Az utóbbi években az első nyugdíj összege az utolsó munkabérnek mindössze 55-65%-át tette ki átlagosan. Eszerint a mai aktív dolgozók várható nyugdíja sem lesz elegendő a korábban megszokott életszínvonaluk fenntartására. A kieső jövedelem pótlásának legkézenfekvőbb módja a nyugdíjcélú előtakarékoskodás. Azonban nagyon sokat számít, hogy mikor kezdjük el: most bemutatjuk, miért vannak duplán előnyös helyzetben a korán ébredők.
Mi okozza a nyugdíjas réteg elszegényedését?
A legtöbben tisztában vannak azzal, hogy a mai aktívak legelső nyugdíjának összege várhatóan jóval kevesebb lesz az utolsó munkabérüknél. Az elmúlt években mindössze 55-65% körül alakult az átlagos arány, tehát eltűnt a korábbi jövedelem 35-45%-a! Ez már önmagában is erős érv a nyugdíjcélú megtakarítások mellett, de létezik még egy tényező, amellyel viszont nem sokan számolnak. A nyugdíjnak nem csak az induló értéke számít: legalább ennyire fontos annak időbeli változása is. Ez a hatás ugyanis jelentős részben felelős azért, hogy az idős réteg anyagi helyzete egyre romlik a dolgozókéhoz viszonyítva.
Kissé leegyszerűsítve a nyugdíjak jelenleg a hivatalos inflációval megegyező mértékben növekednek. Ez azt jelenti, hogy az idősek ellátmánya elméletileg megőrzi a „reálértékét”. Azonban két fontos probléma is felmerül, melyeket érdemes szem előtt tartani. Egyrészt a nyugdíjasok által érzékelt infláció jóval magasabb is lehet a hivatalosnál. Például a jövedelmüknek jellemzően nagyobb részét költik élelmiszerekre, mint amekkora súllyal azok az inflációs kosárban szerepelnek – így az élelmiszerek gyors ütemű drágulása a valóságban igen erősen sújtja az idős generációt.
Másrészt, az utóbbi években a munkabérek sokkal erősebben emelkedtek, mint a fogyasztói árak. Eszerint az aktív dolgozók reálértéken is egyre jobban élhetnek, míg a nyugdíjak legfeljebb megtartják az értéküket. Az életszínvonalbeli különbségek tehát egyre csak nőnek a dolgozók és a nyugdíjasok között, és ezt különböző kutatások is kimutatják. Egy példát idézve, az utóbbi 10 évben az átlagbér 95%-kal növekedett, az átlagos nyugdíjak pedig mindössze 47%-kal.
Hirdetés
Hirdetés
Hogyan lehet kivédeni a veszélyt?
A veszély tehát valós, de tehetünk ellene: ehhez viszont időben el kell kezdeni foglalkozni a témával. A legkézenfekvőbb módszer, amellyel pótolható a nyugdíjba vonulással várhatóan kieső jövedelem: a nyugdíjcélú előtakarékoskodás. Most bemutatjuk, hogy mennyire korán érdemes elindítani egy ilyen jellegű megtakarítást.
A múltbeli trendek szerint reális elképzelés, hogy a mai dolgozók még akár 18 évet is eltölthetnek majd a nyugdíjba vonulásuk után. A példa kedvéért számoljunk havi 100 000 forintos kiegészítéssel (mai értéken), amellyel a megtakarító a leendő nyugdíját szeretné majd megnövelni. Ezek alapján (ugyancsak mai értéken számítva) nagyságrendileg 20 millió forint lenne a szükséges felhalmozandó vagyontömeg. Akinek sikerül egy ekkora összeget félretennie aktív évei során, ő eredményesen védekezett a várható életszínvonalbeli csökkenés ellen.
20 millió forint első látásra túl nagy összegnek tűnhet, de a cél elérése egyáltalán nem lehetetlen. A nyugdíjcélú megtakarítások legfontosabb tényezője az idő. Ha valaki korán kezdi a takarékoskodást, két okból is előnyös helyzetbe kerülhet. Egyrészt a hosszabb futamidőnek (és a kamatos kamat hatásának) köszönhetően nagyobb részt tehetnek ki a leendő vagyonból a befektetések hozamai, és kisebb részt a saját befizetések. Másrészt a szükséges saját befizetések több hónapra oszlanak el, ezáltal kisebb havi összegek is elegendőnek bizonyulhatnak. Az alábbi ábra azt mutatja meg, hogy különböző életkorban kezdett megtakarítások hogyan érhetik el a 20 millió forintos célt.
Jól látható, hogy 25 éves korban kezdve havi 18 000 forinttal is megvalósítható a cél. Aki 35 évesen kezdi, neki ugyanehhez már havi 29 000 forintot kellene félretennie. A 45 éves kor tekinthető egyfajta vízválasztónak: ekkor még lehet esély havi 52 000 forintot elkülöníteni nyugdíjcélra. Azonban 55 éves kortól kijelenthetjük, hogy az átlagember számára szinte lehetetlen kigazdálkodni a cél eléréséhez szükséges havi 133 000 forintot. A sarkalatos kérdés tehát az, hogy ki mikor kezd félretenni, hiszen leginkább ez határozza meg a sikerének esélyeit.
A legmegfelelőbb nyugdíjcélú megtakarítás kiválasztásában segítséget nyújthat a Bankmonitor nyugdíj-kalkulátora.
