Drágulás, alkatrészhiány, ellátási bizonytalanságok – szinte minden magyar vállalkozás előtt ismert problémák. Sok cég számára jelenthet megoldást a készletállomány növelése, de honnan lesz ehhez forrás? Mibe fog ez nekünk fájni? Kevesebbe, mint gondolnánk. Nézzünk egy valós példát.
Minden cég egyedi, így minden ötlethez saját, optimálisan illeszkedő finanszírozási tervet érdemes készíteni. Vannak azonban olyan trendek, amelyek mindenkit érintenek. Nem valószínű, hogy működik például olyan vállalkozás ma Magyarországon, amelyet valamilyen módon ne érintene a globális kereskedelemben uralkodó káosz.
Van, aki „csak” a drágulást érzi alapanyagainál. Van, aki ellátási problémákkal küzd – egyes alkatrészek eltűntek a piacról. Megint másnál az elavult járműpark cseréje akadozik. És ez még egy jó ideig így lesz akkor is, ha a pandémia az Egészségügyi Világszervezet, a WHO friss előrejelzésének megfelelően már az idén endémiává szelídül, és tartósan búcsút lehet inteni a korlátozásoknak.
Az ENSZ novemberben kiadott előrejelzése szerint ugyanis a tengeri kereskedelem normalizálódásához például még legalább két évre lesz szükség – magyarán ahhoz, hogy a 2020-as év elejét jellemző helyzettel számolhassanak mindazon cégek, amelyek tevékenysége valamilyen formában kapcsolódik a külpiacokhoz.
Nézzünk egy egyszerű példát.
Hirdetés
Hirdetés
Aki túl akarja élni ezt az időszakot, annak alkalmazkodnia kell. De hogyan?
Adott egy kereskedőcég, amely prémium minőségű kozmetikai termékeket forgalmaz. Havi átlagban 30 millió forintnak megfelelő árut rendel. Ebben a szegmensben a 100-150 százalékos árrés a jellemző, számoljunk a sáv aljával, így a cég havi átlagos bevétele 60 millió forint. (A termékkört erős évközi szezonalitás jellemzi, de ettől most tekintsünk el.)
A koronavírus járványt megelőző időszakban ez a vállalkozás átlagosan két havi forgalomnak megfelelő készletállománnyal dolgozott (beszerzési áron ez 60 millió forintot jelent). Az éves 720 millió forintos árbevétel mellett az adó előtti eredménye 120 millió forint körül mozgott. Tegyük fel, hogy eddig nem veszített piacot, és szeretné ezt a helyzetet a jövőben is fenntartani.
Ez elemi érdeke, hiszen költségszerkezete miatt a forgalom mérsékelt csökkenése is erősen meglátszik a nyereségén: viszonylag magas ugyanis kiadásai között az állandó költségeknek (egyebek mellett a munkabér, az üzletek és a raktárak bérleti díjának) az aránya. Egy 20 százalékos árbevétel csökkenés egy ilyen cégnél akár a profit felét is elviheti, ahogy az az alábbi táblázatban nyomon követhető.
Ahhoz, hogy a vevők folyamatos ellátása biztosítható legyen (a forgalom ne essen), az áruellátás jelenlegi akadozása mellett elengedhetetlen a nagyobb készlet tartása.
De mennyivel? Honnan biztosítható ehhez a forrás? Milyen költségek mellett?
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni lehessen érdemes megnézni, mi és hogyan változott meg a járvány előtti időszakhoz képest.
Ez a kereskedőcég állandó partnereitől nagyrészt kiszámítható módon, a megrendeléstől számított két-három hét szállítási idővel kapta meg az árut, és a leszállított termékről a számlát, amelyet adott határidőn belül kellett kifizetnie.
Tegyük fel, hogy a szerződés feltételei (például az árak) nem változtak, mégis szembesül vele, hogy a szállítmányok érkezése az EU-n kívüli országokból közel sem olyan kiszámítható, mint korábban. Ez jelenleg a megrendeléstől számított 5-10 hét.
Sem a kereskedőnek, sem a beszállító cégnek nincs ráhatása arra, hogy az adott konkrét esetben mennyi idő lesz ez, így előfordulhat, hogy az egy hónap különbséggel leadott rendelés egyszerre érkezik, a fizetési határidő egyszerre jár majd le, miközben az eladások ilyen ütemű felpörgetésére esély sincs.
