A végletek jellemezték az utóbbi 10 évet, hiszen hosszú távon nem nagyon tudtuk lekörözni a kockázatmentes befektetést, míg most szinte bármibe is tesszük a pénzünk, az többet hoz nála. Ne essünk azonban abba a hibába, hogy emiatt megelégszünk az alacsonyabb hozammal, mert az infláció réme itt kísért.
Nagyon különbözőek vagyunk, ha a befektetésről van szó. Van, aki csak a biztonságot keresi és nem hagyná el a betét/állampapír párost semmiért, míg van olyan, aki például a részvényekért van oda. Nyilvánvaló, hogy teljesen más kockázatról van szó, de ez nem akadályozhat meg bennünket attól, hogy egy közös nevezőt találjunk, amihez mérhetjük, hogy valóban jó döntést hoztunk vagy sem.
Sokszor előfordul, hogy a hozamokat a pénz vásárlóértékének romlásához vagyis az inflációhoz viszonyítjuk. A másik gyakorta használt összehasonlítási alap az a hozam, amit akkor érünk el, ha az államot hitelezzük rövid távon (éven belül). Ez utóbbit másként fogalmazva kockázatmentes befektetésnek tekinthetjük.
Az egyszerűség kedvéért mi az RMAX hozamot vettük alapul, amit a befektetési alapok is előszeretettel választanak a saját teljesítményük méréséhez. Egyszerűen annyi történik, hogy az ÁKK összeszedi azokat az állampapírokat, melyek lejárata 3 hónap és 1 év között van és azok teljesítményét bemutatja.
Fontos tudni, hogy ebbe nem értendők bele a lakossági állampapír, csak azok, melyek mindenki által megvásárolhatók. Ha éppen most megnézzük, akkor 10 éves időtávon nagyon jól járhattunk, átlagosan 5,31% lehetett a miénk éves alapon. Ahogy közeledünk a jelenhez, annál kisebb a hozam. Például egy éves időtávon 0,85% lehetett volna a mienk, míg az utóbbi 6 hónapban nem nagyon mozdult sehova az index.
Az éves hozam az utóbbi 10 évben széles határok között mozgott, volt olyan év, amikor 14 százalékot is kereshettünk volna, míg most már csak 1 százalék alatti hozamokban reménykedhetünk. Magyarul, míg hosszabb időtávon nem nagyon lehetett a kockázatmentes hozamot megverni magas kockázat felvállalásával sem, most gyakorlatilag mindennel előtte tudunk végezni.
Ne feledjük, hogy ezt nem tudjuk egy az egyben valós hozamra váltani, hiszen a költségekkel itt nem számolnak. Nyugodtan 0,5-1%-ot levonhatunk évente a hozamokból költségek gyanánt, főleg akkor, ha kis összeggel kezdtük el, mert úgy a költségek is nagyobb részt hasítanak ki maguknak.
Ráadásul, a visszatekintő teljesítmények azt sem mutatják meg, hogy ha időközben eladjuk a befektetést, akkor mekkora adót vonnának le belőle. Hacsak nem vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy tartós befektetési számlára vagy éppen nyugdíj előtakarékossági számlára vettük az állampapírokat, akkor itt is meg kell fizetni a 15%-os kamatadót.
Mindent egybevéve, a költségekkel és az adófizetéssel együtt korántsem olyan fényes a helyzet, mint azt gondolhatnánk. A trend is azt mutatja, hogy ma már nem várhatunk el egy szuperbiztonságos befektetéstől sem nullától nagyon eltérő hozamot egy éven belül hagyományos állampapírtól. Óriási szerencse, hogy egyelőre a lakossági állampapírok vonzó hozammal érhetők el, különösen a hosszabb, több éves lejáratúak.
A másik lehetőség, ha kockázatosabb befektetések irányába nyitunk (befektetési alap például). Legyünk azonban résen, mert a megérzésünk szerint a kockázatmentes hozamok is fentebb fognak idővel emelkedni. És mivel most úgy alakult, hogy az inflációtól merőben elmarad a biztonságosan elérhető hozam, az erősebb korlátot nézzük ki (áremelkedést) és azt akarjuk megugrani. Végső soron ugyanis ez az, ami veszélyezteti a pénzünk. Vagyis ne elégedjünk meg, ha nullát kicsivel meghaladó hozamot érünk el, mert bármennyire is örvendetes ez, ettől még az infláció miatt veszteni fogunk.
