A hosszú távú megtakarítások legnagyobb ellensége az infláció. Aki a saját nyugdíjára takarékoskodik, nem hagyhatja figyelmen kívül az értékkövetés jelentőségét. Most kiderül, hogyan lehet védekezni az infláció ellen, és hogy az indexálás mértéke miként befolyásolja a felhalmozott vagyon alakulását!
Miért fontos az indexálás?
A nyugdíjcélú megtakarítások esetében az egyik legfontosabb szempont az infláció. Rövid távon ennek hatása nem szokott erősnek érződni, de több évtizedes időtávon mégis komolyan befolyásolhatja vagyonunk értékét. Az infláció elleni leggyakoribb védekezési módszer az „indexálás” (értékkövetés), azaz a havi befizetések évről évre történő növelése. A különböző nyugdíj-előtakarékossági formák esetében más-más lehetőségek vannak az indexálásra, de általánosan elmondható, hogy aki szeretné, minden évben növelheti az éves befizetéseit.
A nyugdíjbiztosítások esetében például a megszokott évi indexálás mértéke 3-5%. Ez azt jelenti, hogy aki idén 20 000 forintos havidíjjal kezdi a takarékoskodást, ő egy év múlva már 20 600 – 21 000 forintot fog félretenni havonta. Ez a mértékű díjemelés általában elegendő ahhoz, hogy kivédje az infláció hatását, és megőrizze a havi befizetések értékét.
Fontos észrevenni azonban, hogy ilyenkor a havi befizetések növelésének üteme elmarad a bérek emelkedésének mértékétől. Hiszen az utóbbi két évtizedben jelentős bérnövekedés volt hazánkban: 1999. és 2019. között csaknem ötszörösére nőtt az átlagbér összege. Ez évi 8,3%-os nominális emelkedésnek felel meg, miközben az infláció ugyanekkor évi átlagos 4,3% volt. Tehát inflációval korrigálva (azaz „reálértéken”) 3,8% volt az éves bérnövekmény.
Hirdetés
Hirdetés
Hogyan befolyásolja az indexálás a megtakarítást?
Érdekes kérdés, hogy mennyivel járhatnak jobban mindazok, akik nem csupán az inflációt követik az indexáláskor, hanem nagyobb mértékben növelik az éves befizetéseiket. Elterjedt tanács például, hogy a jövedelem 10%-át érdemes félretenni hosszú távú megtakarításokba. Ez azt jelentené, hogy a bérek reálértékének növekedésével megegyezően a havi megtakarítások reálértéke is emelkedik majd.
Egy másik módszer, hogy a reálbérnövekmény egyik fele mindig a megtakarításhoz adódik hozzá, és csak a másik fele fordítható az életszínvonal növelésére. Az alábbi ábra azt mutatja meg, hogy miként alakulna a megtakarítók vagyona a különböző megtakarítási szokások alkalmazásával. A példa szereplői mindannyian 35 éves korban kezdik a takarékoskodást, az átlagos magyar jövedelem 10%-ának megfelelő összeggel. Egyikük az inflációval, másikuk a bérnövekedéssel arányosan, harmadikuk pedig mindig a reálbérnövekmény összegének felével növeli a megtakarításait.
Láthatjuk, hogy a három egyenleg az első években még hasonlóan alakul. Azonban az eltérő módszerek hatására az évtizedek során nagyon erősen kirajzolódnak a pénzügyi különbségek. Aki csak inflációval növelte a megtakarításait, neki lejáratkor 19,2 millió forint lesz a teljes megtakarítása. Aki mindig 10%-ot tett félre, azaz a reálbérnövekmény ütemével növelte a megtakarításait, ő 31,5 millió forintot tud összegyűjteni. A legtöbb pénzt az halmozhatja fel, aki mindig félreteszi a reálbér-növekményének felét is: ő 76,3 millió forinttal mehet nyugdíjba.
A különböző lejárati összegek természetesen eltérő mértékű nyugdíjkiegészítést tesznek lehetővé. A 19,2 millió forintos vagyon 20 évnyi nyugdíjasság esetén havi 79 000 forintos jövedelmet biztosíthatna tulajdonosának. A 31,5 millió forintos tőke már havi 131 000 forintos jövedelempótlásra lenne elegendő. Aki 76,3 millió forintot gyűjtött össze, ő havi 318 000 forintos kiegészítésre is számíthat! Egyértelmű tehát, hogy a lejárati összeg (és ezáltal az időskorban várható plusz pénz) nagyon erősen összefügg az indexálás mértékével. Éppen ezért érdemes okosan megválasztani az értékkövetés ütemét, hiszen több millió forint is múlhat ezen hosszú távon!
A legmegfelelőbb nyugdíjcélú megtakarítás megtalálásában segítséget nyújthat a Bankmonitor nyugdíj-kalkulátora.
