Júniusban a fogyasztói árak átlagosan 0,3%-kal voltak alacsonyabbak, mint 2013 azonos időszakában. A háztartási árszínvonal így már zsinórban harmadszor csökkent az egy évvel korábbi szinthez képest. Az árak csökkenésével párhuzamosan pénzünk vásárlóereje növekszik. Mindenki örül, igaz? Azonban az úgynevezett deflációs spirál – a fogyasztói árak folyamatos csökkenése következtében fellépő gazdasági visszaesés – kialakulása esetén hamar megüthetjük a bokánkat. Utánajártunk, mennyire valószínű ez a forgatókönyv!
Az elmúlt évben a tartós fogyasztási cikkek, a ruházkodási cikkek, az élelmiszerek valamint a háztartási energia ára csökkent, mialatt a szolgáltatások, a szeszes italok, a dohányáruk és az üzemanyagárak drágultak. A rezsicsökkentésnek köszönhetően legjobban a háztartási energiaárak mérséklődtek 12,3%-kal. Azonban akadt kivétel is az átlagos árcsökkenés ellenére: a szeszes italok és a dohányáruk 7%-ot meghaladóan drágultak.
Az árszínvonal csökkenése, azaz a defláció kedvező hatása, hogy reálértéken az egy évvel ezelőtt megtakarított
pénzünk többet ér, mint korábban. Ez alapján mindenki azt szeretné, hogyha az árak megállíthatatlanul esnének, hiszen akkor később arányaiban többet tudnának vásárolni. De akkor a Jegybank az inflációs célkövetés jegyében, az árstabilitás érdekében miért éppen 3%-os középtávú inflációs célt határozott meg?
Miért veszélyes hosszú távon az árcsökkenés?
A defláció legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy egy önmagát gerjesztő folyamat, mely komoly gazdasági visszaeséssel jár.
- Deflációs környezetben, azaz tartósan csökkenő árak mellett a lakosság elhalasztja kiadásainak egy részét, annak reményében, hogy néhány hónappal később ugyanazt a terméket alacsonyabb árcédula mellett vásárolja meg.
- A visszaeső értékesítési volumen hatására csökken a vállalatok jövedelmezősége, ezért elállnak beruházási terveiktől.
- Nincs szükség az eddig előállított termékek és szolgáltatások szintjére (mennyiségére), így megindul a gyártókapacitások és a munkaerő leépítse.
- Mivel alacsonyabb foglalkoztatási szint mellett is elő lehet állítani a kereslet kielégítéséhez szükséges javakat, ez elbocsátásokhoz vezet, ami a munkanélküliség növekedését eredményezi.
- A keresőképesek számának csökkenése alacsonyabb rendelkezésre álló, azaz fogyasztásra elkölthető jövedelmet eredményez, tehát lecsökken a fizetőképes kereslet.
- Az alacsonyabb kereslet az árak csökkenését vonja maga után.
- A kör bezárul, a hatások egymást erősítik, a gazdaság teljesítménye visszaesik (csökken a jólét és a GDP).
Szerencsére fellélegezhetünk, ugyanis hazánkban a legtöbb jel arra mutat, hogy a fenti folyamat (Japánnal ellentétben) nem fog megvalósulni, mivel:
- Az idei GDP növekedés az MNB legfrissebb előrejelzése szerint bőven 2% fölé várható
- Az alacsony kamatkörnyezet fogyasztás ösztönző hatású (továbbá nagy valószínűséggel még nem értünk el az alapkamat-csökkentési sorozat végére, a kamatvágás újabb munícióval látná el a belső keresletet)
- A negatív előjelű inflációs adathoz jelentős mértékben hozzájárult a rezsicsökkentés, azaz kormányzati beavatkozás
- Az árak csökkenéséért nem recessziós környezet a felelős
- A foglalkoztatottak száma majdnem 200 ezer fővel bővült
- A bruttó átlagkeresetek 2,4%-kal emelkedtek
- Az ipari termelés a KSH előzetes becslése szerint közel 10%-kal nőtt májusban
Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb, vagy írj a jobb oldalon található „Kérdezz tőlünk” felületen! Mindenkinek válaszolunk.
