Örökös vitának ad táptalajt, hogy hosszú távon egy aktívan kezelt vagy egy passzív befektetési alappal járhatunk-e jobban. Egy biztos, a profi portfólió menedzserek hosszú távon nem képesek lepipálni a piacot: egy friss amerikai tanulmány szerint például az alapkezelők 5 százaléka tudta folyamatosan felülteljesíteni a referenciaindexét. Igazságot nehezen lehet tenni a kérdésben, hiszen az indexkövetők előnye az alacsony költség, míg például az aktív alapok zászlóshajói, az abszolút hozamú alapok piaci körülményektől függetlenül képesek vonzó hozamot felmutatni.
Hosszú távon a profi befektetők sem tévedhetetlenek
A magasabb hozam reményében az elmúlt években rengetegen fordultak a kockázatosabb befektetések felé, így bizonyára sokan találkoztak már az aktív illetve passzív befektetési alapokkal. Már az elnevezésből is sejteni lehet, hogy ez a két fogalom a befektetési alap által választott befektetési stratégiával áll összefüggésben.
Márpedig nem elhanyagolható különbségről van szó a két megközelítés között. Az aktív alapok esetében arról szól a történet, hogy az alapot kezelő szakember igyekszik a lehető legjobb befektetési lehetőségeket felkutatni és ezzel persze értéket teremteni a befektetőknek. Ezzel szemben egy passzívan kezelt, ún. indexkövető alapnál mindösszesen arról van szó, hogy az egy piaci index alakulását tükrözi számunkra.
Azon már hosszasan lehetne vitatkozni, hogy melyik fajta alapba érdemes fektetni, hiszen mindkettő mellett szólnak érvek. Az biztos, hogy ezt nagyban meghatározza, hogy például milyen a piaci környezet, milyen bizonytalanságok övezik a jövőbeli kilátásokat. Mivel kristálygömbbel senki sem rendelkezik, így nyilván azt sem lehet előre meghatározni, hogy melyik típusú alappal járhatunk jobban.
Viszont, ha a múltbeli teljesítményt nézzük, már meglepő dolgokat tapasztalhatunk. A nemzetközi szinten végzett felmérések rendre azt mutatják, hogy az aktívan menedzselt alapok nem képesek hosszabb távon magasabb hozamot produkálni passzív társaiknál. Ezt a teljesítményt a leggyakrabban úgy mérik, hogy megnézik az alap által adott időszak alatt elért hozamot és azt az alap referenciaindexéhez mérik. Természetesen az a lényeg, hogy az adott befektetési alap mennyivel teljesítette alul, vagy felül az indexet.
Egy friss tanulmányban arra derült fény, hogy a legnagyobb cégek részvényeibe fektető profik mindösszesen 31 százaléka volt képest 3 év során is lepipálni az S&P 500 teljesítményét. Ráadásul a 3 évig felülteljesítők közül is csupán 5 százalék volt képest a következő 3 év során is a piaci indexnél magasabb hozamot felmutatni. Ebből is érezhető, hogy nagyon sokat számít, hogy milyen alapra tesszük le voksunk.
Használd a következő kalkulátort és megtalálod a számodra legmegfelelőbb befektetést!
1Hirdetés
Hirdetés
Ne vesszünk el az alapok sűrűjében
Természetesen a hozamok eltérése nem abból fakad elsősorban, hogy a profi portfólió menedzserek ne értenék a dolgukat. Mivel a vonzó befektetések felkutatásához komoly apparátust kell fenntartani, így olyan költségekkel szembesülnek, amelyek a befektetők hozamát csökkentik. Hüvelykujjszabályként azt lehet mondani, hogy egy átlagos részvényalap esetében 1-2 százalékos költséggel kell számolni. Ergo, ha nem lenne költségünk, ennyivel magasabb hozamot érhetnénk el.
Ekkor jöhetnek képbe a passzív alapok, hiszen ezek mindösszesen egy adott részvényindexben (például BUX) szereplő részvényekbe fektetnek, és azokat tartják folyamatosan. Ebből kifolyólag a portfóliót kezelő szakember nem hoz aktív befektetési döntést, csak lemásolja az index teljesítményét (ugyan néha alkalmazhatnak eltérő súlyokat). Ennek számos előnye van, hiszen az alapkezelői költség nagy részét elfelejthetjük, így a piac szárnyalása esetén elérhető hozamot maximálisan ki tudjuk élvezni.
Persze ilyenkor teljes mértékben együtt rezdülünk a piaccal, így az eséseket is jobban megérezzük, éppen ezért érdemes elsősorban hosszú távú befektetésként gondolni rá. Egy aktívan kezelt alap előnye lehet, hogy a befektetései átsúlyozásával egy piaci zuhanás esetén a befektetők veszteségét is tompítani tudja valamennyire.
Az aktívan kezelt alapok külön válfaját jelentik az abszolút hozamú alapok, melyek hazánkban az elmúlt néhány évben tudtak igazán népszerűvé válni. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az alap azt tűzi ki célul, hogy a kockázatmentes hozamnál nagyobb teljesítményt biztosítson. Ráadásul ennek eléréséhez viszonylag rugalmas a feltételrendszer is, hiszen az alapot kezelő szakember vagy csapat ott fektethet be, ahol jó lehetőségeket lát. Így tulajdonképpen az sem számít, hogy éppen mi zajlik a piacon, mivel az abszolút hozamú alapok mindig a pozitív hozam elérését tartják szem előtt.
A passzív befektetések híveinek jó szolgálatot tehet egy ETF is (tőzsdén kereskedett befektetési alap), ami egy indexkövető alaphoz nagyon hasonló befektetést jelent, ráadásul alacsony költség mellett érhető el, napon belüli árjegyzés mellett (akár egy részvény). Egy részvényalaphoz mérve például ötödannyi költség merül fel, így éves szinten a 0,5 százalékot sem haladja meg. Ráadásul egy nagyobb befektetési szolgáltatónál az ETF-ek széles palettáját is elérjük, így gond nélkül befektethetünk egy szimpatikus külföldi részvényindexbe is (de a nyersanyagok, szektorális részvények is elérhetők).
Összességében azt lehet mondani, hogy egy aktívan és passzívan kezelt alapnak is meg van a maga helye a befektetéseink között. Az elmúlt év 8 különösen kedvezett a passzív alapoknak, hiszen azóta világszerte emelkednek a részvénypiacok, de nem biztos, hogy a következő időszak az indexkövetésnek fog kedvezni. A szakértők szerint most a fokozódó bizonytalanságok miatt felértékelődhet az aktív stratégia értéke, és a csillagállás különösen kedvező lehet például egy abszolút hozamú alap számára.
