek, ha rossz, akkor ki. Ennek pedig az a következménye, hogy az ügyfelek jellemzően jóval rosszabb hozamot realizálnak ténylegesen, mint ami az alap hozama volt ugyanezen időszak alatt.
Ezt számszerűen ki lehet mutatni, ha másik megközelítést követünk, és nem az alap idősúlyozott hozamát nézzük, hanem az ún. tőkesúlyozott hozamot. Ez nem csak az alap teljesítményét nézi, hanem figyelembe veszi azt is, hogy egyes időszakokban sok vagy kevés befektető volt az alapban. Számtalan ilyen kutatás volt a világban, de a mi alapunk esetén is visszaigazolódott az a jellemző eredmény, hogy az alapnak sokkal jobb az idősúlyozott hozama, mint a tőkesúlyozott. Számszerűen azt jelenti, hogy 15 év alatt, az alap indulásától 12% körüli éves hozamot ért el, miközben a befektetők átlagosan fele akkorát, vagyis kb. 6%-ot realizáltak. Tulajdonképpen ennyivel lerontották a hozamukat amiatt, hogy rosszkor voltak benne: pont a nagy tőkepiaci emelkedések vége felé szálltak be, majd az esésekkor szálltak ki. A befektetők tehát nagyon le tudják rontani a saját hozamukat ezzel a rossz aktivitással. Sokkal jobban járnak, ha egy ilyen viszonylag óvatosabb, kiegyensúlyozottabb terméket folyamatosan tartanak, mintha megpróbálják kitalálni, hogy mikor kell ki- meg beugrálni.
(BM): 2012-ben a legjobb 10 éves hozamért járó díjat kapta az alap. Minek köszönhető az akkori és az azóta is töretlenül kiemelkedő teljesítmény?
(CsT): Ez a befektetési filozófiánknak köszönhető. Az alap hosszú távú teljesítményre kapta ezt a díjat, ami azért nagyon fontos, mert a befektetések teljesítményértékelésénél mindig szét kell választani a véletlen, illetve a képesség/tehetség faktorát. 1-2 éves intervallumban még nagy a véletlen faktor szerepe, 10 éves időtávon már nem annyira. Tehát 10 éves teljesítménynél már nem véletlenről beszélünk, hanem valószínűleg arról, hogy az a szemlélet, amivel az alapokat kezelik, jó vagy átlag fölötti. Nálunk ez a szemlélet arról szól, hogy megpróbáljuk nagyon jól megismerni azokat a vállalatokat, amelyekbe fektetünk és megérteni, hogy ezek profitabilitása mitől függ. Emellett megpróbáljuk megtalálni azokat a vállalatokat, amelyekkel kapcsolatban túl pesszimisták a várakozások. A tapasztalatunk azt mutatja, hogy ezzel a szemlélettel hosszú távú átlag fölötti teljesítményt lehet elérni és az alap múltja is ezt igazolja vissza.
Más befektetési lehetőségek is érdekelnek? Használd alábbi keresőnket!
1Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb! Mindenkinek válaszolunk.