Mindeközben az egyéb szállítóktól, például az új forgalmazótól érkező első megrendeléseknél (amelyeket ráadásul jellemzően előre, a megrendeléskor kell fizetni) a korábbi 4-6 hetes szállítási idő esetenként 4-6 hónapra nő.
Mindezek eredményeként lesz olyan hónap, amikor a leggondosabb tervezés mellett is a korábbi készletnek a másfél-kétszerese áll majd a raktárban.
Lehet-e finanszírozni ezt a helyzetet?
Másként megfogalmazva a kérdést: az elmúlt két év korlátozásai, az újabb és újabb egészségügyi előírásoknak való megfelelés után elképzelhető-e, hogy egy ilyen méretű vállalkozás tulajdonosa képes több tízmillió forint friss forrást betenni a cégébe?
Ráadásul a jelenlegi helyzetben nem egyszerűen az a kérdés, hogy az átlagos készletszintet a vevők folyamatos kiszolgálása érdekében esetlegesen 30-40 százalékkal kell emelni (a példaként szereplő cég esetében ez is 15-25 millió forint közötti összeget jelentene), hanem arról, hogy a készletállomány tőle független okok miatt – például összecsúszó megrendelések esetén – jelentős ingadozásokat mutat majd. Az állandó beszállítók némi rugalmasságra természetesen nyitottak a fizetési határidők betartását illetően, de ennek is vannak korlátai.
Mi a megoldás?
A konkrét esetben egy jól belőtt vállalati forgóeszközhitel lehet a megoldás. Ennek előnye, hogy tág keretek között mozoghat az aktuális finanszírozási igény, de kamatot fizetni mindig csak az igénybe vett (lehívott) összeg után kell.
Nézzük, hogy milyen költséget jelent ez a vállalkozásnak:
Jelenleg e célra támogatott és piaci hitel is elérhető. A Széchenyi Kártya Program keretében nyújtott, a hazai cégek újraindítását segítő (Széchenyi GO) támogatott hitelek közül a Széchenyi Likviditási hitel GO!, amely e célra a támogatott módozatok közül elérhető.
Ennek kamata jelenleg fix 2,5 százalék, futamideje 2-3 év. Piaci alapon ilyen célra változó kamatozású hitelt 5, a teljes futamidő alatt fix kamatozású módozatot 7,5 százalék körüli kamat mellett folyósítanak ma a bankok.
Az éves átlagos készletnövekedés a példában szereplő kereskedőnél valahol 30-40 százalék körül alakulhatott (a gyorsan forgó árucikkekből bizonytalan szállítási feltételek mellett mindenképpen nagyobb mennyiséget kell raktáron tartani, hogy akkor is legyen készleten, ha egy szállítmány késve érkezik).
Ennek finanszírozása a támogatott Széchenyi Likviditási hitel GO! módozatnál évi 450-600 ezer forint között mozogna, de még az ehhez képes viszonylag drága, piaci kamatozású forgóeszközhitelek esetén is 1,35-1,8 millió forint között alakulna az éves kamatkiadás. (A hitel költségeinek alakulását az egyes esetekben az alábbi tábla mutatja.)
A zavartalan működés költsége tehát a példában szereplő, évi 120 millió forint adó előtti nyereséget termelő vállalkozásnak évi 1,8 millió forint alatt mozogna. Ez a várható profit nagyjából 1,5 százaléka, miközben a forgalom mérsékelt (például 20 százalékos) visszaesése is ennek sokszorosát (a nyereség felét, 60 millió forintot) vihet el.
Megéri? Nem kérdés, hogy igen!
A példában persze számos feltételt nagyon leegyszerűsítettünk annak érdekében, hogy megmutassuk, egy konkrét vállalkozás viszonylag jelentős forrásigénye bankhitellel milyen költség mellett finanszírozható. A konkrét eset alapján nagyon egyértelműen látszik, hogy sokkal nagyobb kockázatot jelent egy cég számára a likviditáshiány, mint a banki forrás bevonása.
Tény ugyanakkor, hogy a vállalkozások számára igénybe vehető hitelek összehasonlítása a piac megfelelő ismerete nélkül rendkívül bonyolult és időigényes. A banki ajánlatok még a támogatott hiteleknél is számottevően eltérnek (ha nem is a kamat nagyságában, de abban rendszerint, hogy mekkora összeget ad a bank a meghatározott célra).
A választáshoz érdemes ezért olyan szakértőt bevonni, akinek a teljes piacra rálátása van. A Bankmonitor tanácsadói a céged igényeit felmérve segítenek az optimális módozat, a legjobb ajánlatot nyújtó bank kiválasztásában.
