Azt kevesen tagadnák, hogy a nyugdíjra szükséges lenne megtakarítani, viszont számos akadály hárul az ember elé. Az tiszta sor, hogy vannak, akik az alacsony jövedelmük miatt nem tehetik meg a takarékoskodást, ugyanakkor azt lehet tapasztalni, hogy sokszor még azok sem tesznek félre, akik megtehetnék. Márpedig a viselkedési közgazdaságtan kutatásai alapján úgy tűnik, mélyen az ember agyába van égetve az a sajátosság, hogy ugyan nagyon fontosnak találja az elő-takarékosságot, mégsem tesz érte semmit.
Nagyon sokáig a közgazdászok többsége úgy vélte, hogy az ember teljesen racionálisan gondolkodik, és ennek megfelelően dönt a legtöbb helyzetben. Az utóbbi évtizedekben azonban a viselkedési közgazdaságtannal foglalkozó szakemberek bebizonyították, hogy ez a mindennapokban nincs így. Richard Thaler – a téma legnevesebb szakértője – Nobel-díjat is kapott a munkásságáért, egyik közeli munkatársa, Shlomo Benartzi egy TED előadásban kifejtette, hogy például a nyugdíj-megtakarítások esetében mi okozza a problémát.
A világ bármely országáról is legyen szó, mint például Amerikáról vagy Magyarországról, az öngondoskodás és azon belül is a nyugdíjra való előtakarékosság kulcsfontosságú. Itthon a magán megtakarítások jelentősége még elhanyagolható a nyugdíjon belül, azonban évtizedeken belül a kép nagyon sokat változni fog. A most működő felosztó-kirovó rendszer már két évtized múlva sem fogja tudni a most jellemző nyugdíjszintet fenntartani, így 30-40%-os nyugdíjcsökkenés is elképzelhető. Éppen ezért nem árt tudatosan kezelni a nyugdíj-megtakarítás kérdését.
Hirdetés
Hirdetés
Halogatás és lustaság: a legnagyobb akadály
Az amerikaiak megőrülnek az iPhone-ért, szinte csak elvétve találni olyan fiatalt, aki ne rendelkezne ilyen okostelefonnal. Ebből jön a viselkedéstani kutató találó példája, miszerint ki lenne az, aki alapból ne kötne biztosítást, kiterjesztett garanciát a telefonhoz? Az emberek döntő többsége persze megteszi ezt. Viszont, míg az ember az okostelefonját bebiztosítja, de ha van gyermeke, akkor nem gondol a családjára, és nem köt életbiztosítást. Ennek analógiájára nem tesz aktívan félre a jövőre, vagyis nem áldoz az időskori biztonsága érdekében.
Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy milyen sokat költ egy amerikai háztartás az olyan dolgokra is, mint a lottó. A nagy nyereség reménye, még ha csak kis valószínűségű is, annyira megmozgatja az emberek fantáziáját, hogy évente akár 1000 dollárt is képesek rá költeni. Mégpedig épp az alacsony jövedelműek nyúlnak mélyen a zsebükbe.
A megtakarítások vizére evezve azt lehet látni egy felmérés alapján, hogy az amerikaiak fele egyszerűen nem tud nyugdíjra megtakarítani, mert nem képes rá. A másik 50%-nak lenne rá lehetősége, mégsem teszi ezt meg mindenki. A közkeletű magyarázat szerint túl sok erőfeszítést igényelne a nyugdíjra takarékoskodni, a megfelelő információ hiányában sokan inkább úgy döntenek, hogy nem fektetnek be.
Egyébként tisztában vannak vele az emberek, hogy szükség lenne a megtakarításra, de közbeszól az az alapvető emberi vonás is, hogy szeretünk halogatni. Sokaknál visszatérő mondat, hogy ugyan most nem vágnak bele, de majd jövőre a tettek mezejére lépnek és elkezdenek takarékoskodni. Ráadásul, azok sem lehetnek teljesen elégedettek, akik félretesznek, hiszen 10-ből mindösszesen 1 amerikai az, aki elegendő megtakarítás halmoz fel.
Ehhez képest a magyar példa sem tér el gyökeresen. Egy friss felmérés alapján a magyarok 73%-a tisztában van azzal, hogy baj lesz a nyugdíjrendszerrel, de mégis az államtól várják a megoldást. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a nyugdíjra aktívan csak a megkérdezettek 17%-a tud félretenni. Ráadásul a megtakarítások valószínűleg nálunk sem fedezik kellő mértékben az időskori kiadásokat. Például, ha csak a nyugdíjtakarékosság egy formáját, az önkéntes pénztárakat nézzük, ott az átlagos számlaegyenleg mindösszesen 1 millió forintra jön ki. Gondoljanak csak bele, hogy mi lenne, ha ezt 15-20 évre kellene beosztani…
Derítsd ki, hogy mennyit is jelent, ha havonta takarékoskodsz a nyugdíjra ! Ebben nagy segítséget nyújt a kalkulátorunk, de a szakértőnk is minden releváns kérdésben a rendelkezésedre áll.
Mindenki takarítson meg többet holnaptól kezdve
A viselkedési közgazdaságtan egyszerű megközelítést kínál arra, hogyan lehetne a megtakarítást ösztönözni, azok között, akik azt megtehetnék. Abból indulnak ki, hogy sokszor túl bonyolult lehet átgondolni a helyzetet, ezért automatizálni kellene a rendszert. Például, ha valaki pályakezdőként belép egy céghez, akkor miért ne lehetne azonnal egy pénztárba beléptetni? Meglepő módon egy ilyen apróság is érdemi módon növelni tudja, hogy valaki havi rendszerességgel megtakarít-e a nyugdíjra.
Emellett Thaler és Benartzi a „takarítsunk meg többet holnap” elvet javasolja. Ennek a lényege, hogy még ha adott helyzetben nagy összegeket nem is lehetséges félretenni ma, érdemes egy kisebb összeggel elindulni és ahogy nő a jövedelem, úgy egyre többet félretenni. Ezzel a módszerrel jó eredményt lehet elérni, és lényegesen nagyobb nyugdíj-megtakarítást halmozhat fel az ügyfél.
