Megnéztük napjaink legmenőbb filméjét, a Wall Street Farkasát. Telt ház, cipőkanállal tudtuk csak bepréselni magunkat a terembe, ahol tiniktől a nyugdíjasokig mindenki felfokozott izgalomban várja a tőzsde, pénz, csillogás, csalás világáról szóló, valós történeten nyugvó filmet.
Az eredmény: 179 perc szélesvásznú lötyögés…
Mániákusan megnézek minden tőzsdéről szóló filmet, hiszen magam is közel két évtizede fektetek be részvényekbe és pályám elején fantáziában kevésbé dús két évet eltöltöttem egy magyar brókercégnél és rövidebb időre belekóstoltam a londoni brókercégek levegőjébe is.
A filmet sikerült borzasztóan egydimenziósan megalkotni: semmi nem derül ki arról, hogy mi történik a valóságban a tőzsde parketten, hogyan kötnek üzleteket a brókerek, a tisztességesek és az ügyeskedő csalók. Nem derül ki, mitől lesz profit egy ügyleten, miben különbözik a tehetséges befektető, a lúzer és a csaló. 179 percbe belefért volna, hogy DiCaprio ne csak kikacsintson a vászonról, hogy „ááá… ezt úgyse értik…” 179 percben bőven érzékeltetni lehetett volna, hogyan is mentek végbe a rázós tőzsdei ügyletek.
A kábítószer, a nők és az alkohol világát sikerült egészen aprólékos részleteket elővéve ábrázolni, de a sztoriban sokkal több lett volna. Még akkor is, ha DiCaprio a filmtörténelem legjobb vezetékes telefonnal végrehajtott verekedését adja elő.
A filmben két életszerű jelenet van:
Az első a brókercsapat hipnotizálása, a minden határon túli pénzkereset levegővételnél fontosabb szintre emelésével.
A második inkább a (bróker)világ egy bizonyos rétegére jellemző szituáció: a figura 50 millió dollárt keresett egy év alatt. Ennek ellenére, amikor ki kell virítania 10 millió dollárt (váltságdíjra), akkor jelzálogot kell helyeznie a házára (hacsak a haverok nem segítenek). Azaz kettő és fél hónapnyi keresete nem áll rendelkezésre, ha gázba kerül. Ennek lehet a pofátlan magabiztosság az oka: „bármikor tudok pénzt keresni, nincs szükségem arra, hogy félretegyek”
(Egy kis magyar kitekintés zárójelben: a film elején főcsalónk karrierje egy piti brókercégnél indul, ahol 50% jutalékot fizetnek, ha centeket érő, tőzsdén kívül kereskedett részvényeket sóz rá egy szerencsétlenre. A magyar párhuzam az 50%-nál van. Az igazán tökös magyar megoldások esetében 50%-os jutalék mellett a termék értékesítését meg sem kísérlik a profik. 100% alatt nincs élet… Ebből a perspektívából van olyan magyar sztori, amiért Hollywoodban legyilkolnák egymást a producerek…)
Amerika a lehetőségek hazája. Olyannyira, hogy egy olyan csúcscsalót, aki emberek tömegeit segített hozzá, hogy rengeteg pénzt veszítsenek, telt ház fogad börtönből való kiszabadulása után. Mert igen, mások is szeretnék eltanulni, hogy lehet bármit eladni, bármennyiért azoknak, akik hinni akarnak a csodás és „csak Neked” befektetések létezésében.
Tőzsdefilmeket illetően egyetlen gyengébb alkotást láttam a Wall Street Farkasánál: a magyar sztárok által jegyzett, Overnight címet viselő alkotást.
Eddig negatív véleményt a filmről még nem láttam. Lehetséges, hogy a földön egyedül nekem nem tetszik…
