Azért fektet be az ember, mert hozamot szeretne, vagyis azt várja, hogy a pénze még több pénzt termeljen a számára. Ez evidensnek tűnik, ám az már egyáltalán nem az, hogy mekkora hozamot érhetünk el egy befektetéssel, illetve ezért a hozamért cserébe milyen mértékű kockázatot vagyunk hajlandók bevállalni? Mert ha nem megfelelően mérjük fel a kockázattűrő képességünket, akkor bizony pánikszerű döntéseket hozhatunk.
Jellemzően azért választunk kockázatos befektetést, mert attól többlethozamot remélünk. Ebből a szempontból jelenleg a részvényalapok teljesítménye a legimpozánsabb, hiszen egy sor külföldi papírokba fektető alap az év eleje óta bőven 10% feletti hozamot produkált, ám éppen ez a típus egyben a legkockázatosabb is, hiszen a piaci mozgások óriási kilengéseket okozhatnak. Jól mutatja ezt az is, hogy miközben 2019-ben a már említett 10% feletti hozamok már-már átlagosnak számítanak ebben a kategóriában, 5 éves kitekintésben már lényegesen alacsonyabb, 2-4%-os éves átlaghozamokat látunk. Sőt, lehetnek rövidebb-hosszabb időszakok, amikor akár negatívak a hozamok. Vagyis a teljesítmény minden, csak nem egyenletes
A legfontosabb pedig éppen annak a megértése, hogy a befektetésen bizony veszteség is keletkezhet. Ennek ellenére a legtöbb befektető a szívéhez kap, amikor 5-10%-os mínuszokat lát a számlakivonatán, az ijedtség pedig mindig kapkodásra sarkall. Pedig éppen ilyenkor kell hideg fejjel mérlegelni, nem pedig azonnali menekülőre fogni és eladni, ami a veszteség realizálását jelenti.
Nézzünk egy élő példát arra, hogy milyen következménnyel járhat egy kapkodva meghozott döntés. Az OTP Supra Alapot aligha kell bemutatni, szinte mindenki szeretne egy ilyen abszolút hozam alapba befektetni: kis hullámok, szépen emelkedő árfolyam, a 2019-es év pedig eddig igazán remekül alakult, hiszen alig fél év alatt 12,9%-ot emelkedett az árfolyamgörbe. A 10 éves kitekintésben elért 15,3 %-os éves átlagos hozam láttán pedig az ember azt hihetné, hogy a befektetési jegy tulajdonosok pénze itt viszonylag szerény izgalom közepette gyarapszik. Pedig, ahogy a grafikon mutatja, volt az alap életében egy komoly törés.2015. január közepén a svájci jegybank váratlan döntéssel elengedte a svájci frank árfolyamgátját, szinte azonnal összeomlott a globális devizapiac és egyik pillanatról a másikra esett 18,5%-ot az alap árfolyama. Aki akkor megriadt és eladott, azonnal realizálta is a veszteséget.
És mi lett azzal, aki maradt? Két év kellett hozzá, hogy az alap árfolyama ismét elérje az esés előtti szintjét, mára pedig ott tart, hogy 10 éves visszatekintésben 15,3%-os az éves gyarapodás. Hogy mi lett azzal, aki akkor kiszállt? Egyrészt azonnal realizálta a csaknem 19%-os veszteséget, ha pedig ezután kevésbé kockázatos befektetés után nézett, nagyjából mostanra tart csak ott, ahol kiszálláskor volt. Vagyis hozam szempontjából elvesztegetett két teljes évet.
Fontos tanácsok:
- Első veszteségünk esetén, ha „nagyon rosszul érezzük” magunkat, konzultáljunk szakemberrel.
- Fontos, hogy az első kockázatos befektetésünkre a megtakarításunknak csak egy kisebb részét helyezzük el. Minél nagyobb ugyanis a tét, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy váratlan lejtmenet miatt benyomjuk a pánikgombot.
- Mérjük fel előre a kockázatot: nézzük meg, hogy a kiválasztott (vagy hasonló) befektetéseken korábban milyen árfolyamcsökkenések (időszakos veszteségek) voltak jellemzők. Majd képzeljük el, hogy egy általunk befektetett konkrét összegen ennyit veszítenénk (pl. 1 millió Ft befektetésen 100 ezer Ft-ot bukunk egy adott pillanatban), és nézzük meg, hogy ez mennyire érint bennünket érzékenyen. Ha nagyon, akkor érdemes kevésé kockázatos befektetés után néznünk.
