A magyar háztartások többsége rendelkezik lakásbiztosítással, mégis sokan hamis biztonságérzetben élnek. A szerződések minősége és aktualitása gyakran messze elmarad a kívánatos szinttől, miközben a biztosítás a vagyonunk egyetlen valódi védvonala. Nézzük, mit érdemes tudni 2026-ban, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés kár esetén.
Az ingatlan és ingóság bűvös határa
A lakásbiztosítások egyik leggyakoribb félreértése az épület és az ingóság pontos elhatárolásánál kezdődik. A beépített konyhabútor, a beépített sütő, a főzőlap, illetve minden olyan, az épületbe szerkezetileg beépített vagy rögzített elem, amelyet eltávolítva elveszíti a funkcióját, jellemzően nem ingóság, hanem az épület része. Ez nem nyelvtani szőrszálhasogatás, hanem fontos pénzügyi különbségtétel.
Ha valaki ezeket a vagyontárgyakat ingóságként számolja, az épület értékét könnyen alulbecsüli. Kár esetén a kifizetés az épületre meghatározott biztosítási összegből történik, és ha ez alacsony, a helyreállításra szánt összeg is kevés lehet. Érdemes megnézni a szerződést, hogy a beépített dolgok valóban az épületbiztosítási összegében szerepelnek-e.
Hirdetés
Hirdetés
Az alulbiztosítottság csapdája
Itt jön a legfontosabb pénzügyi tanulság. Ha a lakás újjáépítése 100 millió forintba kerülne, de a biztosítási kötvényen csak 50 millió szerepel, akkor 50%-os az alulbiztosítottság mértéke. Egy 10 milliós viharkárra a biztosító ebben az esetben csak 5 milliót fizet. A maradék 5 millió forint a tulajdonos zsebéből megy.
Ezt hívják aránylagos kártérítésnek. A mechanizmus logikája egyszerű: aki csak félig biztosítja a vagyonát, az csak a kár felét kapja meg.
A megoldás az éves indexálás elfogadása. Még ha emelkedik is a díj, ez segít abban, hogy a biztosítási összeg kövesse az építőipari árak emelkedését. Aki spórolásból elutasítja az értékkövetést, az valójában hazardíroz a vagyonával.
Amikor nem fizet a biztosító
A biztosítás nem váltja ki a felelős magatartást. A biztosító mentesülhet a szolgáltatási kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a biztosított jogellenesen, szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozta – és ez a logika a kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettség megszegésére is vonatkozik.
A mindennapi életből ilyen vitás helyzet lehet például, ha valaki felügyelet nélkül hagy nyílt lángot vagy bekapcsolva hagy egy veszélyes eszközt, illetve ha egy könnyen hozzáférhető (például földszinti) bukóra nyitott ablakon át jutnak be – ilyenkor a biztosító gyakran arra hivatkozik, hogy nem történt meg a szükséges kármegelőzés, vagy a kár minősítése (betörés avagy besurranás) nem felel meg a feltételeknek.
Az MFO mint biztonságos kikötő
A Minősített Fogyasztóbarát Otthonbiztosítás (MFO) az MNB által meghatározott követelmények mentén minősített, standardizált termékkör, célja a közérthetőbb feltételek, az egységesebb fogalmak és a gyors, digitálisan is elérhető ügyintézés.
Az MFO Alapcsomag tipikus, háztartásokat érintő káreseményekre ad fedezetet (például tűz, villámcsapás, vihar és vízkár is ide tartozik), és fontos szabály, hogy alapcsomagra kötött szerződésnél a biztosító nem kötelezhet önrész vállalására a kárrendezés során. Jelenleg a piaci szereplők többsége kínál MFO terméket, ezek összehasonlítására az MNB dedikált oldalt üzemeltet.
Márciusban érkezik egy fontos határidő!
Március 1. és 31. között a lakásbiztosítás évfordulótól függetlenül felmondható, újraköthető. A felmondásnak írásban, legkésőbb március 31-ig be is kell érkeznie a biztosítóhoz.
Ez az év egyetlen olyan időszaka, amikor nem kell az eredeti szerződési fordulónapra várni: frissíthetjük az alulbiztosított összegeket, rendbe tehetjük az épület–ingóság besorolást, és akár Minősített Fogyasztóbarát Otthonbiztosításra (MFO) is válthatunk.
A márciusban felmondott szerződések egységesen április 30-ával szűnnek meg, az újrakötött szerződések fordulónapja pedig május 1. Fontos, hogy ne maradjon biztosítatlan időszak, különösen jelzáloghitellel terhelt ingatlan esetén. Ez utóbbi esetben természetesen a hitelt biztosító bankot is értesíteni kell a változásról.
